Mitől félsz? (beszélgetős fórum)
Ez a feltételes önbizalom.
Úgy érzem, hogy külső feltétele van annak, hogy én milyen vagyok.
A leg ember rombolóbb helyzet.
Ajánlom az "Önbizalom - feltételes vagy feltétlen?" c. topikot.
Nem azért mert én nyitottam, hanem azért mert éppen erre rímel.
Az ember magától vár el a legtöbbet,kényszerbetegség ez.
A húgom anno takarítási mániába fojtotta el a férje agresszivitását.Beteg lett,11 éve itt hagyott minket.
Beteg vagy? Jó kis program, remekül elfoglalhatod azzal magad, de talán mégis jobb lenne anélkül élni.
Mintha még ragaszkodnál is a betegséghez, ami szintén beteges.
Nem vagy gáz, ha már látod a problémát, el is tudsz jutni a megoldásához. Először gyógyulj meg, kinyílik a világ.
Egyszer valaki azt mondta nekem megérdemlem a sorsomat.Hozzáteszem nem rózsás,és az egészségem sem tökéletes.
Picit haragudtam ezért a kijelentéséért.Már rájöttem,hogy igaza van.Nekem kellene azért tennem,hogy jobb életem legyen.csak gyáva vagyok.
Az egészség romlása lelki eredetű azt mondják.
Igen, már nagyon bánom, hogy akkor miért engedtem, miért hagytam megszűnni a kapcsolatokat. (Barátnőm, akivel évek óta megszűnt a kapcsolat, felkerestem, elküldött a francba, úgy szépen, mondván: most jó vagyok ugye, akkor meg leépítettél...!!!). Másképpen tennék sok mindent, hidd el... Annyira haragszom magamra ezért.
Hasonlóan látom, mint Szőkelédi: "ami másnak természetes, nekem katasztrófa". Pedig minden megvan ahhoz, hogy lazábban éljek, lakás, munkahely. De mégis mindenen aggódok, stresszelek.
Nyugi. Én már kilenc éve itthon vagyok, nem dolgozom, csak a kertben és a konyhában.
Nem dől ki a liszt. Szép az élet így is, sőt, csak így szép igazán.
Ahány ember annyi természet.
Bele lehet zavarodni én tudom.Ha nem dolgoznék, itthon lennék ,már nem tudom hol lennék.
Rendes feleség leépít minden házasságon kívüli kapcsolatot? Attól jó feleség? aztán ha vége a házasságnak - amire nagy esély van - tényleg egyszál maga marad, és a rokoni kapcsolatok fele is megszűnik.
Persze akkor már mindenki bánja, hogy miért nem tartotta meg a saját köreit, de talán vissza lehet még csalogatni a régiekből is valakiket, meg lehet újakat is beszerezni.
Nem ez a lényeg. Az embernek saját magával kell jól kijönnie, biztonságban éreznie magát.
"...de nem könnyű az életben egyedül magabiztosnak, jókedvűnek lenni." - írod.
Mikor megszülettél, erre a világra jöttél, akkor nem egyedül voltál? :) De igen.
Eszedbe jutott akkor, hogy nem vagy magabiztos és jókedvű?
Biztos 100-szor felálltál, amikor elestél, hogy megtanulj járni és sokat kacagtál.
Egyedül.
És mindent megtanultál amit egy gyermeknek kell és felnőttél.:)
-----
Gondold ezt át! Érdemes.
Akkor mi a teendőd?:)
Húzni egy vízszintes vonalat. Ezzel lezárni a múltat.
Nem könnyű ez, de ha élni akarsz, miért ne tehetnéd ezt úgy, ahogyan szeretnéd?
Szóval, hajrá! Csapj bele a lecsóba!:)
Egyedül is egésznek kell érezned magad. Egy kis társtalanságtól sosem szabad megriadni, abban a nyugalomban fel lehet töltekezni. Addig sem kell magányoskodni, barátok, barátnők, becsúszhat egy-egy könnyedebb kapcsolat is, a lényeg hogy jól érezd magad.
Van aki szándékosan választja az egyedüllétet, de azért van saját társasága. Van akinek egyáltalán nincs, és mégis remekül él.
Nagyon sokan megteszik. Miért lennél más?
Benned is meg van ez a képesség, Te is értékes ember vagy, csak másként,mint mások. Találd meg magadban ezt az értéket,és fejleszd. Legyél erre büszke!
Bár sokan azt fogják mondani, hogy az ember társas lény, ami bizonyos szinten igaz is. De nem tömegcikk.
Ha félsz a magánytól, nyiss az emberek felé (bizonyos mértékig). Keress társaságot, ahol akár néhány barátra is találhatsz.
Te döntesz.