Nagypapám meghalt január 19-én és azóta folyton vele álmodok...vajon üzenni akar?Mikor tudom "elengedni"? Nagyon szerettem:(:( (tudásbázis kérdés)
Akkor jó:)Máskor előbb gondolkodok,aztán nyitom ki a számat:D
Ne a mostani rosszra gondolj, hanem a régi jóra. Amikor beszélgettetek, amikor rád mosolygott...
Az én nagyapám 3 éve halt meg, és nagyon hiányzik, pedig 92 éves volt már...érted. Néha szomorkodok, mert "komoly" dolgokról alig beszélgettünk (túl kicsi voltam, amikor még jól volt), de ez van. Szeresd, gondolj rá jó szívvel, mesélj majd róla a gyerekeidnek, de tényleg próbáld elfogadni a hiányát...képzeld el, hogy haragudna rád, ha tudná, hogy pont miatta szenvedsz!
szerintem ezt mindenki tudja itt, hogy nem akartál rosszat:):) sőt:) emiatt ne legyen lelkifurdid:)
Értem én,persze!Nem is úgy gondoltam,nem azért raktam idéző jelbe a babonát!Hanem hogy ezzel is erősítsem azt,amit te mondtál,hogy nem minden esetben egy az álom jelentése,és hogy ne féljen.Igazad lehet,mert ha szerette,akkor tényleg nem akarna rosszat,szenvedést a családjának sem.Még egyszer bocsánat a hirtelen okoskodásomért.Végig kellett volna gondolnom,de sajnos a jelenlegi lelki állapotomban egyből ez ugrott be!Nem akartam senkit megbántani,megijeszteni.
Nem emésztem magam csak rettentően hiányzik:( tudom,hogy neki így jobb:) most már nem érez fájdalmat és amikor csak eszembe jut, szép emlékek jönnek fel...csak a hiányát nem bírom elviselni:(:(
Részvétem...
Mielőtt bármit írnék: ne higgy a babonákban! Még a végén önbeteljesítő jóslat lesz, csak mert rágod magad rajta...
Szerintem a halott szeretteink ugyanúgy mellettünk vannak, ahogy életükben. Ez vigasztaljon, hogy Neki jobb így (hiszen nem szenved), és így is ott van Veled, vigyáz Rád.Gondolj Rá szeretettel, de ne emészd Magad, ő se akarná, gondolj bele, hogy Miatta szomorkodj.
én nem bunkón szántam ám a babona szót...hiszekaz ilyesmikben de ha belegondolsz a nagypapája szerette őt..nem vinné el mivel azzal rengeteg embernek okozna fájdalmat:(
Igen,felejtsd el amit mondtam,nyugodj meg,nincs semmi jelentősége,pláne,ha nem vagy "babonás",ahogy előttem is írták.Csak abból gondoltam,hogy tudsz erről a dologról,mert hogy az üzenni akar mondatod,az erre utal,hogy nem vagy közömbös ezek iránt a "babonák" iránt.De tényleg nem ijesztegtni akartalak,bocsánat,nem gondoltam végig,nem gondoltam,hogy ennyire komolyan veszed:(Ne haragudj!
Részvétem nagyapád miatt!
Nem is tudtad? Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti, hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen, hogy kilép a testéből és egyenesen a te álmodba repül.
Méz és lóhere c. film
Azt hiszem, ez valahogy ide vág. Talán nagyapád tényleg üzenni akar neked.
elhiszem de szerintem nem ez van a dologban...tényleg nem.Álmodban meg nem is tudod aztmondani h nem fogod meg a kezét:) nyugodj meg:)
Ne haragudj,nem ijesztegetni akartalak,nem tudtam,hogy hiszel benne,de én hiszek.Ezt persze nem kell "komolyan"venni,és rettegni,hogy te is mész a papidhoz,de lehetőleg,ha "magadnál vagy",most ez megint hülyén hangzik,de ha legközelebb is nyújtja a kezét,ne fogd meg!Hidd el,az álmok is befolyásolhatóak,tapasztalat!
Hát nem szeretném elhinni, de kicsit mellbe vágott, ahogy elolvastam. :(
Szerintem meg ne idegeskedj ezen...ezek csak babonák vagy mik...nem hinnám h elvisz azért mert megfogtad a kezét...inkábbő szeretett volna visszajönni hizzád...tényleg ne meséld be magadnak:(
Egy ideig mág álmodni fogsz vele. de amig él az emléke egy része élni fog és vigasztaljon.
Ezt most nem mondod komolyan! Én próbáltam inkább abban bízni, hogy vigyáz rám. Ne ijesztegess, pont ma kaptam rossz híreket az egészségemet érintően és van még két kislányom, akiket fel kell nevelnem. :(
Igen!sajnos baj!!Én legalább is hiszek az ilyen "természet feletti erőkben".És ha az álmodba egy halott a kezét nyújtja feléd,nem szabad megfogni,különben hamarosan elvisz:(
papám kedden hajnalban halt meg 5kor...itthon 5kor felriadtam de akkor még nem tudtam mi történt...előtte este mindenkinek telefonált és elköszönt:(:( tudta h elmegy de én csak bíztattam hogy reggelre jobban lesz és segítenek neki a gyógyszerek..hát sajnos nem így lett és nemlátom többet:(:(
Én a nagymamámmal sokat álmodtam,de a legutolsóra tisztán emlékszem,az már pár éve volt.Akkor azt álmodtam,hogy bementem a kórházba valamiért,és meghallottam a hangját,hol ott tudtam az álmomba is,hogy meghalt.szaladtam a hang után,és ott ült a kórterembe az ágyon,és én megkérdeztem,hogy Mama,te élsz? és azt mondta,hogy igen,félreértés volt!(jó ez most hülyén hangzik,de..)aztán hazaszaladtam,és mondtam apunak,hogy apu apu,a mama él,és apu azt mondta,nem lányom,a mama meghalt.Na onnantól kezdve nem álmodok vele.Szerintem ez volt az a pillanat(álom) ami véglegesen elfogadtatta velem,hogy nincs többé,és "ne tartsam itt"!
Igen. Miért az baj? Nem szólt hozzám, csak mosolygott és nyújtotta a kezét. Én ezt annak tudtam be, hogy ő is rákos volt és egy héten háromszor-négyszer ott voltam bent nála a kórházban két órát általában (30km-re laknak tőlünk),és még az utolsó előtti napon is, csak ültem mellette fogtam a kezét és csak nézett bele a szemembe. Arra gondoltam, hogy mivel mindig ott ültem az ágya szélén és a kezét fogtam, talán ez jött vissza álmomban.
köszönöm szépen:( örülök h álmomban látom csak amikor ébren vagyok nagyon fáj:( mindig várom hogy egyszer csak tényleg itt lesz és éni fog:(:(
Részvétem minden gyászolónak.......az álmaiddal dolgozza fel az elméd a szeretett ember elvesztését!!!Ott egészségesnek látod,örülj ezeknek az álmoknak,mert a gyász-munkát segítik.Minden embernek más és más idő szükséges a feldolgozáshoz......közhely,de nagyon igaz:csak az hal meg igazán,akit elfelejtenek!Őrizd meg a szép emlékeket és álmodj sok szépet a papáddal,sajnos lesz idő amikor nagyon szeretnéd legalább álmodban látni és nem fog sikerülni!!!!!
Sajnálom:( elhiszem h fájt az elvesztésük:(én amikor vele álmodom (azaz mindig)akkor mindig egészséges...mindig a nagyszüleim házában vagyunk és Ő van ott, a nagymamám meg én...de apapám soha nem beszél,ő csak ül és mosolyog...amésik fajta amikor vonaton utazom vele..ugyanis mozdonyvezető volt.Mindig ott vannak a kollégái és mindig kisiklik avonat vagy leesem róla de azt nemlátom hogy a papámmal mi történik:( és soha nem félek álmomban...mindig jó érzés tölt elhogy látom:( de amikor felkelek megőrjít a hiánya:(
Nyújtotta a kezét,hogy fogd meg?
Én kedvenc nagymamámat több, mint harminc év után tudtam csak "elengedni". Olvastam valahol akkoriban, hogy általában azért nem tudjuk szeretteinket elengedni, mert haragszunk rájuk, amiért itt hagytak bennönket. Az én esetemben ez teljesen igaz volt. Már nem "haragszom Rá", és azóta elengedtem, bár a mai napig sokszor eszembe jut, és ilyenkor jó érzés tölt el, hiszen addig "él", amíg emlékezem Rá (és aki csak ismerte), Rá, aki szerintem a világ legjobb nagymamája volt :)
Én eddig sosem álmodtam a papával azóta, mióta meghalt, három napja volt az első álmom. De álmomban mindenki csöndben volt egy szobában. Én beléptem ott ült a mellettem lévő fotelben, nyájtotta a kezét felém és mosolygott. Én visszamosolyogtam és megfogtam a kezét. Ezután felébredtem.
Részvétem,az én nagyszüleim is meghaltak 4 éve,és én az elején álmodtam velük sokat.
Nálam leginkább az elvesztett kutyusaimmal való álmok zavaróak,mert folyamatosan velük álmodom,igaz a Ronim az most valentin napon hagyott itt,de a Picúrom,ő is már 4 éve,hogy elment,és mindig vele/velük álmodok szinte!:(:(Nem tudom,miért van ez,lehet,hogy nálad üzenni akar a papid,de nálam biztos,hogy a hiányuk okozza ezt.Egyszerűen nem tudom feldolgozni én sem a történteket.Én egy évben vesztettem el a mamim,papim,kutyusom,szóval tudom,mit érzel,és részvétem.Próbálj megnyugodni:(Tudom,hogy könnyű mondani,de ne őröld magad,mert teljesen kikészülsz.Saját magamról tudom,hogy iszonyú,amikor elveszítjük azt,akit szeretünk.Nekem is a nagyszüleim voltak a mindeneim.
én nem tartom hülyeségnek...egy nő azt mondta nekem, hogy el kell engednem,hogy neki is jobb legyen...és nekem sem voltmásik nagypapám:( köszönöm szépen az együttérzést:(
minden nap szinte mindig eszembe jut és annyira megölelném és mesélnék neki:(:( a világlegjobb nagypapája volt:(:(
Szia! Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem! Az én nagypapám október 26-án halt meg, én is nagyon szerettem, nagyon szoros volt a kapcsolatom vele, talán azért mert nem is volt soha másik nagypapám.
Idővel jobb lesz és kicsit könnyebb, de még én sem tudom azt mondani, hogy már nem fáj annyira. Nincs olyan nap, hogy ne jusson eszembe.
Kitartás!
Nem hülyeség... Miért te annak véled?
További ajánlott fórumok: