Mit tegyek? Tanácstalan vagyok ! (beszélgetős fórum)

cseberből vederbe? szerintem előbb egyedül kéne lennie, nem függni senkitől

lakása van, dolgozik is, a gyerek oviba lehet ...

Hát tudod ahhoz hogy a kapcsolat szarrá menjen két ember kell , azért valahol biztos a te kezed is benne van.

Hát ha heti 6x engem hanyagolnának,egyértelműen leesne hogy nem kellek,vagy menekülnek előlem...

Bár hozzáteszem heti 1-2-t kell biztosítani egy pasinak :) tökmindegy családos vagy sem ha van rá igénye!De nőre is igaz.

Úgyhogy new life!Mert ahogy elnézem, ez egy gáz kapcsolat!

Én csak a saját ex-férjem alapján mondom.

Sajnos a párod szerintem már nem szeret téged.

Ha szeretne, akkor nem a haverokkal töltené az időt, nem mondaná azt, hogy ha nem tetszik pakolj, stb. Az én volt férjem sem mondta el nekem, hogy ő nem akar gyereket, stb.

Miután egyszer majdnem elköltöztem, akkor mondta a húgomnak!, hogy ő már nem szeret és gyereket sem akart. Azért nem mondta nekem anno, mert tudta, hogy úgysem vetetném el.

A Te párod is vhogy így lehetett - a leírtak alapján.

A lakásodat mivel albérlők vannak, vissza lehet mondani. Nem azonnal, de van hova menned.

Ha ennyire kihült a kapcsolat, akkor azt már nem tudod megmenteni és én értelmét sem látom (egy idő után a gyerek feje felett úgyis elkezdődik a veszekedés - főleg ha esetleg lesz vkije valamelyikőtöknek).

Neked kell dönteni és nem lesz könnyű, de egyedül is jobb, mint egy alkoholistával.

Hol is kezdjem a töténetem.

2009 szilveszterén szakitottam az előző barátommal akivel 6 évig voltam távkapcsolatban. Szeptemberben kezdtem észrevenni a változásokat rajta, s lassan lassan kiderült hogy a kapcsolatunkban már hárman vagyunk. Igy a 2010- es évet új ,tiszta lappal kezdtem. Februárban ki keztem járni bulizni, s ott megismertem a jelenlegi élettársamat. Nagyon bejött mert elentéte volt mindannak ami eddig volt. ( nem volt távkapcsolat, sokat kirándultunk, mindig ¨számithattam rá ).

Gyorsan hozzám költözött a kisvárosba a 45m2 lakásomba amit szüleimtől örököltem .Neki vidéken van háza amit a szülei vállásuk után ráíradtak.Azt tudni kell, hogy vidéken rengeteg a haver, barát, akik nem családosak, a töbsége még legény, semmi komoly párkapcsolatuk nincs.

A kapcsolatunkban voltak már a kezdetekben hullámok. Júniusban veszekedtünk is valami csekélysegen ő hazament vidékre, én maradtam a városban. 1 hét különélés útán kiderült hogy terhes vagyok. Mert 34 éves voltam az abortusz eszem ágában sem volt, hisz nagyon szerettem volna már csaádot, amit most megkaptam. Elmondtam neki, s visszajött hozzám a városba . Ott éltünk a pici születésiig. Mert minden 3h szoptattam a kicsit ugy döntöttünk hogy külön szobában alszunk igy ő is kipihenten megy majd mukába. Ez mai napig igy maradt. 1 év útán avval az ötlettel jött hogy kimennénk hozzá a házzban, hisz itt is, ott is kicsit nehéz lenni, s nála mégis nagyobb a hely. Igy a lakásomat kiadtuk albérletbe. Ő azonkivül hogy apa lett a haverok megmaradtak akik szeretnek bulizni, inni. Ő ebből a társaságbol nem maradhat ki, hisz akkor összedölne a világ. Kezdődtek a bajok, mert sokat vagyok igy a gyerekkel, a háztartással, a munkahelyemmel, a házkörüli minkák,egyszóval minden rajtam áll.Ha valami nincs ugy ahogy kell lennie " rendnek" szétszórt a lakás, fejemhez vágja hogy nem csinálok ithon semmit. Kimerültem . Sokat vagyok most 3 év útán is a gyerekkel egyedül,Jó gyerek, szeretem, örülök hogy van nekem. A páromat próbálom ithon tartani, hogy ne járjon bulizni, hisz már családja van ( 32 éves ) , találjon megfelelőbb társaságt akivel van közös téma... Esténkent , hajnalba ittasan jön haza. Hetente 6 nap minimum., ilyenkor hazajön s lefekszik. Másnap ha teheti 10h alszik. Sokat sírok. Olykor a fejemhez vágja, ha nem tetszik valami akkor pakolyak el. De hova menyek. A szüleim meghaltak, testvérem a fővárosban él, az én barátnőimek is már családossak a lakásom ki van adva. Valahol legbelől szeretem hisz a gyermekem apja. A családot össze karom tartani, de nem megy. Ha szabadnapis is, inkább elmegy hazuról s csak este jön meg csakhogy ne legyen ithon, velem, velűnk.Nem mondom hogy nincs semmit a gyerekkel, ha összüt vannak nagyon szép őket nézni igy együt.

Mikor megtudta hogy lessz gyerekünk, s ha úgy érezte hogy még nincs felkészülve az apaságra akkor miért nem mondta. Maradtam volna a városban a picivel. Nem hogy itt az Isten hátamögötti faluban senkit nemismerve vagyok. Mit tegyek? Tanácstalan vagyok. Kezdek önpusztitó lennibánatomban. Van állásom,kocsim, lakásom, egészségem, talán még szép is vagyok egy kicsit. A szexszualis kapcsolatunk ilyen módon nem müködik hisz nem vonz a pia szaga.

Kérem tanácsolyatok valamit. Tudom, én sem vagyok ezekszerint tökéletes, de hogy változtassak. Legjobb lenne valahova lelépni pár napra, hogy rájöjjön hogy igy üres a ház. De hova? Egyedül a gyerekkel nem mennék.