Munkahelyi problémák (beszélgetés)

Én mindig segítem az újakat.

Elmondok nekik mindent, fecserészek velük, tanítom őket, stb. Pont ezért engem kedvelnek:)

Amíg én nem voltam ennél a cégnél az volt a divat, hogy az újak jöjjenek rá, ahogy akarnak a dolgokra, ha nem sikerül mehetnek...

Szerintem nem bogyolult, egy új belépőnek természetesnek, kedvesnek, előzékenynek kell lenni. És sokat kell kérdezni.

Valójában mindenkinek ilyennek kéne lenni, de jó tulajdonságokkal a legrosszabb indulat is leszerelhető.

Miattam trollkodhatsz, én itt befejezem, nem kell, hogy bizonyítsak neked semmit.

Még annyit, hogy azért volt kedvenc a gyesen lévő nő, mert ennél a cégnél nagy élet volt munkaidő után, összejárkálások, haverkodások. Én ebbe nem illettem bele, de nem is akartam, ezért sajnálták, hogy a kollegina helyett én leszek a munkatársuk.

Most már ott a nő, a kölyke folyton beteg, dolgozhatnak és túlórázhatnak helyette, de gondolom, boldogan teszik, mert őt imádják. Hát, ez van, igen, bennem is van hiba, amikor láttam, hogy milyenek, és mire megy ki a játék, már nem is akartam beilleszkedni. Magam ura vagyok azóta, én munkahelyen soha többé...!!:)

Nálunk pl. meg van hallgatva, sőt! És mi értjük az indíttatást, de számunkra ez túl gennyes.

És ha látja, hogy mi ilyen jól kijövünk, akkor neki kellene észre vennie magát, mert ha normális, akkor a lehetősége meg van, hogy csatlakozzon hozzánk. Mert mi rendesek vagyunk, ellenben vele, mert ő ha kicsit engedünk, akkor a következő lépése a főnökhöz vezet és hazudozik, utána meg csodálkozik, hogy megint nem szeretjük...

Persze, hogy van. Én ezt nem vonom kétségbe. Épp ezért kérdeztem az elején, hogy mitől alakult ki ez a helyzet.

Ezt írtam:"Hónapokig küzdöttem valami hasonlóval....

Az nem jó, ha mindenki utál. Hogy érted el ezt a "poziciót"?:)

Jó lenne, ha valakit keresnél a kevésbé utálatos kollégák között, akivel esetleg hasonló a habitusotok...."

Ha így leírta volna, akkor elhiszem, de semmit nem írt...

Igen, neki ez a hobbija. Akár hiszed akár nem.

Látod? Azt hiszed, hogy létezik együtt 6 rosszindulatú ember, aki egyet utál. Na, ez nem így van. Egyébként azért jön vissza, mert halálra idegesíti a gyerekének a sírása, na meg azért, mert a pasija nem tudja elviselni hosszútávon és természetesen azért, mert azt hiszi, hogy kinevezik és a főnökünk lehet és akkor megregulázhat minket.

Kapott sok-sok esélyt tőlem is és mindenkitől, de azt kb. 5 perc alatt eljátszotta. Tudod milyen az, amikor meg sem kérdeznek, hogy így volt e, hanem csak egyszerűen elkönyvelnek valamilyennek? És tudod miért? Mert ez liba hazudik ránk.

Ez van. Kevés embert utálok. Ő a 3 között van. egy önző dög és szegény gyereke....

Azért amiket itt emlegettek, nem lehet ráhúzni mindenkire.

Az én munkahelyemen is (multi, 2002-ben) azzal kezdődött, hogy tapogatóztak a kolleginák, hogy kinek az ismerőse vagyok, hogy vettek fel a céghez. Nem tudom, miért volt olyan hihetetlen nekik, hogy számviteli főiskolával, nyelvtudással, tizenév gyakorlattal és naprakész tudással az "utcáról" jutottam be. De én nem ködösítettem, elmondtam nekik, hogy beküldtem az önéletrajzomat két éve, és amikor üresedés volt, behívtak elbeszélgetni, aztán felvettek.

Ez után jött a szemétkedés, amikor már tuti volt, hogy nem vagyok csókosa senkinek.

Hiába voltam szolid, szorgalmas, volt, hogy egész nap egy szót sem szóltak hozzám, ebédkor sem. Ha én kezdeményeztem beszélgetést, hátat fordítottak szabályosan.

De mint kiderült, az volt a bűnöm, hogy az egyik fő hangadó kitalálta az osztályon, hogy "miattam" nem fogják a gyesre ment kedvenc kolleganőt visszavenni, mert velem már megvan a létszám. Így ki kellett utálniuk. Tehát nem feltétlenül az a selejt, akit öten utálnak, csak ezt akartam írni, ilyen is van.

Mondjuk tanultam belőle, én már a büdös életben munkahelyen nem fogok dolgozni.

Hidd el, neki se a hobbyja az, hogy szekaljon. Szerinted elment szulni es igyekszik vissza a gyereke mellol, hogy titeket noszogasson?

Amugy adj neki egy eselyt -ahogy neked is adtak- gyerek mellett sokan valtoznak.

Igen, Forever Young. Igazad van. Én is arra gyanakszom, hogy a fórumindítóval van gond, de ez csak egy feltételezés!

Nálunk is van egy kibírhatatlan nő, aki jelenleg szülési szabin van, de januártól visszajön. Már gyomorgörcsünk van, de megfogadtuk, hogy most nem fogjuk hagyni magunkat (de előre tudjuk, hogy mi nem vagyunk olyanok mint ő, így...).

Amikor idejöttem dolgozni, ahol most dolgozok, első számú közellenségnek nyilvánítottak, mert a cégvezető az ismerősöm. Hónapokig csak akkor szóltak hozzám, amikor szükséges volt, mert nehogy menjek árulkodni. Amikor rájöttek, hogy én nem használom ki az ismeretségemet, akkor rázendített kedvenc kolléganőnk. Minden pillanatban azt bizonygatta, hogy én egy hülye vagyok, nem értek semmihez, durva vagyok az ügyfelekkel, és nem is tanított semmit nekem, mert félt, hogy többet fogok nála tudni, stb. Aztán jött két fiatal srác, akikkel nekem nagyon jó kapcsolatom van a mai napig. Én tanítom őket, én segítem őket, de voltak ketten, akiket kicsinált ez a liba. Aztán jött még egy nő és amióta szülésin van egy fiú is. Közösen utáljuk. Szégyen ide, szégyen oda, de őt nem lehet szeretni, mert sötét és furkálódós. Minden idejét arra használ, hogy másokat leégessen, hogy őt becsüljék meg, őt fizessék meg, stb.

Csak 6 hónapot marad otthon a gyerekével, amit egyébként megértek, mert kevés a gyed, de ő inkább azért jön vissza, hogy minket szekáljon. A fél év alatt viszont már látják, hogy jobbak vagyunk mint ő, megy a munka jobban, mint vele, stb., így arra számítunk, hogy már nem árthat nekünk, bár tartunk tőle, hogy igen, hiszen ha partner volt a főnökünk és a cégvezető is ebben a játékban, akkor nem biztos, hogy változik a helyzet.

Tehát, kicsit hosszúra sikeredett:) Nem mi vagyunk az utálatosak, mert nálunk az van, hogy hatan utálunk egyet, aminek meg van az oka. Ha fordítva lenne, akkor én is elgondolkodnék, sőt még így is megteszem ezt, hogy tudom nem velem van a gond.:)

Szerintem nem kell szeretni. Nem a családja, hanem a munkahelye.

Sokszor szerintem indokolatlanul szemetek és elutasítóak tudnak lenni a régi munkatársak az újjal szemben. Én is voltam így, már nem tudtam, hogyan alkalmazkodjak, de akkor sem feleltem meg, végül én is kiléptem, mint Mosolyka.

Én is voltam ilyen helyzetben, fél évig bírtam, aztán kiléptem. Nem nehéz elérni, hogy a kollegákkal ne legyen jó a viszony, elég egy agymosott bagázs hozzá. (Nálunk anno mindenki a Valóvilágon szocializálódott az irodában, ez mindent megmond.)

Jóval átlag felett volt a fizu, de nem bírtam tovább, nem bántam meg, hogy eljöttem, rosszabb álmaimban még visszatér.

Ha nem akarsz úgy kilépni, hogy nincs helyed, akkor kereshetsz ezzel párhuzamosan is, drukkolok!

Csak az lebegjen a szemed előtt, hogy ez csak egy átmeneti időszak, nemsokára vége. Paralel lehet állást keresni. Próbáld meg bevenni a Leszarom tablettát, különítsd el magadban a munkát az életed többi részétől. Ez csak egy meló, megkapod érte a pénzt, aztán jóccakát, nem kell, hogy a főnök puszipajti legyen, csak annyit érintkezz vele, amennyit muszáj, azt viszont normális stílusban és nem lesz konfliktus.

Nekem is volt gyomorgörcsös melóm, mondjuk nekem szimpi volt az akkori főnököm és a kollegáimmal nagyon jó volt a kapcsolat, viszont maga a munka nagyon hajtós volt. Le is adtam 10 kilót a stressztől. Aztán elhatároztam magamban, hogy nem szabad engednem, hogy kicsússzon a talaj a lábam alól, mert csak magammal szúrok ki. Onnantól megpróbáltam egy vonalat húzni, hogy meddig tart a munka és hol kezdődik a magánélet. Nem egyszerű, de lehetséges. Ha a cég falain kívül voltam, elfoglaltam magam vmi mással. Végülis azok a termékek nem az enyémek, hanem a cégé, a főnökök se a családtagjaim, hogy hazavigyem őket:)