Nem várt meglepetés-baba a pocakban..hogyan tovább? segítsetek! (beszélgetés)

Egyet értek. Szörnyű dolog elvetetni elhiszem, de a semmire vállalni egy gyereket, amikor már most is alig van pénzük és 2 szobában nyomorognak....

A gyerekre is gondolni kell.

azért durva.. más várjaa picit, én félek, nekik nem jött, nekem itt van.. :)

barátnőm mondta:talán nem véletlen hogy itt van a picúr :)

azt hiszem jó pár napig őrlődni fogok még ezen, mire valamire is jutok az ügyben...

a szívem akarja, az eszem nem tudja hogy akarja e, vagyis tudja hogy nem lehet,de igyekszik más megoldást találni, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon...

másodállás kizárt.. :/ így is dolgozik meg alszik, pihenő nap alig van... nekem kellene valami erre a pár hónapra.. legalább annyi hogy albiból elmehessünk sajátba(persze részletre)

délután már viccelődtem, mondtam neki, most már felvehetjük a szocpolt, útban a második pici..:)

ha elveteted akkor meg ne gyerekként gondolj rá...

egészségileg alkalmas vagy ?

ilyenkor szokták az abortuszt arra fogni hogy nem birná a gerince stb

gondolom ilyen lelkiismereti könnyitő ez nekik

ha bármi rosszallást kapsz másfelööl, mindig osztozz a pároddal, de legalábbis a felét a csúnya véleményeknek máris dobd ki, mert neki járna, igen, az anyukák szoktak szülni, a természet már csak ilyen, nem tehetsz róla, hogy Benned fogant meg, nem a párodban. A másik felével a nemtetszéseknek meg azért se foglalkozz, mert ugyan a férjed is részt vett a teherbeesésben, de venne az abortuszban, annak feldolgozásában. SZóval ez nem egy jóban-rosszban kettöötök vállára osztható teher, a bébi meg édes teher lesz.

(mellesleg az anyós is ember, de egy senki ahhoz, hogy ítélkezzen, bocs, ebben a történetben rá vagyok mérges, ne haragudj)

Persze ha nem akarnád a kicsit, akkoris azt mondanám, hogy hallgass Magadra, Te tudod a legjobban eldönteni, akkor sem Te tehetnél róla, hogy nöönek születtél, aki egy bébit befogad. A férjednek meg még csak-csak, de hogy az anyóséknak nincs semmi joguk beleszólni...BRRR!

Szia!

Én azt mondom tartsd meg, szállj szembe mindenkivel, küzdj érte, mert ha szeretnéd a picit és mégis elveteted, belerokkansz lelkileg!

Nekem is lett volna egy babám, de egészségügyi kockázat miatt az orvosok azt javasolták, hogy ne tartsam meg. Mivel az életem volt a tét (az orvosok szerint), így a családom, és a legközelebbi barátaim is arra biztattak, hogy vetessem el. Először összegyűrtem a papírokat, és eldobtam, majd arra gondoltam, hogy a babám talán örökölheti a betegségeimet, így kisimítottam a papírokat, amik végül el is áztak a könnyeimtől, mire kitöltöttem őket.

Nem vagyok egy hisztis típus, de amikor jött értem a műtőssegéd még jobban zokogtam, majd összerogytam, egyszerűen nem tudtak megtartani a lábaim. A műtőben hisztériás rohamot kaptam, sírva üvöltöttem, hogy ne öljék meg a babámat. A súlyomnak megfelelő altató mennyiségének a háromszorosa kellett, hogy elaludjak. Az intenzíven ébredtem, mert gondok voltak a beavatkozás közben, és nem tudtak felébreszteni az altatásból. Miután megvizsgált egy orvos, és felkelhettem, kimentem a teraszra, üldögéltem, gondolkodtam, csorogtak a könnyeim, majd a korlátra ültem, de pont amikor ellöktem volna magam egy fejeshez, a legjobb barátom a derekamnál elkapott. Gyűlöltem érte! Sikítottam kínomban. Lassan 6 éve már, de még most is csorognak a könnyeim, és időnként a földön fetrengve, vagy az ágyon ülve a fejemet a falba verve zokogok a babámért.

Akkoriban éppen egy újszülött ikerpárnál segítettem be, és sokszor hallucináltam, hogy Bogi az én kislányom, aztán hirtelen ledöbbentem, hogy nem, nem az, az én babám egy veszélyes hulladék címkéjű szemetesbe került...

A férjemmel nagyon szeretnénk babát, de az orvosok rettegnek a felelősségtől...

én 2 és fél éve akkor kezdtem itt írogatni, mikor az első kisbabánkat elvesztettük..

hasonló volt a szitu.. mindenki ellenezte, csak mi 2en akartuk.. após-anyós akkor kikészítettek idegileg.. 12 hetes UH-n derült ki h elhalt a baba...akkor bezzeg már sírtak utána......... pár hónapra rá megfogant a kislányunk, és ő lett a család legnagyobb öröme, szemefénye... :) de kistesó ügyben ugyan az van, mint annó az elsőnél..

egyik út sem lesz könnyű, mert ha megtartom is az idegeim bánják, ha nem,akkor meg a lelkem törik össze 1 életre...

a nevem itt már elég régi... majdnem 3 éves :)

a gyógyszert igazából azért hagytam abba, mert az utóbbi időben folyton elfelejtettem bevenni.. és mindig kimaradt pár szem.. főleg mikor a pici beteg volt.. tudom erre jó megoldás a figyelmeztetés beállítása a telefonon.. de az nekem korábban sem működött.. eszembe jutott, bevettem(korábban ez gond nélkül ment, kb azonos időben,emlékeztető nélkül is) a pici mellett meg mikor hogy....

védekeztünk e másképp? nem.. persze így nem csoda hogy összejött a baba, tudom.. én gondolkodtam a spirálon.. de mivel idővel mindenképp akartunk kistesót, a spirálról meg hallottam pár negatív dolgot, így azt nem mertem bevállalni.. Nuvaringgel és a hormonmentes spermaölőkkel kapcsolatban sem hallottam biztos védelmet.. így amíg gondolkodtam, semmi óvintézkedés nem történt.. megszakításon kívül...

Apuka.. hát ő nem az óvszer híve.. felhúzza, és lelankad a "kedve" tőle.. így ő sem tett ellene semmit..

bevallom én kissé tudatosan nem tettem ellene.. de hogy ő sem... most meg ott vagyunk ahol a part szakad..

Ne hagyd meggyőzni magad, szeretnéd a babát, szüld is meg.

Mert hiányozna az ölelése, mindene, mindig, és belebetegednél idővel, szó szerint. Ez sokkal rosszabb lenne mint megpróbálni négyen, reméljük ezt mindenki belátja majd.

Bízz magatokban! Ha hiszel abban, hogy 4-en is boldogultok, akkor úgy is lesz!

Sok sikert és erőt kívánok neked!

Szia!

Én se vagyok az abortusz híve...üljetek le és nyugodtan beszéljétek meg a dolgokat...ha meg nem védekezett a párod gumival akkor ebben ő is benne van, nem csak a Te hibád, vagy ilyesmi!De miért álltál le a fogamzásgátlóról?

jó a neved ehhez kicsit morbid

mi volt az oka hogy abbahagytad a gyogyszert?

védekeztetek máshogy?

a párod is ott volt amikor megfogant, akkor nem jutott eszébe szólni?

Ez nem egy szokásos babásfórum, sajnos..

3 hete késik.. de nem lepett meg a dolog, hisz pár hónapja, mióta leálltam a fogamzásgátlóval, 1 hetet mindig késett a mensim..

meg hát stressz is volt bőven az elmúlt másfél hónapban..így nem aggódtam..csak 1 picit.. 3án elszaladtam, vettem 1 tesztet, negatív.. oké. erre vártam.. semmi jele nem volt, de hát óvatosságból megnéztem...akkor várjunk még 1 picit.. hétvégén buli, lecsúszott pár pohár alkohol... még mindig semmi.. mondtam páromnak, h ma ha nem dolgozik, menjünk el, próbakép még vegyünk tesztet.. ha negatív,/ miért ne lenne az?gondoltam..hisz semmi jele/ elmegyek nődokihoz, ő majd ír fel Norcolutot, az meghozza... teszt beizzítva.. 1 piros vonal, majd még 1... döbbenet és 1 laza ba***a meg.. párom rögrön berobogott, és egymásra néztünk, ő megszólalt:hát ez most baj.. tudod hogy nem tudjuk vállalni...

Én igenis akarom, de rajtam kívül senki, és ezt nagyon jól tudom..:/ ezért jött az a b+ kijelentés is..

Párom, 2 éves kislányunk és én 3an lakunk 1 egyszoba-étkezős albiban.. párom fizetéséből,+ GYES-családi.. nem dőzsölünk, hóvégén mégis gatyaszíj húzás van..

és igen.. mind párom, mind anyósék(ők még nem tudják, csak előre közölték annó) nem szeretnék ezt a picit az anyagiak miatt..

én viszont nem szeretném elveszteni a kicsit...:( a kislánynak is ideje lenne 1 kistesó, másrészt nagyon nem vagyok híve az abortusznak..

ha megtartom a kicsit a fejemet veszik, ha elvetetem, én nem bírom ki...:/

Párom mondta, most fejben kell okosnak lenni ,bárennyire is fáj odabent.. lehet, de ha az eszemre hallgatok, nem tudom bírni fogok e lelkileg a bűntudattal és a fájdalommal......