"Ölbebaba" (beszélgetős fórum)
Szia!:) Ikreknél valóban nehezebb, /főleg hármas ikreknél/ de nem kivitelezhetetlen, mivel vannak erre a célra kendők és kötési módok. Persze tény, hogy nehezebb dolga van így a kismamának.
Ezeknek a könyveknek egyébként nem célja, hogy lelkiismeretfurdalást okozzon az anyákban, csak leírják a lehetőségeket és mindenki döntsön belátása szerint. Pl. a szoptatással kapcsolatos könyvek sem azért vannak, hogy lelkiismeretfurdalást okozzanak azoknál az anyáknál, akiknél nem sikerült a szoptatás. Akit érdekel az ilyen típusú könyv az elolvassa, akit nem érdekel az nem olvassa. Aki hordozni szeretné a gyerekét, az hordozza, aki nem az ne hordozza.
Igazad van! Akik agyon ringatják a gyerekeiket úgy, hogy még egy évesen is ringatnak, illetve 11-kor alszik el a gyerek és azt mondják,hogy ez nekik így jó és ezt megteszik a gyerekükért,mert ők szeretik...sorolhatnám a butaságot, azok hazudnak. A szomszéd anyuka pont ilyen, hát nem egyszer hallottam éjszaka, hogy kimerültségében elordítja magát, hogy aludjál már el. Az sem ésszerű,ha együtt alszunk a gyerekkel, mert jó, egy darabig, én is imádnám,DE a gyerek megnő és a büdös életbe soha nem rakod ki onnan,csak akkor,ha már nemi életet fog élni. A nővérem így járt, 12 éves a fia, tavaly sikerült rávenni,hogy aludjon a saját helyén,saját ágyában. Sokan azt hiszik, hogy a szeretet abban nyilvánul meg,ha magamra aggatom a gyereket és senkivel nincsen el,csak az anyjával,aki szó szerint vécére sem tud menni a gyerekkel. Pedig ez nem igaz,az én gyerekeim alszanak,napi rendjük van, így nekem is,a lakásban pedáns rend,minden nap főt kaja és ez úgy,hogy magamra is marad idő és a lányaimmal órákat tudok játszani.Ja, és ikreim vannak.
imádom amikor egy gyerekre bazírozva megmondják a tutit, úgyis azt a tanácsot fogadja meg amelyiket akarja. nekem két gyerekem van kétféle habitussal. az elsőt ha letettem a babakocsiba vagy a hordozóba és onnan rám látott, nem volt gond. ha kicsit jobban ölbeszokott, 2-3 nap pici sírással visszaállt a régi rend és nem kellett folyton kézben lennie. a második gyereket gyakorlatilag le se tehettem a kezemből 8hónapig, mert visított! nem sírt, nem ordított, hanem egy elviselhetetlen hangtartományban visított! ne meséljétek be nekem azt hogy az milyen jó egy anyukának, ha a vécére is csak a gyerekkel együtt mehet ki és nem tud csinálni tőle semmit! ja a hordozókendőben elkezdett kapálózni és úgy még főzni se lehetett, mert attól féltem hogy megégeti magát a nagy kapálózásban véletlen! lehet hogy rossz anya vagyok de inkább hagyom sírni, mert az idegeimet cincálja a gyerek,amikor ölben van és bőg! nem szabad felszoktatni mert aztán nem lehet letenni!nem lehet egész nap egy 6-7-8 kilós gyereket cipelni, ezt nem mesélje be nekem senki!
Mit csinál az ,akinek hármas ikrei vannak???? Annyira utálom az ilyen könyveket,ahol szó szerint bele ültetik az anyába a lelki furdalást ha nem köti magára a gyereket. Egy ikres anya ugyan úgy akarja érezni a gyerekei közelségét,mint más egy gyermekes anya, csak valakinél kivitelezhetetlen. Tudom,most azon tanácsok következnek,hogy ott az apa, meg a nagymamák, szomszéd, jöttment..... de szerintem itt minden anya tudja,hogy az első időszakban féltékeny a babára ,illetve babákra és az összes gyerekét csak ő maga hordozná. Ennyit ezekről ostoba tanácsokról és könyvekről, bele se gondolnak az ikres létbe és az ikres anyákba kételyt tesznek!!!! Vagy esetleg felváltva???? Az is király, a másik gyerek ordítása is lelki furdalást okoz,illetve a nap 24 órájába nem lehetnek ott az újdonsült anyukával.
De a legfontosabb az ösztön, ami mindig kéznél van, és ha hagyod nagyon hangosan rádszól, hogy mit is kell tenned :)
Dr. Büki Andrea: Ölelj át! A kötődő nevelésről mindenkinek
Jean Liedloff:“Az elveszett boldogság nyomában - A kontinuum-elv”
Adele Faber - Elaine Mazlish:Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
Gary Chapman: Gyerekekre hangolva
....stbstbstb...
:) olyan jó, hogy egyre többen döntenek az ösztöneik mellett :)
Hátha érdekel:
[link]
Halgass az ösztöneidre! :))
Szerintem a hordozókendővel nincs megoldva a probléma, ugyan olyan mintha az öledbe lenne...
Rakd a közeledbe, ahol vagy, ha sír vedd fel, de mindig egyre kevesebbszer... hagyd néha sírni egy kicsit, ha már nagyon sír akkor vedd fel egy kicsit.
Ha fájt a hasa,miért tartottad az öledben? Olyankor a pociját kell masszírozni, meg pukiztatni lábtornával.
Tündér74 a szívemből szóltál:) Nekem soha nem mondott volna ilyet a védőnőm, de ha igen, akkor valszeg nagyon őszíntén elmondtam volna a véleményemet. Icike picike még az a kisbaba, 9 hónapon keresztül össze voltatok kötve, úgy értem fizikailag is, most is csak köldökzsinór nélkül. Eszembe nem jutott volna, hogy bármikor is sírni hagyjam, nekik még nem kívánságaik vannak, hanem igényeik, amit ki kell elégíteni, hogy meglegyen a komfortja. Persze ha kívánság lenne az, hogy az édesanyja ölelgesse, abban sincsen semmi kivetnivaló. Nekem a védőnőm olyannyira nekem lett teremtve, hogy ha nem tudta volna hogy együtt alszunk( egy ágyban) ő beszélt volna rá :)
Éjszaka is kell neki a közelség, és ezzel lehet, hogy nappal kevesebb lesz rá az igény.
De tényleg mindenki úgy csinálja, ahogy neki tetszik. Persze a lényeg az volna, hogy a babának tetszen :)
Sajnálom, hogy ilyen védőnőd van, aki ilyen tanácsot adott, hogy hagyd sírni a babádat. Abban igaza volt a védőnőnek, hogy ha hagyod sírni, akkor tényleg egy idő után elhallgat, de nem azért nem fog sírni, mert megnyugszik, hanem azért, mert szegényke kifárad a sok sírástól, valamint rájön arra, hogy hiába is kér segítséget, megnyugvást, senki nem válaszol rá, senki nem vigasztalja.
Persze te döntöd el, hogy hogyan csinálod, de én inkább az ösztöneimre hallgatnék. Soha nem is hallgattam efféle buta tanácsokra. Ha egyébként az anyuka folyamatosan más tanácsára hallgat a saját ösztönei helyett és nem figyel kisbabája jelzéseire, csak azt tanulja meg, hogy se önmagában, se kisbabájában ne bízzon.
Van hordozókendőnk, én is nagyon szeretem, csak nagyon fáj a hátam, nem tudom sokáig hordani benne! Egyébként valamennyi ideig le tudja már magát foglalni a kiságyban vagy a pihenőszékben, de utána meg csak az ölemben nyugszik meg! Annyira nem tudom, hogy mit csináljak, az ösztöneim azt súgják, hogy ne hagyjam sírni, de tegnap már a védőnő is azt mondta, hogy hagyjam, 2-3 napig sír, aztán majd megnyugszik!
Én is sokat cipeltem a lányom, eleinte szinte mindig amikor ébren volt, de kb. 10 hetes kora óta sokat eljátszik egyedül is. Próbáld meg letenni a kiságyba vagy a hordozóba, játékot lógatni fölé, hogy elérje, s ha felkelti az érdeklődését ellesz vele egy egy kis ideig. Ha nem, akkor próbálkozz később. Napszakonként is változhat a kedve, de lehet, hogy még kicsi ehhez. Azt is csináltuk még, hogy leraktam és úgy beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk.
Persze jó a hordozás is, de én nagyon hátfájós vagyok. Persze most is van olyan (majdnem 5 hónapos), hogy jobban szeret kézben lenni, olyankor szívesen felveszem és babusgatom. Mostmár le lehet vele ülni, korábban járkálni és rugózni is kellett, hogy megnyugodjon. 10 hetesen 10-15 percet játszott el egyedül, ma már akár két órán át is elvan.
Lesz is még... életetek legszebb időszaka most kezdődött el! Ne félj, nem marad mindig ott! Örüljetek egymásnak és szeretgessétek nagyon-nagyon, mert ez az idő már sohasem tér vissza!
próbáld a hordozóba téve vagy a babakocsiban magaddal vinni a lakásban mindenhova. egy-két napig ha sirdogál ki lehet bírni. remélem nem lesz olyan mint az én kisebbem, mert ő csak a kezemben volt hajlandó meglenni 10hónapos koráig, különben visított. nem sírt, nem ordított, visított!
Légy türelemmel.Ez az idő soha nem tér vissza,ő pedig nem marad így.:)
Szia! Szerintem se aggódj! Az én kislányom is sokat volt ölben, aztán megtanulta elaltatni meg szórakoztatni magát. Szükségük van a közelségre, és még nem tudják hogy kell elaludni maguktól. Majd megtanulja, ne aggódj! Nekünk is mindenki mondta, hogy sokat van ölben a gyerek, nem lesz ez így jó, de nem volt szivem letenni, mert sírt. És túléltük, alszik egyedül, és játszik is egyedül egy keveset. Most 3,5 hós.
Szia! Ahogyan előttem is írták a megoldás a hordozókendő. Még nagyon pici a babád, szüksége van a közelségedre, tehát semmiképpen se hagyd ott az ágyában, ha sír.
Amikor kisfiam csecsemő volt én is rengeteget cipeltem (tudom, néha fárasztó), de eszembe sem volt leszoktatni róla. Öröm volt nekem, hogy boldog, mosolygós babát látok. És most 3 évesen is egy kiegyensúlyozott, nyugodt, önálló, kedves kisfiú.:)
Sőt szoptatni is lehet benne, ami megint nem kell hogy "időt" vegyen el bármitől is, bár ennél szebb időtöltés szerintem nincs is :) Persze csak miután már nem fájdalmas a szoptatás :)
A kendő jó ötlet! Bambi79-nek igaza van: egy ilyen kicsinek még az anyukája közelsége, testmelege a biztonságot, nyugalmat nyújtó hely. Nem arról van szó, hogy egész nap cipelni kell és szinte "rád nő a gyerek" - ennek testi-lelki okai vannak. Sok mindent meg tudsz csinálni napközben ha hordozókendőbe teszed a babádat, mert a két kezed szabad marad, ő pedig a szívedre tapasztott fülecskékkel alhat is akár a hordozókendőben :)
Kötődő nevelésről is sokat tudsz olvasni, nagyon hasznos.. szerintem
Hordozókendő? Nézz utána, nekem a kisfiam sokáig szinte egész nap abban volt, most 2 éves és egy önálló nagyfiú. Mondjuk én sosem akartam leszoktatni arról, hogy ölbe legyen... Oda van teremtve, nem gondolod?
A kislányom most 7 hetes és sokat van ölben, mivel a kezdetekkor hasfájós volt! De jó lenne leszoktatni róla, mert egész nap nem cipelhetem!
Van valakinek valami jó ötlete?