Négy angyal után van-e még remény? (beszélgetős fórum)

Szia,

Gondolom sajnálatokból már teljesen el vagy látva, hidd el én is sajnálom ami történt veled, viszont én meg szeretnék osztani egy jó ismerösöm esetét hogy ne csüggedj mert mindig van remény, és hidd el ha már ennyi angyalka volt nálad akkor lehet hogy ez az angyalka egyetlen egy angyalka aki nagyon ragaszkodik hozzátok. Szóval az ismerösömnek 13 esete volt, szörnyű volt, de nem adták fel soha...így sikerült nekik 14. alkalomra és iker lányai születtek, teljesen különböző gyermekek, az egyik barna egyenes hajú erős sportos testalkatú a másik kicsi törékeny tűzvörös göndörhajú lányka. Már nagyok, iskolások 8 évesek. De még mindig el vagyok csodálkozva rajtuk. Én sok türelmet és kitartást kívánok nektek, a lényeg hogy ti tartsatok össze a pároddal, hisz ennyi megpróbáltatás után csak egymásra számíthattok, és talán egy nyugodt pillanatban minden megoldódik... :o)

Nagyon sajnálom, ami Veletek történt! :(

Megértem, hogy nem vagytok már túl bizakodóak, de próbálkozni kell, én azt mondom! Bár csak elképzelni tudom mindazt, amit Ti átéltetek, de úgy gondolom, hogy amikor végre sikerül összehozni egy kisbabát, a világon mindenkinél boldogabbak lesztek és mégis csak a sok szenvedés után határtalan öröm is lehet az életetek! Ismerek én is (sajnos) olyan nőt, akinek csak a 6. próbálkozásra lehetett babája és utána sem jött neki össze többször.

Sok erőt és kitartást kívánok Nektek és szerintem próbáljátok meg újra!

Nagyon nagyon sajnálom ami keresztül mentetek. Nagyon erős lehetsz.

Mindig van remény és Én nem adnám föl a helyetekben.

Keresni egy jó orvost, mindne hormont alaposan megvizsgálni, mert sanos nagyobb százalékban ez okozza a problémát.

Mi is nagyon sokáig küzdöttünk, hogy végre megfoganjon a kisfiam.

Volt pár pozitív tesztem is és volt, hogy a hcg vérvétel is kimutatta, hogy volt baba. Aztán mint kiderült, hogy magas volt az inzulinom és bizony emiatt is lehetett, hogy nem tudott megtapadni a babó. Rendbe szedtek a dokik és azóta van egy gyönyörű kisfiam. A legeslegjobbakat kívánom Nektek.

Nagyon jó barátnőmnek a győri Kaáli Intézetben találták meg az okot, miért vetélt el hétszer is. Nem volt szüksége végül lombikra, és már kétszer szült azóta egészséges babát.

Jómagam több inszemináción és 6 sikertelen lombikon vagyok túl, vetélésem is volt, és olyan is történt, hogy meg kellett már szülnöm az életképtelen babámat. Mi mindenképpen akartunk közös gyermeket a férjemmel, ezért örökbefogadás mellett döntöttünk, és az örökbefogadói tanfolyam alatt derült ki, spontán terhes lettem. Ma töltöttem be a 25. hetet, remélem - ha Isten is úgy akarja - rendben lesz minden ezúttal...

Neked is szurkolok nagyon!

Soha nem szabad feladni, nekem két is volt két sikertelen terhességem, mielőbb megszületett a kisfiam, soha nem adtam fel én sem!

Nektek is fog!!!!!

szia

régről emlékszem Rád!

Örülök nagyon a jó híreknek!!!!!!!!!!!!!!

szia

nekem 3 20 hetes magzatot kellett megszülnöm, a 4. 27 hétre született, nagyjából egészséges, de én ezek után bíztam magamban és szerettem vona "igazából" terhes lenni, "igazi" babát szülni, kisfiam most 7 hónapos, időre született gond nélkül, de előtte a létező összes vizsgálatot megcsináltattuk

volt egy ismerősöm aki csak az egyik nemet tudta kihordani, most nem emlékszem, hogy fiút vagy lányt, de a többit elvesztette, nálatok ilyen nincs?

nagyon sajnálom.egy alapos kivizsgálást javaslaok,vagy esetleg már a biztosra menjetek:pénzt és energiát ne sajnáljatok és menjetek olyan intézménybe vagy olyan jo dokihoz,akinek neve van a szakmában.

teherbe esel,ez jo!ne hagyjátok annyiban!

(az adatlapomon láthatod mi is hogy jártunk 2szer és most már a finisben vagyunk)

sok-sok eröt,ne add fel!!!!

Kedves Catrin!

Minden elismerésem a Tiéd/a Tiétek! Elképzelni sem tudom, hogy min mentek keresztül, de az csodálatos, hogy a legnagyobb bajokban így kitartatok egymás mellett a pároddal!

Nekem 2 kolléganőm is van, akiknek sok vetélés/halva születés után egészséges gyermekeik vannak. Egyikőjüknek is az 5. baba született élve, és utána még 3. Azóta már nagymama. :)

Nem merlek bíztatni, nem tudom én fel tudnám-e még vállalni ennek a hihetetlen fájdalomnak az esélyét. Remélem a vizsgálatok után kiderül, és kivilágosodik Nektek is, hogy mit tegyetek. Akárhogy is alakul: nagyon sok erőt és szeretetet kívánok!

Nagyon szomorú a történeted, szívből sajnálom.Maradj erős, mert eddig is azok voltatok, és nem adtátok fel.Nem is szabad feladni.Én sem szeretem, ha azzal vigasztalnak, hogy "volt egy pár, már feladták, és akkor sikerült, csak ne görcsöljek rajta", mert szerintem ez butaság.Ha valaki szívből vágyik az anyaságra, akkor nincs olyan nap, hogy ne jutna eszébe, bárcsak a karjaiban tarthatná a babáját.

Szerintem is vizsgáltassátok ki magatokat, tudom, hogy nem egyszerű (mi is holnap kezdjük előről), de bízni kell benne, hogy van értelme, sikerülni fog.Minden jót és kitartást kívánok!

Nem tudom átérezni, hogy min mentél keresztül, a kérdésedet azonban megértem. Én egy babát vesztettem el, és bő egy év kellett hozzá, hogy el merjem hinni, hogy még egyszer nem történik meg velünk ugyanez, és elkezdjünk próbálkozni ismét. Közben egy csomó vizsgálatot kiharcoltam, nem nagyon sok eredménnyel, de ez kellett ahhoz, hogy tudjam, nincs olyan bajom, bajunk, ami miatt ne lenne esélyünk egy egészséges gyermek kihordására.

Ha szabad tanácsot adnom, én is azt mondanám, hoyg tetőtől talpig vizsgáltassátok ki magatokat mindketten. Sajnos nagyon sok időt igénybe fog venni, de ha kiderül valami, és elkezdenek kezelni, attól fogsz megnyugodni, hoyg most már jó kezekben vagy, és vigyáznak rád az orvosok, ha pedig az derül ki, hogy csak rettenetes véletlenek sorozata volt mindez, az is reményt ad, hogy többször nem fordulhat elő. az okoskodásom mellett viszont meg kell jegyeznem, hogy sok szomorú - ám végül jól végződő - történetet olvasva mérhetetlen tiszteletet és csodálatot érzek az olyan erős nők iránt, akik sokadik fájdalmuk után sem adják fel!!!! Hihetetlen erő kell hozzá, de benned is megvan ez, csak adj időt magadnak!

Egyszer is borzasztó volt átélni, nem hogy 4x. Nem is tudom mit irhatnék. Lehet egy alapos kivizsgálás nem árt.

Hülye kérdés, de a pajzsmirigyedet nézték? Nekem a vetélés után vettük észre, hogy magasabb, mint amennyinek lehetne.

Nagyon remélem hamarosan édesanya lehetsz.

Nagyon sajnálom, amin átmentél.

Tudom, hogy min mész keresztül, tudom milyen gyászoni egy benned élő, "ficergő" életet. A te kis Angyalkád odafentről néz és vigyáz rád!

Őszintén veled érzek és együtt érzek! Nem tudlak igazából vígasztalni, mert sajnos hasonló cipőben járunk és még magamat sem tudom jó szavakkal ellátni és bíztatásra kéztetni!

Tarts ki!! És nagyon sok erőt kívánok!

És ha beszélgetni akarsz, megtalálsz!

Szia

Borzasztóan sajnálom, ami veled történt.Feltétlen vizsgáltasd/vizsgáltassátok ki magatokat, tetőtől-talpig.Hátha eredményes lesz,meglesz a bibi, amitől nem maradnak veled a babák.Sok sikert és ne add fel.....