Nem kell se férj se gyerek! (beszélgetős fórum)

Szia:) Elgondolkodtató amit írtál... Én 28 leszek nemsokásra és 3 évvel ezelőttig ponosan ugyanúgy láttam a dolgokat ahogyan te. Aztán várandós lettem, nem tervezve és mire kiderült betöltöttem 12. hetet. Kétségbeesés, hiszen én ráadásul el sem tudtam még csak képzelni sem hogy egyszer anya legyek. Megbarátkoztam a gondolattal, és ugyan kisfiam apukájával nem alakultak a dolgok úgy ahogy annak kellett volna mégis én vagyok a világon a legboldogabb a 19 hónapos kisfiammal.

Ezzel csupán azt szerettem volna kifejezni hogy a dolgok változhatnak benned is...

Szép Napot!

Van benne igazság,de az élet nem ilyen egyszerű.A SZERELEM elmúlik,de megmarad(hat) egy őszinte és nagyon mély szeretet,tisztelet,ami talán a szerelemnl is fontosabb,vagy erősebb.Hidd el,70évesen nem azt fogod keresni,h van-e szikra,vagy nincs,hanem hogy melletted van-e az az ember,aki talán mindent tud rólad,akiben 100%ig megbízhatsz,mert tudod,h jóban,rosszban kitart(ott) melletted.

Hidd el,nem a szikra a legfontosabb.

Akik ezt gondolják most,mint te,valszeg pár év múlva már nem ezt fogják.Lehet ez a szeretet házasság nélkül is,én nem azt mondom,h nem,de eléggé kiélezted az írásodat a válásra,h az mivel jár.Sajnos a mai fiatalok többségének az első kihívásnál a válás jut eszébe,pedig küzdeni kell a másikért,ha szereted,nem eldobni azonnal.Az értékrend...Szerintem ezzel van kis gond manapság.Én mg csal 29 leszek,de ezt gondolom.És azt,h pár év múlva nevess az írásodon és rájöjj arra,h az élet értelme igenis a család,a gyerek,mert minden más veszendő.:-)

bocs, hogy ezt mondom de te már most ki vagy égve érzelmileg, nagyon meg vagy törve....

lemondani az anyaságról ?? ezt te se mondod komolyan.....

Sokan gondolják, hogy akik ezt a nézetet vallják, brutálisan önzők és el kell őket mondani mindennek, cikizik és szánalmasnak tartják őket és még le is nézik. Amikor az ember gyerekként elindul az élet rögös útján, a szülei mintáját látja, ebből tanul és ebből él egy darabig, amíg el nem kezd ő maga is megtapasztalni jó illetve rossz dolgokat.

Az én szüleim nagyon boldogok, már általános iskolában összejöttek, majdnem 40 éve házasok. Elképzelni sem tudják, hogy a mai világban mi folyik a párkapcsolatok terén. A sok csalódás, a szerelem elmúlása milyen érzés. Lassan lassan értettem meg, hogy nekem sajnos nincs akkora szerencsém, mint nekik. A nővérem már férjes asszony, várja a második gyereket. Azt mondja boldog, de én többet látom sírni, mint nevetni. 27 évesen nem is olyan rég fogalmazódott meg bennem a dolog, hogy eszem ágában sincs férjhez menni és gyereket szülni se. Ezt jónéhány kapcsolat után tudom mostmár. Eddig mindenáron családot akartam, férj, gyerek, és minden ami ezután következik, ami a társadalmi normának megfelelő. Lassan már két éve leszek együtt a párommal. Megvagyunk, de valahol érzem, hogy nem lennék képes vele leélneói egy egész életet. Szeretem, de nagy felelősség lenne hozzákötni magam. Ma már nem egy életbiztosítás egy házasság, bármikor úgy érezheted közbe, hogy basszus, nem ő az igazi, most mit tegyek??? Pedig 8 éve még azt hittem ő lesz az!! Ilyenkor rendszerint kétségbe esünk próbáljuk összetartani a kapcsolatot, ha gyerek is van akkor meg teljesen elnyomjuk az érzéseinket. Jó képet vágunk és úgy próbálunk élni mintha mi sem lenne. Ez gáz.. Ha nem vagy házas, nincs gyerek, van saját egzisztenciád, de a pasi akivel vagy már nem érint meg, akkor egyszerűbb a dolog, egyikőtök sem szenved tovább, szépen elválnak útjaitok. Nincs válás, nincs vagyonból kiforgatás, nincsen fájdalmas gyerekkora a gyereknek. Ezt nem nevezném önzésnek, inkább egy racionálisabb döntésnek. Természetesen a jelenlegi idealista társadalmi normákat ez felrúgja és feléget minden hidat => azok szerint akik az ellenoldalt képviselik.

Mondjatják mások, hogy "jaj cicukám, akkor te még sosem voltál szerelmes!! Úgy sajnálunk, na akkor majd ha leszel teljesen másképp gondolkozol majd!!".

Ja persze, mert a szerlem vak? Igen. Ez így van, akkor hirtelen mindenre hajlandóak leszünk. Amint elmúlik, marad a kopasz valóság.. és felébredés. Az, hogy mire ébredsz fel, sosem tudhatod. Nem hiszek a nagy szerelemben, pedig voltam már szerelmes nem is egyszer. Valahogy képtelennek érzem magam egy ember mellett hosszútávon megmaradni. A jelenlegi a leghosszabb kapcsolatom, de ebből is azt érzem, kezd elmúlni a tűz.. Most szakítani nem áll szándékomban a fiúval, mert szeretem. Hozzámenni meg nem akarok, mert, ha elmúlna végleg a szikra, akár 1 akár 10 év múlva, nem akarok a kötöttségek miatt kínlódni.

Azt, hogy ki mit szeretne, mindenki maga dönti, hogy ki mit képvisel azt is. Nem lehet elítélni senkit sem azért sem másért. A mai világ liberálisabb mint 50-60 éve, így mindenkinek kívánom, hogy megtalálja azt az életet, amivel a legboldogabbnak érzi magát a világon.