Nektek is van munkahelyi bizalmasotok, akinek olyat is elmondtok, amit másnak nem? (beszélgetős fórum)

Hogy egy kapcsolatot barátságnak nevezzünk (szerintem)több éven át kell annak tartani. Kölcsönös igény a másik társaságára.

Voltak kollégáim, akik nagyon "megosztóak" voltak. Azt gondoltam én is, hogy csak velem ilyen bizalmasak, aztán a másik, a harmadik is elmondta. Na, ezeket az embereket kerülöm. Nincs időm, energiám az ilyesmire, nem szeretnék az ilyen pletykafészkeknek, sz.rkavaróknak a közelébe kerülni.

Szerencsére az utóbbi években a kollégákkal csak egy-egy munka erejéig van kapcsolatom. Egyébként önálló munka van.

Magamat pedig tartom annyira felnőttnek, hogy nem osztom meg a gondjaimat fűvel-fával, nem fogadok a bizalmamba bárkit.

nekem is van általában olyan, akivel sok dologról beszélgetünk, ők szinte barátok.

Van olyan, akivel 95-99 ig voltunk kollégák, de azóta is találkozunk.

Nem sok melóhelyem volt, de mindig lesz egy újabb ilyen kollégám:)

A mostanin egy olyan kollégám dolgozik velem, akivel az előző és az azelőtti helyen is együtt dolgoztunk. Sok dolgot tudunk egymásról, mással nem osztjuk meg csak a publikus részt.

Ja, és ha nekem bármelyik kollégám hibázik, igyekszek neki kimászni a kakiból...

Egynapos vagyok. Nincs. :D

De mindig volt ilyen és a mai napig összejárunk. :)

Amikor dolgoztam, igen volt ilyen, akivel magán, és munkahelyi dolgokat meg tudtunk egymás közt beszélni, és ebből lett egy barátság.

Hét éve nem dolgozom, de ő a mai napig olyan, mint akkor volt, már ő sem dolgozik, de vagyunk egymásnak 20 éve.

Nekem van közös témám, de ha pl. keletkezne egy munkahelyi balhé akármiért, akkor vajon összetartana-e velem, mert bizalmasom, vagy ellenem fordulna, saját érdekét mentve? Nem tudhatjuk. Most éppen van egy ilyen ügy: hibázott és az szeretné, hogy álljak mellé. De nem tudok, mert nincs igaza...

Jobb, ha magánélet nincs bevonva munkahelyre.

Aki el akarja mondani, azt meghallgatom, de különösképp nem érdekel.

Én nem tartom ezeket a munkahelyi dolgokat barátságnak, az esetek 99%-ban kb addig tart, amíg valaki el nem mozdul (gyerek miatti kiesés, más munkahely)

Esetleg akkor barátságféle, ha a munkahelyen kívül is találkozunk, szervezünk közös programot stb.

De ha kizárólag bent, és pl egy nyaralás alatt se keressük egymást semmilyen másik csatornán, az csak egy munkahelyi kapcsolat.

Azt pedig már nagyon rég megtanultam, hogy bent nem mondok el kb. semmi olyat senkinek, amit nem szeretnék, hogy mások megtudjanak.

Van egy munkatársam akivel mindent IS megosztunk egymással, bár őt barátomnak mondanám, mert munkán kívül is sokat lógunk együtt, nyaralni is közösen mentünk.

Sokszor amúgy én is azt érzem, hogy pszichológusnak hisznek az emberek, mert olyan dolgokat mondanak el, ami pont nem érdekel,meg nem is tartozik rám. Szerintem ez a mi keresztünk! :)

Ezek barátságok?

3-4 személy is van, akik bizalmas infókat elmesélnek nekem. Akár magánéletit, akár cégest. Én ezeket megtartom magamnak, soha sem adom tovább.

Szerintetek miért nyílnak meg nekem az emberek? Olyanok is "lelkiznek" velem, akik másokkal nem.