MONDAT játék - az előző mondat UTOLSÓ szavával kezdj új mondatot! (fórumjáték)

Erdő alján bandukolva, induljunk el Gemencre,ott vár Rád egy vén szipirtyó,meg egy izzó kemence,

Szeptember, mely unalmas lenne?.. ugyan már, figyelj rám, vedd a túracipőd, irány Gemencre, mesés az erdő, fogd a lány kezét kezedbe, érzelmileg feltölt a lány, s az erdő.

Szeptember, mely unalmas lenne?.. ugyan már, figyelj rám, vedd a túracipőd, irány Gemencre, mesés az erdő, fogd a lány kezét kezedbe, érzelmileg feltölt.

Pislog a manó alvósan, elment a kedve a dorombtól, cimbalomtól, tárogatótól, és a parti őrség is már messze jár a tótól, vége a nyárnak, de nem kell még fűteni, s nagyanyó mehet a piacra kelkáposztát venni, éljen az unalmas szeptember.

Izzókorongja már lecsillapodott, gyengéden pislog.

Kellett, hogy valaki igazat mondjon, mert majdnem feladtam a harcot, feladtam az álmom, és akkor jött egy manó, ki velem elballagott, elvitt a mesék földjére, álomra hajtottam fejem az ölében, álmom segítette dorombja miközben a hegy mögé bukott a nap izzókorongja.

Alakzatokat, csodás rombuszokat és végtelen köröket fogadnak örökbe Szent János parázsló fényében, remegő kezedből kicsúszik a tequilás pohár, és hiába jár táncot a mosógép centrifugája a sátor mellett, révülten piheged, igen, nekem pont ez kellett.

Rapszódia, mely bohém, hallatszik a távolból, én csukott szemmel ülők, és hallgatom a sátorból, kint ezernyi csillag, kis szentjánosbogarak táncolnak, rajzolnak az éjbe csodás alakzatokat.

Lopj nekem szentlelket, ha arra szenteltek, adok érte szivacsot, polipot, kaviárt, és mit Juliskám szem-szája megkívánt, és csak fél percig csallak meg a francia királynővel, míg feltölti a hőballonunk hővel, és akkor irány Bergengócia, a bohém rapszódia.

Neked adom a a szárimat, mely a hárfán szikkad, annyira süt a nap, attól vagyok tikkadt, ruha nem kell most, a patakban állok, kérlek a hátam finoman mosd, s a vállamra csókot lopj.

Vigaszra a kispadon a pipával, tequilával és a papa balkézi mostohalányával tuti benevezek, még ha birs is esik a fejemre a szőlőfáról, éljen a szüret és a farsang, mámoros mulatság, a barátratalálás igazi szezonja, hol az a hárfa, amire egyesek ruhát teregetnek, hogy azt kapjam kezembe pörgős csárdást játszani neked.

Fűteni nem kell még, nézd mily csodás kék az ég, érik a szilva, birs a szőlő, jönnek a szüreti bálok, többen most lelnek barátot, ha nem találok, akkor egy pofa tequiát bevágok, és sokkal szebbnek látom az egész világot, ábrándozom kiülők a kispadra papával, egymás szemébe tekintve találunk vigaszra.

Lehet, hogy végre vége a nagy hőségnek, de azért még ne kelljen fűteni.

Ragya a békán, akit a hercegnő csókolgat, hátha kék elefánt lesz belőle ott a kútnál, de az nem túl érdekes... Mások inkább rántottát sütnek, és erre tudok adni receptet: dobj a kontyod mögé egy pofa tequilát (nem kell se só, se citrom, az csak a fellengzős amerikaiak protokollja), aztán két záptojást a kukába, majd megint egy pofa tequiát magadba a cuppanós ajkaiddal, aztán egy oldal avas szalonnát a kukába zölderős miafranccal, és ezt addig ismételd, míg az agyad valami kellemes bizsergés nem borítja el és míg nem teljesen rózsaszínben látod a világot. Rántottád persze nem lesz, mert minden hozzávaló a kukában landol, de talán valami más, az lesz vagy lehet.

Véle ment az árnyéka Lalila, hogy vegzálja a zöldellő réten bóklászó Enissát, aki éppen a bolondgombát gyűjti, mert azt szereti nagyon a zölderőssel, kiskéket a guta ütögeti, fejét falba veri, öklével az asztalra csap, hogy inkább tényleg magát adta volna, minek neki a más tolla, tudhatta volna ennek a lánynak kattog az agya, sokakat ettől ver ki a ragya.

Magát adja mindenki, kiskékelefánt is magát adja, most tévedett és nem mesél tovább, elmondta az utolsó meséjét, ne várjátok, itt a vége fuss el véle.

jav. belerínának- balerinának

Biliárdgolyó, melyre rálépett egy furcsa kék elefánt, aki belerínának képzelte magát, s ezért a gondolatért szegte a nyakát, mert biza hanyatt vágta magát.

Polcra rakhat bármennyi porcelánt,úgy járok köztük mint egy balerina, agyatok, mint a biliárdgolyó.

Nem kell mindig kaviár, jó nekem a drótszamár, elefánt sem kell nekem, főleg egy kék, ki a mi fán terem, belép ő a porcelánboltba, feldönti a polcokat sorba, de akkor sem önmagát okolja, az eladót korholja nyomban, miért rakta a porcelánt a polcra?

Tenni ki tud mit? És ki tud orgonálni és basszusgitáron játszani és harsonán? Lehet, hogy a virágot Kiskékelefánt tette oda végül, és mások meg a purgatóriumot járják, hogy ők csak egy hatmanuálos hangszert tettek oda és virágot nem.

Rám, a mini Stonehenge-nél már ne várjon senki, főleg ne az, ki elfelejtett a kövekhez orgonavirágot tenni.

Ország-világ népe előtt megvallom, hogy szeretem őt, pandaszőrös papucsom, bivalybőrös kulacsom és Juliska mátkám, ki hiába várt rám.

Végére jártam hol kezdődik az ország.

Gondoltam elmegyek az ország másik végére.

Több idióta van a földön,mint gondoltam.

Lehet egy kérdéssel több?

Dolgok, melyek teljesen feleslegesek, régebben belecsúsztam abba a hibába, hogy megvettem, mert azt gondoltam az kell, mint pl. cumisüveg sterilizáló.

Nem szeretem ha valaki sokat beszél értelmetlen dolgokról.