Mitől lesz egy 4-5 éves gyerek gonosz? (tudásbázis kérdés)

"de egy pofont sem tudnék felidézni, ami nem az ő tehetetlenségükből, idegükből jött volna, hanem az én javamat szolgálta volna"

Olvasd el ismét amit írtam. :)

Egyébként biztos vagy benne, hogy tehetetlenség volt? (az idegességet nem kérdőjelezem meg, és nem zárom ki, hogy tehetetlenség volt)

Nem lehet, hogy lett volna más eszközük, de inkább választották (ösztönösen akár) ezt, hogy megértsd mit élnek át, és felfogd, amit teszel annak következményei vannak?

Mint írtam, az ember is egy állat, ösztönlény, és a legősibb ösztön az utód védelme és felnevelése. Az állatokban fellelhető nevelési célú agresszió (társadalmi hierarchia kialakítására, közösségi szabályok megismertetésére) az emberben is benne van.

Nem véletlenül.

A gond akkor van, ha öncélú, és problémamegoldó a fizikai erőszak.

ha engem apám nyakon vágott, mert nem köszöntem a szomszédnak, az nem öncélú és nem problémamegoldó volt, hanem társadalmi életre nevelő célú.

Én úgy gondolom, azok az emberek, akiket a szüleik vertek, és ezt ma nem tartják elfogadhatónak, abból a közegből kerülnek ki, ahol öncélú és problémamegoldó eszköz volt a verés.

Mondjuk a szememben egy tasli, vagy egy seggre ütés, nem verés.

Az előkészített, megtervezett eszközhasználat igen.

De ez nem az a kategória, hogy "soha nem ütnék meg egy gyereket" .

Ezt én is elítélem, és akár magam verném agyon, aki megteszi ezt egy gyerekkel.

Megfogadtam magamnak...!

De hova jutottatok a 4-5 éves kortól.....

Jaja, szeretem a netnagyfiúkat:) aztán személyesen meg beremegnek, mint a kocsonya.

Elfelejtettél válaszolni? Asszonynak is kijátt már 1-2jogos pofon tiszteletből?:)

Nem teszek különbséget asszony és férfi közt.

Egyenrangúként kezelem őket, mindenben. Én így tisztelem őket.

"Nekem is lekevernél bátor barátom, vagy csak a kissebbeknek?"

Minden további nélkül bátor hólyag, lévén szükséged van rá :)

Igen.

Az élet azt bizonyítja amit mondok, s én ezt szeretem bizonyítani. :)

Nem, kaptam pár pofont, nagyobb verést soha-átlagosan egészséges lelkületűnek tartom magamat, a szüleimmel is jó a kapcsolatom, nem tekintem őket szörnyetegnek, de egy pofont sem tudnék felidézni, ami nem az ő tehetetlenségükből, idegükből jött volna, hanem az én javamat szolgálta volna.

De így van, nem tudom bebizonyítani, hogy kellett vagy sem, vagy kellett volna vagy sem, tehát ilyen alapon a szülő részéről jogosnak ítélt pofon is lehet teljességgel káros, vagy felesleges.

Már kettő közülük felnőtt, köszönik boldogok, sikeresek, és elégedettek (többé kevésbé, de ez nem rajtam múlt) az életükkel.

Unoka is van már, és nagyon szeret velem lenni, "te vagy a kedvenc barátom", pedig szigorú vagyok és megkövetelem, mind a rendet, mind a fegyelmet vele szemben is :)

A gyereknek ugyanúgy meg kell tanulnia a kellemetlen következményeket, mint a jogait.

Ebbe bizony belefér egy-egy atyai füles, egy seggre verés, vagy akár egy kényelmetlen helyzetbe hozás, pl. érzékeltetéseként annak, hogyan érzi magát az akit megbántott.

Tudod "kolléga", a gyermeknevelés a következetességen múlik, attól lesz sikeres, nem pedig attól, hogy az élet egyetemesen vele járó törvényszerűségeitől, mint az erőszak, a versengés, a kellemetlenségek, és az alá-fölé rendeltség viszonya a társadalomban (és ezek velejárói, fizikai, és lelki pofonok), megóvjuk a csemetét.

Minden az bizonyítja, smit te szeretnél bizonyítani.:) Máskép nem is lehet.

Valójábsn pedig nincsen jogos pofon, ez a helyzet. Értékeld át a gyerekkorodat, javaslom.

:) Úgy akartad mondani, sem jogosnak, sem szükségesnek nem véled egyiket sem.

Persze lehet, hogy arra célzol, soha nem kaptál egyet sem :) Ám ez nem biztos, lásd lentebb;

Az igazságtalanság érzetéhez társuló kellemetlen élmények mélyebben rögzülnek, mint az igazságos (elfogadott/elismert) dolgok.

Tudod, ha a tanár behúzott egy egyest bosszúból, érdemtelenül, arra ma is emlékszel részleteiben, milyen érzéseket keltett, mit gondoltál róla, stb, míg arra, ha jogosan kaptad, legfeljebb tényként, de az is lehet, hogy egyáltalán nem.

Ha apu a seggedre vert, mert "hisztiztél", az nem biztos, hogy megmaradt benned, míg az, ha azért kaptál egy nyaklevest, mert késtél a fiúddal elbeszélgetett idő miatt, az jobban rögzül :)

De, ha filozófiai vonalon közelítjük meg a dolgot, akkor sem bizonyít semmit az, hogy nem emlékszel szükségesre/jogosra. Soha nem fogod tudni bebizonyítani, hogy szükséges volt-e, (megváltoztatta-e a viselkedésed pozitív irányban, hasonló esetekre vonatkozóan, mint a kiváltó ok volt vagy sem), jogos volt-e, (nem tudod milyen egyéb interakciókat előzött meg).

"Komplett idiótákat".

Veréssel lesz valaki szerinte nem idióta. Komoly szaktudásod van.:)

Én egy jogosra, vagy szükségesre sem emlékszem a magam részéről.

:)

Az elméleti gyermeknevelés bizony nem analog a gyakorlati élettel.

Ezt lassan, mivel felnő az a generáció, melynek szülei az elméleti szakemberektől "tanulták" a gyermeknevelést, bebizonyosodni látszik.

Majd jön az újabb népszerű, félreértelmezett liberális kísérlet, a genderstyle, azzal végképp le lehet majd amortizálni minden értéket és életszerűséget a gyermeknevelésben, és sikerül komplett idiótákat beépíteni a társadalomba :)

Nemcsak jogos pofon, de még szükséges is van.

Neked pont ez a bajod; A szükségeset nem kaptad meg, ettől nem kerültek a helyére a dolgok a fejedben.

Bocsánat, de ezen a szellemi nívón amivel bírsz, csak ilyen formában lehet a fejedbe eljutva kommunikálni a dolgokat.

Mire nem válaszoltam. Leírtam, hogy érthető, de nem a pofont fogom megköszönni, mert az az illető reflexe volt az ijedségére.

Valóban értelmetlen, ha meg akartál arról győzni, hogy van jogos pofon. Egyelőre te sem írtál rá olyan példát és ennél is beláttad, hogy ijedség és nem nevelés.

Erről beszéltem. Marad az önigazolás.

Jó étvágyat!