Munkahelyi stressz (beszélgetős fórum)

Látom, hogy tényleg nem vagyok egyedül ezzel a problémával, és nagyon jó, hogy tudunk többen beszélni róla.

A napi munka az úgy zajlik nálunk, hogy reggel még nem mindig tudom, hogy mi lesz a dolog aznapra. A főnök bevágódik, elhadar 5 percben 1 csomó dolgot, hogy mit kell csinálni. Ha szerencsém van, és pihent vagyok, felét meg tudom jegyezni. Ha nem, akkor úgy jártam...

A telefontéma nem lehetséges, céges telefonom van, amit elvileg a fülemre kellene ragasztanom. Tegnapelőtt a kisfiammal a gégészeten voltunk a kórházban, és nem hallottam, hogy csörög az a xar, úgy sírt a fiam. 1 óra múlva hívtam vissza a főnököt, persze lecseszett...

Köszönöm Mili!

A magne B6-tól azért félek, mert a B6 még nagyobb étvágyat csinál. Szedtem a terhességem alatt, harminc pár kilót híztam.

Szia !

Nagyon sajnálom, hogy ilyen beteg lettél.

Sajnos a helyzet nálunk is hasonló, mármint anyagi szempontból. Ne értsd félre, nem vagyok túlfizetve egyáltalán, de a semminél ez is több.

Tavaly mi is nagyobb összegű hitelt vettünk fel.

Nagyon félek én is attól, hogy előbb-utóbb én is beteg leszek, nekem 2 gyerkőcöm van, őket sajnálnám a legjobban.

A hízás nekem annyi szempontból áll fenn, hogy nem tudok fogyózni, hanem esténként nekiesek a hűtőnek. Kényszerevés. Erre pár napja jöttem rá, hogy emiatt van.

A szabikért nekem is kuncsorognom kell. Hiába jár ami jár.

Mielőbbi gyógyulást kívánok neked.

Szia!

Nálam is hasonló a szituáció, 3 éve dolgozom a munkahelyemen, és tavaly a nagy határidő-halmaz idején odáig jutottam, hogy nyugtatókat kellett szednem (ezzel egyébként nem vagyok egyedül nálunk). A helyzet nem változott semmit, a nyugtatókat mégis elhagytam.

Miért? Jött a 21. szülinapom és egyszer csak ráébredtem, hogy ha ezt továbbra is így folytatom, akkor életem végéig ezeken fogok élni. Nálam sajnos csak az a stratégia válik be, hogy nem gondoldok bele, hogy mennyi mindent kell csinálnom és mi mindennel vagyok elmaradva. És próbálok kis célokat kitűzni: minden napra csak annyit, amennyit tényleg meg lehet csinálni. És nekem az is segít, ha halkan szól a rádió meló közben. És ha már nagyon elegem van, akkor azt hajtogatom, hogy ez az egész nem éri meg!

A szabadság nálunk is ugyanaz a szitu: folyamatos görcsben van a gyomrom, hogy mikor hívnak fel vagy be. Évek óta nem tudtam normálisan kikapcsolni. Ilyenkor egyébként csúnya módon eljátszom azt, hogy mindig csak 10-kor kapcsolom be a mobilom, mintha addig aludnék, így legalább a reggel nyugodtan telik. (tudom én, hogy nem sokat segít a helyzeten, de ez van.)

Szia Roni!

Igen, ez igaz. Be kellene vennem azt a bizonyos tablettát, de sajnos az irodában csak a főnök van, és én. Minden dologgal kapcsolatosan engem hív. Minden papírral kapcsolatos dolgot nekem kell intéznem, még a maszek ügyeit is.

Én is úgy érzem, hogy nem éri meg ez az egész, de nem tudom, merre kellene lépnem. Gondoltam arra is, hogy leülök vele megbeszélni ezt a dolgot, de tudom mi lenne a vége. Az, hogy ő mennyire el van fáradva, és hogy ő még idegesebb mint én. Nah, úgyhogy fogalmam sincs, mit tegyek. :(((((

Szia! Sajnos engem is érint a téma. Nem tudom vagyis még nem sikerült rájönnöm, hogy mi módon lehetne ezt orvosolni. Talán az egyetlen és végleges megoldás az lenne, ha munkahelyet váltanék, de amíg nincs másik, ugye nem hagyom ott.

Szabin voltam, két hétig is, de ebből csak egy hét volt ami saját akaratomból volt, a másik azért, mert bezárt az iroda. Javarészt akkor van szabadság amikor ő mondja. Igaz engem szabin sose szoktak felhívni telón. Ebből az egyből szerencsém van.

De olyan van, hogy érzem, hogy szorít a mellkasom az idegtől, és a heves szívdobogás nálam is jelentkezik.

Mostanában szedek MagneB6-ot, mert az jó a stresszes életmódra is. És úgy érzem hatásos. Talán próbáld meg. Hátha segít!

Szia! Sajnos hasonló cipőben jártam (most táppénzen vagyok), három évig bírtam. Külföldi utazás alkalmával is többször felhívtak, lázas betegségem alatt is részt kellett vennem telefonkonferencián, vasárnaponként jött az sms, hogy holnap reggel nyolckor telefonkonferencia, este hét óra magasságában normális volt, hogy kerestek munkaügyben, plusz a napi 10-12 órás munkaidő, csoportos leépítés (hr-es vagyok). Aztán vége szakadt, megbetegedtem: rossz vérkép, hormonrendszer felborulása, híztam egy csomót ezen a munkahelyen, nem állt el a vérzésem (négy hónapig menstruáltam), a kezeim meg vannak erőltetve műteni kellene mindkettőt... nem folytatom. Vissza fogok menni, de többé nem fogok már ennyit dolgozni, akár tetszik, akár nem, az egészségem a fontosabb, ha nem tudok megfelelni az elvárásoknak, akkor felmondanak.

Egyébként képtelen voltam kezelni a dolgokat, egyszerűen belemásztak az egész életembe, megfolytottak. Nappal dolgoztam, hogy estig befejezzem, éjszaka meg a projektmunkákon (plusz munka, mert nem vagyok leterhelve) agyaltam, munkahelyen nem jutott rá idő.

Jah az esküvőmre, és a másoddiplomám védésére gyakorlatilag a munkahelyről estem be, a leépítés miatt nem voltunk nászúton, a szabadságokért pitizni kell (megjegyzésekkel elengednek), amikor szerettem volna néhány napot az államvizsga előtt kivenni az volt a válasz, hogy a nap 24 órából áll... hát ez van, nincs már lelkiismeret furdalásom, az a fontos, hogy meggyógyuljak.

Azt tudom tanácsolni, hogy válts minél hamarabb. Én sajnos nem tudtam, mert a férjem tavaly váltott, hitelt vettünk fel, és amíg nem dolgozta be magát muszáj volt maradnom, de a végére már késő lett...

Szia!

Próbáld meg bevenni a "leszarom" tablettát, bár ha már úgy érzed - mivel megláttad az igazságot azzal hogy kimondtad - az egészséged rá fog menni, talán ideje lenne elgondolkodnod azon, megéri-e?

A szapora szívverés, ha eddig nem volt, bizony intő jel, és oda kell figyelned a testet jelzéseire, mielőtt késő lenne!

Sziasztok !

Érdekelne, hogy ki hogyan küzdi le a munkahelyi stresszt.

Nálam ez már régóta fennáll, csak nem tudom kezelni. Szabadság alatt is folyamatosan "készenlétben" kell lennem, bármikor ügyet kell intéznem. A főnökömnek szinte köszönetet kell mondanom azért, mert elengedett szabadságra a kisfiam betegsége miatt. A nyaralás általában állandó telefonálgatással telik. Már nagyon unom, de sajnos semmi más munkalehetőséget nem találok.

Éjszakánként arra ébredek, hogy iszonyatosan ver a szívem. Attól félek, hogy előbb-utóbb az egészségem rámegy... Pedig még 2 éve sincs, hogy ott dolgozom.

Ha valaki szintén hasonló cipőben jár, osszuk meg egymással a gondolatainkat.