Nálam volt egy hétig a kis 5 éves unokám az őszi szünet... (beszélgetős fórum)
Nem korbetegség, bár lehet arra fogni...
Anyám is ilyen korú, és örülne, ha akár minden nap meglátogatnám, de persze nem fogom, és a vendégeket is szereti, főz nekik, még akkor is, ha magának csak összeüt valamit, sőt sokszor inkább rendel. Nagyim 90 évesen is főzni akart nekünk, alig lehetett lebeszélni, hogy na most már tényleg nem...
Én is szeretem ha nálam vannak a gyerekek és már akkor hiányoznak mikor elmennek és pakolom a játékokat, rendet teszek, integetünk nekik, pedig nagyon lefáradok. Főleg mikor kisebbek voltak, csúszni, mászni, négykézláb, emelni, lerakni, stb. Minden porcikám fájt. Addig örüljünk mig jönnek, mert egy bizonyos kor után már a barátok, barátnők és programok beelőzik a nagyszülőket.
Pont ugyan ezt érzem én is mikor elmegy tőlem az unokám.
Úgy kezdtem,hogy nem szeretem ,ha látogatnak.Itt nem a családra gondoltam,hanem mindenkire,aki esetleg meglátogat.Ez bizony korbetegség.Aztán rátértem arra,hogy miért nem látogat a család.Itt eltérített a kezdeti témától az,aki azt írta,hogy főzzek nekik vegetáriánusat.Erre írtam,hogy megkímélnek.Nem várják el tőlem,hogy főzzek nekik,mert már magamnak se főzök,hordatom a kaját.A kérdésedre tehát azt tudom csak írni,hogy a családdal megegyezésképpen jól alakultak a dolgaim.De a látogatóim nemcsak ők. Velük problémásabb a helyzet. Ezzel be is fejezem a hozzászólásaimat.
Ugye? 🥹🥰
Az első busszal hazament. Istenem de rég volt.
Szerintem sokan nem lesznek ilyenek, ennek semmi köze a korhoz. Ha vendég jön, nekem mindegy milyen kötelék, de figyelembe veszem, mit szeret, a gyerekeimnél/szüleimnél meg aztán plána. Főleg ha ritkán jönnek.
Egyébként kicsit kétértelmű, amit írsz, egyszer, hogy bánt, hogy ritkán mennek, máskor meg hogy milyen jófejek, mert megkímélnek, egyszer, hogy mindenki megelégedésére, utána meg hogy kitör az elégedetlenség.
Most akkor jó neked úgy ahogy van, van sem?
Sose felejtem el, egyszer feljött nagyanyám az albérletbe ahol laktam és hajnalban szó nélkül hazament. Azt mondta nem bír máshol aludni. Azért megpróbálta.😃
Ez igy van,amikor csak lehet,megyek.De ők dolgoznak,meg egyéb elfoglaltságaik vannak.Így ritkán találkozhatunk.Lehetnék náluk,de ott is egyedül lennék.Akkor inkább a saját kényelmes otthonomban vagyok.
A világ egyik legjobb és legszebb dolga nagymamának/nagypapának lenni:) Semmihez nem fogható érzés. Imádjuk őket. Hiszem és vallom, hogy az élet ajándéka nekünk:)
Ha tenyleg jol telt, madkir is igy lesz.
En even ota kuldom az ajandekokat az unokatesom gyerekeivel is, akiket meg soha nem lattam. Es egy ku.va koszonomot sem kaptam. Neha a nagynenem kuldom egy zacsko gumicukrot a nevukben.
Ez nehez jatek.
Sztem ez is tök érthető! Bár én mèg szeretem, ha jönnek a gyerekek😀 van egy 21 éves nagylanyom, remélem pár éven belül nagyi leszek 😃
Imádom ha itt vannak, de azt is amikor anya jön értük.
71-évesen már az is jó ha egész nap bírjuk velük az iramot.
Menj el hozzájuk te! Így megkíméled magad a nagy felhajtástól, kicsit kitekintesz és találkozás is megvan. Grátisz, hogy akkor jössz haza, amikor akarsz.
mivel az apám rendőr volt,hol ide,hol oda küldték.aztán férjhez mentem,elváltam,de innét már csak a végsőre megyek.
én születésem óta.megszámoltam,vagy 8 helyen laktam.de innét már csak a hamvasztóba,onnét Budára a kiserdőbe.
Adja a Jóisten,hogy ne légy ilyen! Majd 78 éves korodban emlékezz vissza,mit írtak egykor neked. És lásd ,,mndemellett imádjuk egymást. Szeretnek annyira,hogy megkíméljenek.Ez a kialakult életmód mindnyájunk megelégedésére alakult ki.
* bennem, nem benne. Bocs.
Biztosan megy majd még hozzád.🙂
Ez, meg amit fentebb írsz csak azt erősíti meg benne, hogy nem akarok ilyen lenni.
Amúgy ha tudod, hogy vegetáriánusok, miért nem főzöl neki olyant, amit megesznek?
Anno amikor kicsi volt az unokahúgom (velük laktam) hétvégente elvitte az apukája magával. Általában már este mentem utánuk. Olyan rossz volt nélküle. 😞
Megszoktam, hogy csipog mellettem. És amúgy is utálok búcsúzkodni. Szívem 💔
Ez az igazság,ha néha meglátogatnak,nem olyan az együttlétünk,mint régebben.Nincs idejük,sietnek haza,nem eszik meg a főztömet,mert vegetáriánusok.Ha elmennek,kitör belőlem az elkeseredettség.De vágyom őket látni,,ezért inkább én megyek hozzájuk,de csak akkor mehetek,ha van rám idejük.A csetes üzenetek lassan elegek lesznek mindnyájunknak.
Én is fogadtam őket pár évvel ezelőtt minden vasárnap,de most már nem igénylik.Így többnyire magam vagyok.
Kedves Andi! Sajnos,az ember 70-en túl sokat változik,és ha egyedül marad,nem ismer saját magára.Sok mindent kihoz belőlünk a magunkra maradottság.
Tökéletesen megértelek. Ahogy öregszik az ember egyre kellemetlenebb ha kibillentik a megszokott ritmusából. Én imádom ha jönnek a gyerekeim, főleg ha itt hagyják a kicsit. De bizony megkönnyebbülés ha hazamennek :). Igaz a mondás, hogy kétszer örül az ember egyszer ha jönnek a gyerekek meg egyszer ha mennek :).
Remélem sosem leszek ilyen.
Te máshová költöztél, mikor felkerült a Lányod Pestre,
Vagy mióta laktatok Fejér megyébe?
Jaj isteneeem. De nehéz lehet most. 😥😥😥
szintén.a lányomék jönnek,de mivel egy szoba-konyha van,este mennek is vissza,olyankor sütök,főzök,de jobb,ha egyedül vagyok.
További ajánlott fórumok: