Mitől félsz? (beszélgetés)
Ó, köszönöm a köszönetet. :-)
Köszönöm a hozzászólásaidat . 😊 Javított a lelki világomon.
Ha nincs is még minden rendben, de jól haladnak a dolgok. Az idő is sokat segít, ami közhely ugyan, de igaz.
Még többet segít neked a szerető család. Ugye, hogy van olyan is? És ráadásul pont neked, szegény lelki sérültnek. Elég keményen tarthattad magad, hogy a családod ne lássa ennek kárát. Stramm csaj vagy. :-)
Köszönöm hogy megérted ,aranyos vagy. Igen ,úgy vagyok vele ,hogy nem érdekel már mi volt . Szerető családom van 2 szép fiam ,a férjem is remek ember. Tartom magam miattuk is ,csak nagyon nehézkes így elindulni újra az életben.Nem panaszkodni akartam ,csak nagyjából leírni az okot ,hogy miért is félek. Így talán teljesebb képet látnak mások az életemről.Nekem már az is óriási lépés ,hogy gyógyszer nélkül tudok élni,nem volt könnyű letenni.
Borzasztó lehetett.
De most még az emlékezés is megmérgezi az életedet, gondold meg, mit csinálsz.
Jó, ráadásul még képmutató is volt, és gyerekvédelem akkoriban sehol. Manapság talán még börtönbe is kerülne.
Te meg árvaházba. Az se jobb, persze ki tudja. Ennél lehet, hogy minden csak jobb.
De vége van, mostmár visszamenőleg nem lehet őt megbüntetni, majd elszámol a teremtővel.
Ne rontsd el ezzel az életedet.
Ezeket a dolgokat nem tudom megbocsájtani...napi szinten átkozódott ,megvert ,rettegtem tőle egy szadista volt aki élvezte a lánya szenvedését . Azután ment szomszédolni ,dicsekedett vele hogy mit művelt ,persze akkor még nem volt gyerekvédelem . De azért vasárnap bőszen ment a templomba a rózsafűzért pedig szorgalmasan morzsolgatta. Bátyám 17 évesen lelépett tőle,a temetésre el sem jött .
"Ha félelmedre kérdezek, 5-7 kérdésből megállapítom, hogy milyen személyiség vagy és melyik a legjobb kommunikáció veled."
Nos tehetnénk egy próbát,mivel aki ismer személyesen úgysem fogja megmondani az igazat .
Van erről egy könyv, de alighanem azon kívül is nagy a szakirodalma. Nem tudom fejből az íróját vagy a címét.
A lényeg hogy nem kell személyesen megmondani. Leírhatod egy levélben, jelképesen átadod neki.
Vagy elmondod hangosan, mintha ott lenne.
És megbocsátasz. Az fontos. Ahogy mindig mindenütt mondják: engedd el. Ha nehéz a batyud, tedd le. Nem kell magaddal cipelned.
Az " anyukámnak " köszönhetek mindent . Édesapám 9 éves koromban meghalt ,előtte sem volt valami szép gyerekkorom de ő védelmezett ahogyan tudott. Persze ilyenkor jön a bölcs tanács ,hogy ki kell lépni ,tovább kell menni stb ...egy 9 éves gyereknek ? :O mégis hová ? Vagy hogyan ? Nem azon kesergek ami volt , hanem azon ,hogy tönkretett ,bántalmazott fizikailag ,lelkileg. Felnőtt koromban pedig "kijött" rajtam .Aztán amikor már nem tudott megverni megkönnyebbültem ,és akkor jöttek sorba az újabb "áldások" az életemben . Igen igazad van ,nem tudom megmondani neki ,de már nem is akarom.
Pontosan így van ahogy mondod :(. Okostojások mindig is voltak ,lesznek,akik megmondják neked a tutit.
Szóval volt egy ember, aki nincs már melletted, és ő okozta az összes félelmedet. Az apád volt, és meghalt? Azt mondják, akkor megkönnyebbül az ember. Vannak olyan szülő-gyerek kapcsolatok, amit az utód nagyon megszenved, és még a szülő halála sem segít. Még rosszabb, mert akkor már nincs kinek megmondani, hogy mit okozott a magatartása.
De talán nem a papa volt. Esetleg a mama.
Vagy valaki más?
Nem olyan egyszerű ez. Holnap úgy ébredni, hogy nem félek, minden szép és jó, teli önbizalommal, és mától új ember lettem. Persze, tudjuk mi hogy az lenne a jó, de nagyon nehéz kimászni ebből.
Kilépni a több éves megszokott életből, ami úgy telt, hogy elnyomtak, megmondták, hogy mit tégy, hogyan élj.
Mintha azt írtam volna a ,hogy nem tudom hogyan ? Ami egészen mást jelent . Tehát a lehetőséget ,a megfelelő módszert keresem több ezer sorstárssammal együtt. Nem is akarsz ...de jól ismersz 😁
Hol emlegetem azt ,hogy "miért NEM " ?Ezt sikerült pàr hozzászólásból kiokoskodni? Végülis én írtam,hogy lehetsz drasztikus...már megszoktam.:-)
Szerintem ebből te nem is akarsz kilépni.
Csak azt emlegeted, hogy miért NEM.
Nem igazán tud segíteni senki. Nekem kellene tovább lépni ,persze ha nem telepedne rám a félelem. Bár nem tudom 20 év után lehetséges-e kimászni belőle. Újra tanulni mindent ,a berögzült szokásokat lecserélni.
Ez klasszikus pánik betegség szindróma.
Kezelhető.
Segít most valaki?
Már írtam ,hogy mindentől, pár hozzászólással korábban. Pl kimenni az utcára,boltba menni . Autóban is félek. Szóval gáz vagyok eléggé. Eddig "jó" volt,ugye a csodabogyók elnyomták a félelmet.
Felteszem a fórum kérdést: Mitől félsz?
Már megszoktam , nyugodtan legyél drasztikus .Tudod ez nem ilyen egyszerű. Ha valaki közel 20 évig gyógyszert szed, elnyomja a fájdalmat.Most pedig itt a tehetetlenség ,nem tudom merre induljak ,hogy közelítsek másokhoz,hogy éljek normális emberi életet ....ez van .
Nincs már mellettem az az "ember " akinek mindezt köszönhetem. A gyerekeim szeretnek, büszkék rám ,férjem úgyszintén . Csakis miattunk tartom magam ,nem panaszkodom .
Már "megszűnt" az ok évekkel ezelőtt.
Köszi.
Én is ezt írtam volna.
De lehet, hogy picit drasztikusabban...:)
Mindenki vágyik rá, de megkaphatod magadtól is. Ha leépítettek és főleg, ha most is körülötted vannak ezek az emberek, akkor másképp nem is megy. Legyél büszke magadra akkor is, ha mások szemében semmiségnek tűnik, amit csinálsz. Te tudod a legjobban, hogy mennyit küzdesz a legkisebb eredményekért is. Kívülről könnyű ítélkezni, de lehet sokan tized ennyit sem bírnának. Néha van olyan, hogy az is emberfeletti küzdelmet igényel, hogy pl. ki kelj az ágyból. Ilyenkor igenis dicsérd meg magad és legyél büszke. Ne mondd senkinek, mert úgyse értik meg és akkor megint csak lehúznak, de magadban erősítsd ezt az érzést. Az önbizalom visszaépíthető, még csak az sem kell feltétlenül hozzá, hogy a környezeted lecseréld. Ha újra emelt fővel tudsz tükörbe nézni, az ő viselkedésük is meg fog változni.
Szomorúan olvasom az előző hozzászólásokat. Ugyanakkor kissé mérges is vagyok.
Olyan érzésem van, hogy elfogadtátok, belenyugodtatok abba, hogy így éltek és már lemondtatok arról, hogy bármi is változna.
DE!
Miért ne változhatna? Rajtatok múlik. Tegyetek róla! Ne nyugodjatok ebbe bele!
Ha nem érzitek jól magatokat egy helyzetben, akkor csak ti tehettek azért, hogy az változzon.
Vagy ha megszűnik a kiváltó oka a betegségednek.
Nekem levegőváltozást ajánlottak.Vagyis költözzem el máshová,más körülmények közé.
Én már lassan 20 éve nem dolgozom.Jobb is ,mert semmihez sem értek , gyógyszert nem szedek a pánik meg nem enged élni . Csak egy vágyam van ,hogy meggyógyuljak.Lehet majd egy másik életben jobb lesz.:-(
Igazából én sosem hagytam magam elnyomni senkinek. Úgy mondanám ,hogy tűrtem az anyósom heppjeit szó nélkül . Mert ugye egyedül van , idős stb. Nem akartam megsérteni évekig. De elegem lett,kb másfél éve leépítettem. Csak úgy érzem ,hogy már késő változni, belefáradtam ,vagy magam is már öreg vagyok nem tudom.
Szólj rá és ha okos, elhallgat.
További ajánlott fórumok: