Mit tennétek, ha az anyós állandóan beleszólna az életetekbe? (beszélgetős fórum)

Együtt laksz vele?

Lehet, hogy már kiderült, de nem olvastam vissza.

Nagyon egyetértek ezzel...az anya érdeme is az,hogy a férfi olyan,amilyen:)) Nem kell magad hagyni, de egy bizonyos fokú tiszteletet megérdemel, már azért is, amiért tényleg olyannak nevelte a fiát, mint amilyen :)

Katinkának teljesen igaza van!

Hát, szépet nem szólnék.

Bár én neki szépet egyébként se nagyon szoktam.

Amikor ő AKARTA eldönteni, hogy mi legyen a gyerekünk neve, megmondtam neki, hogy a saját gyerekét úgy nevezte el, ahogy akarta, a miénket meg mi fogjuk.

Persze nem is tetszett neki, amit mi adtunk a gyereknek - pedig mindenki szerint gyönyörű, és különleges neve van. Ő meg jött a barom ötleteivel...

Én leülnék a párommal és megbeszélném vele a dolgokat.

Bár talán megbeszélést sem igényelne. Az lenne a feladata, hogy melletted álljon.

Hát, nálunk az lett a vége, hogy úgy beszéltem vele, mint egy óvodással (pontosabban nem, mert az óvodás fiamnak nem kell így magyarázni, hogy megértse). Persze ezen is megsértődött, de türelmesen, nem kiabálva, kioktatva el lett mondva neki, hogy milyen ALAPVETő viselkedésbeli problémák vannak, mibe ne szóljon bele, mit ne csináljon. Mert ezek szükségesek részünkről ahhoz, hogy normális lehessen vele a kapcsolat. Aztán ő is elmondta, mit szeretne, most próbálunk közös nevezőre jutni és átültetni a gyakorlatba.

Csak közben kapom hátulról az ívet, hogy hogy alattomoskodik...

Ha érdekel, küldj egy üzit, meghívlak a naplómba!:)

Üljetek le 3asban, beszéljétek meg a helyzetet.

Persze előtte tisztázd a dolgokat a pároddal, hogy ketten legalább egységesen legyetek. Ha anyós megérzi, hogy köztetek sincs egyetértés a dologban, folytatni fogja.

Nálunk 10 év után 1 hónapja történt meg a beszélgetés, igaz, mi nem lakunk együtt.

Anyósnak hatalmas pofon volt, hogy a párom MINDENBEN velem értett egyet, és helyre akarta rakni az anyját.

Szomorú konklúzió, hogy azóta anyuka átment alattomosba, és már hátulról fúrkálódik. De (bár fáj a páromnak), így nincs lelkiismeret-furdalása, mert az esélyt anyuka megkapta, csak épp nem jól használta...

Nekem is sokszor beleszólt az életünkbe anyósom, egy házban laktunk. Nehéz volt.... de most mar másképp látom a dolgokat.

Mostanra a párom lelket ápolgatom, mert szüksége van rá. Nincs 40 eves és mar nem el egyik szülője sem. A konfliktusokat addig meg van lehetőség megoldani, amíg van kivel megbeszélni a dolgokat... Egy elhunyttal mar nem lehet... Az előző helyzetre volt megoldás, a mostanira sajnos nincs.

Dehogynem tehet. Legalábbis én el szoktam anyósomnak mondani, amit gondolok.

Régebben a párom el se hitte, hogy az anyukája kekeckedik velem, meg sokat hazudik a hátam mögött, muszáj voltam kiállni magamért. És még csak nem is ez fájt a legjobban, hanem hogy olyan családtagokat is próbált ellenem uszítani, akikkel soha egy rossz szót nem szóltunk egymáshoz.

Azóta visszavett a lendületből, és a férjem is rájött, hogy mi újság.

vagy semmit, egyiken be, másikon ki,

vagy beleszólnék az övébe :)

de azt ne felejtsd el, a párodat Ő nevelte ilyennek, amilyennek megszeretted :)