Olyan fura érzésem van! Eddig iszonyúan anyás volt a pici lányom, csak én kellettem neki, pár napja viszont apát hívja! (beszélgetős fórum)

HA már tudod, hogy a hiba benned van, könnyebb lesz "orvosolni".

Kicsit kapcsolj ki, netezz, olvasgass, lakozd ki a körmöd :-), vagy nem is tudom, a lényeg, hogy most magadra koncentrálj, mint Nő, utána mint Anyai szívvel vedd számba a dolgokat és tisztázd le az érzéseidet.Ha tudod mi a helyes, koncentrálj arra, lásd, milyen Jó most a lányodnak, őt nézd/ őket lásd együtt, ne azt, hogy te kívül vagy a játékból.

CSak a jó oldalát nézd, a lányod/párod boldogságát.

És ezen te is csak nyersz, egy csomó mindent!!!!

Ettől még Te vagy az Ő Édesanyja és ugyanúgy Szeret téged!

ÓÓÓ, ez nagyon cuki! :-)

mond valamit!:-)

El nem ítéllek, hogy tehetném...de ez nagyon vacak gondolkodás és kicsit depis, befelé forduló hozzáállás a helyzethez.

Olyan mintha csak magadnak akarnád a lányod és ez később nagyon vissza fog ütni, mert egyszer ha bölcsis nem is, de ovis lesz, és akkor nagyon nehéz lesz elengedned és így neki is nehéz lesz az elválás, azért mert Te fogod megnehezíteni!

Erről eszembe jutott a mi mulatságos esetünk.

Egymás mellett ültünk a férjemmel, amikor a kislányunk jött sírva - hozzá. (Valami baja volt, vigasztalni kellett.)

Hol egyikünk, hol másikunk szokta ilyenkor ellátni a gyerekeket. Bennem nem okozott ez semmi különösebb megütközést, de amikor ezt már többször megcsinálta, megkérdeztem:

- Hát hozzám már ide se jössz?

És akkor a a négyéves lányom kioktatott:

- De, csak a lányok a fiúkat szeretik, neeeeem?

Ne tedd ezt magaddal, buta dolog.

Kicsit élvezd ki az előnyét, használd ki, hogy egy kicsit mondjuk, foglalkozhatsz magaddal.

Ettől még Jó Anya vagy, csak a kicsi rájött, hogy van neki Apukája is. És ez jó. Kicsit furi, hogy 20 hónap kellett hozzá, mert nálunk a párom első perctől fürdet, pelenkáztat és ő a lágyszívűbb.

És mint ahogy valaki már írta, ennél csak jobban megfog osztódni a figyelme., persze ti leszek az elsők, de mindenki m,ás érdekelni fogja.

sürgősen felejtsd el ezeket a rossz "érzéseket", gondolatokat!

Legközelebb majd intézd úgy, hogy te is vízbe mehess, pancsolhass velük, ez így normális,hogy mindkettőtökkel jól érezze magát, nincs ezzel semmi baj.

Igen , sajnos én is így érzem, valami féltékenység félét! Holott eddig szabadidőt akartam - hisz nem volt időm semmire, főleg magamra nem, most már van, de jobban szeretném "visszakapni" a kislányomat!

Kérlek ne ítéljetek el, biztosan hülyeségeket írok, csak most épp ez van bennem s rossz érzés, fáj!

Mindig az a rossz ami épp van...nemhogy örülnénk a pillanatnak...megélnénk azt!

Hm?? Szerintem most voltak úgy igazán együtt, kettesben, amit mindketten élveztek is, s most "bontakozott" csak ki a kapcsolatuk! :-)

Biztosan velem van valami baj...hisz örülnöm kellene, hogy boldogok együtt! Aminek örülök is persze egyrészt, csak valahogy kirekesztettnek érzem magam!

Nekem is nagyon anyás a kicsi.

kb 2 nap volt,mikor mindenre apa kellett,de elmúlt,megint én vagyok a sztár:D

Gonoszul fog hangzani, de nem is baj, hogy így alakult!Nem baj, ha a gyerek leszakad egy kicsit az anyukáról!

Mindkét fiam apás (kicsiként mindig csak én kellettem), de ha pl. betegek, csak engem akarnak.

Eddig te voltál vele folyamatosan, most végre jutott neki apából is!

El tudom képzelni mit érzel, ez olyan féltékenység jellegű, de nem szabad nagy lelki ügyet csinálni belőle!

Persze, hogy éreztünk:))

Gondolj csak bele, majd mi lesz akkor, ha egy idegen fiút/lányt fog ajnározni, nem minket:))))

Ne legyél féltékeny :)

Apa lánya és anya lánya kapcsolat teljesen különböző, a pici gondolom nem sokat látja az apukáját (ha ő dolgozik), most örül, hogy vele volt, vele foglalkozott.

Téged ugyanugy szeret!