Mit tennél, ha a párod/férjed, gyermeked apja, az otthoni dolgokból nem venné ki a 'részét'? (beszélgetős fórum)

Oké, le az Apákkal és a családot fent tartókkal. :D Fura egy hozzáállása van mostanában ehhez a nőknek. :) Vagy én vagyok túl régimódi. :D

Én is hozok haza állambácsitól pénzt, de abból kb. kitörölhetném a ... de lehet más sokkal többet kap. :)

Kislány rajong az apjáért, de inkább velem jön, mert apa úgysem játszik vele.. Inkább kísérget engem..

Ez az ami megint csak fáj!

A lányunkat sajnálom, hogy apától elutasítást kap.

..ha kedve van játszik vele, ha nincs nem.. de. ugye 15 percnél sohasem többet.

Hú, szerintem marhára nincs igazad!

Gond meg felelősség??

Amikor hazaér a sok gondon töri a fejét, ezért nem tud foglalkozni a családjával??

Amúgy az anyuka is gondolom kap némi pénzt, tehát nem hinném, hogy csak az apa teremti meg a jólétet!

hát ezt sajna az elején rontottad el, hogy hagytad....

de reménykedj hogy még nem késő, egy-egy apró feladatot minden nap adj neki, hozzászokik, utána lehet növelni az adagot :-))

Főleg a gyerek körüli feladatokat javaslom, mert írásodból úgy látom nemigen van köztük jó kapcsolat, ha nem szívesen marad vele a kislány egyedül.

Ezt elhiszem!

Tudod mit? Én már lehet elzavartam volna anyukához!

NEm igaz, hogy nem veszi észre magát!

Hétvégente legalább 1 óra játszótér semmi, sőt minimum!

Egy hétre elmentünk Anyuhoz... mikor hazjöttem olyan bűz volt mint az állat.

Szerinted mi bűzlött?

Az a baj,hogy mi nők is dolgozunk gyerek mellett,munkahelyen kell megfelelni,kiszolgáltatni magunkat embereknek,feletteseknek,a gyereket időben eljuttatni az oviba,iskolába,elhozni,otthon rendet tartani,főzni,mosogatni,de azért foglalkozni a gyerekkel is ,hogy ne legyen degenerált.

A mai világban már rég nem a férfi a családfentartó,nekik is ki kell venniük a részüket a munkából.Teljesen más viláhot élünk,de azért még az forog a köztudatban,hogy a férj a létfentartó.Egy fenét,egy keresetből nem lehet megélni egy 3-4 tagú családnak.

Egyetértek, de nagyon!!!!!

Napi 8? 24!!!!

Egyébként meg nem a háztartás a gond.. Az a gond, hogy semmire nem fáradt csak ránk.

Anyucinál ülni a szabadidőben teljesen természetes.

3 év alatt nem volt 1 peluscsere, egy közös sétálás, játszótér, semmi.

Ez a része fáj nagyon..

Nagyon sok pasi úgy van vele, hogy ő dolgozik, ő a kereső ember...A gyereknevelés nem munka... (nem há! persze) A nő munkája a gyereknevelés és a házimunka oszt kus. Ez is tapasztalat. Én is megkapom ezeket. De az én jó drága férjem nem látott mást a családjában. Ezért nem hibáztatom. Szeret bennünket, de ritka, hogy kiveszi a részét a házimunkából. Kivétel volt, mikor gyermekágyas voltam.

Én megmondom a férjemnek, ha vmi nem tetszik. Kicsit puffog, aztán minden ok. Ha nem veszi a lapot "sztrájkolok". Nem főzök, nem mosogatok, én is leülök a gyerekem mellé, vagy a könyv mellé és nem csinálok semmit. Ha már egy kicsit besokalltam a gyerekfelvigyázatból a kezébe nyomom, és elmegyek úszni. Egy órát úszom- egy órát lazulok...meleg termálvízben. Ilyenkor csak magam vagyok, magammal foglalkozom. Nekem ez bejött.

Tisztelni kell mert ő a kereső ?? :-O

és anyukát nem kell tisztelni, mert rendesen neveli a gyermeket, foglalkozik vele, háztartást vezet mellette?

az ő tisztelete/munkájának elismerése hol marad?

attól hogy nem kap érte fizetést, dolgozik, sőt többet mint napi 8 óra!!

Lehet, hogy több a pénze mint az enyém, de engem nem tart el..

Ha most azt mondanák, hogy holnaptól külön, nem ijednék meg.. Van annyi pénzem, amivel talpon maradnék!

Ennek ellenére persze tisztelem, mert dolgozik nekünk(?) de ő vajon tisztel, mert mindent megadok Neki és a közös Gyerkőcünknek?

A válasz egyszerű: nem!

Na mondjuk ez elég érdekes... Délelőtt nem dolgozik a párod?

Anyósokról meg ne is beszéljünk... Grrrrr

Az a baj, hogy túl kényelmes.

Ma pl. a Kicsivel délben értünk haza.. Ma egész de. nem voltunk itthon,(nem a fenekem ráztam a városban) Ő igen..

Arra nem volt képes, hogy vegyen 2db zsömlét, inkább elment anyuhoz ebédelni, majd onnan munkába.. (mi kaja nélk. maradtunk)

Persze most anyós előtt is én vagyok a mumus, aki nem látja el a kicsi fiát..

Lehet, hogy kicsit többet nyavalyog, természetesen ezt nem látom. :) Ha úgy érzed, sokat nyafog, mondd neki, hogy nem érdekel. Ne hallgasd meg, majd megunja a nyafogást. :)

A felelősség kérdést viszont kicsit csúnyán kezeled szerintem. Nem bántásként mondom, de a körülmény az, hogy jelenleg a párod tart el Téged és a Picit és, ha jólétben, ha nem, de biztosan minden szükségest megad. Úgy gondolom ez az Ő felelősség és tisztelni kell érte, hogy Ő a kereső. Majd ha visszamész Te is dolgozni, minden megváltozik! Akkor koppints az orrára de nagyot, hogyha nem segít!!

38 éve vagyunk házasok,de soha nem vette ki a részét a férjem az otthoni dolgokból.

/házimunka,gyerekkel foglalkozás,stb../

Azért még megvagyok,csak nehezen tűröm a mai napig is.

Azért mert dolgozik neki is vannak feladatai amit azza vállalt hogy csládja lett.Ezt sokan nem látják be, enyém se ezért már nem is vagyunk együtt, de nálunk volt más baj is.

lassan be kell vonni a dolgokba, elöször csak prbb dolgokkal, és ha indig az ő dolg valami az ey rendszerességet is ad, amitől talán el sem felejti vagy már tudni fogja.Megbeszélni kéne mindenképpen a dolgokat, anélkül nem megy.

És ha te is dolgozni fogsz akkor már ugyanott vagytok.neked bezzeg a melód után otthon is kell dolozni, ezt kéne megértenie, de ehhez hoigadtan kell beszélgetni egymással erről :)

Azért a jólét túlzás.

Egyébként meg én is dolgoztam napi 16 órában, heti 6 napot, mégsem nyavajogtam annyit mint Ő, és akkor is minden rám várt itthon.

Ez meg akkora baromság: felelősség! Ok. persze, de pl., ha mi nem lennénk nem járna dolgozni, kétlem..