Mit tennétek a helyemben? (beszélgetés)

De itt lenni szeretsz.

Ha ki akarnak önteni a lelked, szerinted nem lenne hallgatóság és/vagy beszélgetőpartner?

Most talán tévedek, de...

Ha elkeseredett lennék, és látnám, hogy te aktív vagy egy elcseszett időben.

Te beszélnél velem?

Meg még azt hozzá, hogy nalunk tegnap rúgtak ki assistant managert 8 év után, aki kb. minden pozícióban dolgozott előtte, több üzletben, és 3 üzletben volt ebben a pozícióban. Megszüntették a pozíciót.

Egy kolléganőm mindenkinél gyorsabb, a kalkulált idohoz képest 120-130%-ot dolgozik, de van egy kisgyereke, időben van korlát. Kirúgva.

Egy városra nem flexibilis az időben, de ő megérdemelte. Mindig minden hétvégét megkapott a gyerek miatt, és mikor a férje szabad volt, hangoztatta, hogy végre együtt lesz a férjevel, és szarik ránk. Meg kihasznált mindenkit. Légyszi ezt hozd ide, azt tölts fel, és mikor az ő részlege kész volt 20 perccel előbb szokott lepni, visszafelé fessmi segítség. Nem kell az ilyen.

És a negyedik. O egy nagyon lelkiismeretes, segítőkész csaj. Munkaidőn felül maradt segíteni amíg kezdő voltam, és elveszett, hétvégente O tett rendet a raktárban. "Csak" 6-7 éve a cégnél, de most már 2 babával van. Nem flexibilis, lapát :(

Itt olyan program van, mint az "eat out help out", es nem virágzik minden.

Szóval 333-szor meggondolják, hogy véges pénzzel költözzek. Es még csak barátkozni sem tudok...

Isten csak akkor segít meg, ha magad megsegited

Amúgy azzal együtt, hogy én csupasz segggel más országba pattantam, én munka nélkül nem élném fel a pénzem lakhatásra. (Apám fizette a kajám, szállásom volt, és bármikor haza mehettem volna, de egy hónapon belül már nem csak munkám, fizetésem is volt. Na, ez a szerencse, ami nem az emberen múlik.)

Mondanak itt sok mindent, szalag mellé mindig lehet menni. Hát, nem. Egészségügybe mindig lehet menni, hát, az sem. Én próbáltam. A gyartorosi helyre nem vesznek fel (könnyen). Egy szaros erettsegivel, pár OKJ-s képzettseggel, idegen nyelvi beszed készséggel, és adott munka tapasztalattal rendelkezve "túlképett" az ember, nem éri meg alkalmazni, mert úgyis lelép, mire beletanul. A kórházi melónál a telefonban kerek perec megmondták, hogy nem vesznek fel nőt, mert fizikailag nem bírja a legtöbb. (Utólag hálás vagyok az égnek, hogy így lett, és azt hagyjuk, hogy mit szabad mondani, és hagyd női dolgozó van ebben a munkakörben.)

Máshova szinten azért nem vettek fel, mert egy filigran 60 kilós nő vagyok.

Nem láttad, de szeretne.

Én sem zárkózom el a barátkozás lehetőségétől, de gyakran ott bukik el a dolog, hogy nem vagyok az az összejárós fajta. Vagy, ahogy Tumbo is említette, ne akarjon ide-oda cipelni.

Értem, hogyne. Válogathatnak, megtehetik, és a középszerű sablonok a legjobbak, ők kussolnak és melóznak.

De itt megint ütközik a munka és a magánélet, mert egy szupersablon a melóhelyről nem biztos, hogy a magánéletben is szupersablonként működik.

"De szerinted mennyire lesz meggyőző egy állásinterjún az, aki a magánéletében is képtelen egy kapcsolatot működtetni?"

Erről beszéltél, én erre reagáltam.

Sokszor elgondolkodom ezen a szón is, ami itt a Hoxán sokszor elhangzik, az

"életszerű/nem életszerű"

Hát ki dönti el, kinek mi az?

Tudom, normalitás, társadalmi elvárások, blabla .. Ahány élet, annyiféle.

Te ilyen vagy. De még nem láttam, hogy valahol is sóvárogtál volna egy barátnő után.

De az emberek többsége nem zárkózik el az ismerkedés, barátkozás lehetőségétől.

Ismerek nem egy olyan vezető beosztásban jól funkcionáló embert, akinek romokban a magánélete.

És olyat is ismertem, akire lehetett mondani, hogy a világ legjobb apja, de társként nem jól működött.

Ezek nem egyenesen arányos dolgok.

Ismét igazad van.

Nem kérdőjeleztem meg az ellenkezőjét korábban sem.

Ugyan már! 38 évesen az ember túlvan az iskoláin, 1-3 munkahelyen. Közben költözik 1x-2x.

Az, hogy ne találjon egy barátot az iskolatársak, kollégák szomszédok közt, (számomra) szinte hihetetlen.

Lehet, hogy valamilyen szociális,mentális probléma gátolja ebben, de ezek ellen lehet tenni, ha az embernek van igénye a társas, társasági életre. És persze érdeklik más emberek. Mert a barátság az nem egyoldalú érdeklődés, törődés.

Értem én, hogy szerinted nagyon nincs igazam. De szerinted mennyire lesz meggyőző egy állásinterjún az, aki a magánéletében is képtelen egy kapcsolatot működtetni? Nem rossz szándékkal írom, amit írok, és nem azért, hogy megsértődjön, hanem nézzen szembe a helyzetével, gondolkodjon, tervezzen, cselekedjen.

Ha nem megy, akkor jobb, ha marad ebben a kapcsolatban még tíz évet, mint hogy az utolsó fillérjein is kibéreljen egy szobát, aztán ne legyen hova mennie, ha a pénz elfogy, de nincs új munka, nincsenek új kapcsolatok.

Persze, hogy megeshet, de nem életszerű, hogy kiírok egy fórumot, és odébb állok.

Gyakran tapasztalni, hogy soha többet felé se néz a fórumindító.

Nekem csak itt, az elmúlt 6 évben s többet kaptam, mint a saját véremtől...

Tudom miről beszélsz....

Még van 4 évem a környezetemben összeszedni valakit, aki meghallgat ha olyan van, csak hogy nehogy elérjem én is a 10 évet:-)))

2 napja gondolkodom, hogy lehet nyitok egy anonim fórumot, hogy segítséget kérjek, de inkább nem.

A fórumindító problémájában teljes mértékben igazad van. Én arról megalkottam hasonlóan a véleményemet, ami közel azonos a tiéddel.

Én a 14-es hsz-ben Michelle.r hozzászólására reagáltam.

Ha tényleg lépni szeretne, attól függetlenül, hogy anonim, vagy pont azért, leírhatta volna hol szeretne állást találni. Miben profi.

Vannak itt olyanok is, akik lehet lakhatást is adnának neki, én mondjuk vadidegennek nem mernék, mert messziről jött ember.....

De, most sem kommunikál egy kukkot sem, így mondjuk nehéz barátokra lelni, segítséget kapni.

Amikor ennyire inaktív valaki, mindig elgondolkodom, tényleg valós a problémája, vagy csupán teszteli az embereket?