Mit okoz a gyerekben, ha apa nélkül kell felnőnie? (beszélgetés)

A kornyezetemben rengeteg gyermeket egyedul nevelo anyuka van.En nem hinnem hogy a gyerekeket annyira megviselne az apjuk tavollete,sot az egyik kisfiu szazszor kiegyensulyozottabb mint a csaladban elo tarsai..Anyukaja sportolo,viszi magaval edzesekre ijaszkodnak stb..Ha az edesanya kiegyensulyozott es boldog a gyerek is az lesz,ebben a kozegben no fel,ezt szokja meg.

A lanyom baratnojet is egyedul neveli az anyukajuk a 7 eves batyoval egyutt..Apuka 2 hetente (ha) latogatja oket par orara.A kislanyt egy percig sem nevelte,akkor hagyta el az anyukat mikor az terhes volt..(Baratno is lett,ikrekkel par het kulonbseggel szultek..)

Anyuka azota is nyugtaton el,el van a sajat kis vilagaban,a kislanya elmagyarazta az en lanyomnak hogy mar most szabaduljon meg az apjatol,mert foloslegesen van velunk,ugyis el fog menni stb..

Ilyen is van..Marmint ilyen anyuka aki hulysegeket magyaraz be a gyerekeinek..

Szoval:ha anyuka boldog es kiegyensulyozott EGYEDUL is a gyerekevel,akkor nem lesz komolyabb hatranya a gyereknek az apa hianya miatt..

Ezt a körülmények nagyban befolyásolják. De röviden és tömören: traumát.

Az apa a családban a biztonságot adja (optimális esetben), a fiúnak példakép, a lánynak a jövendőbeli társára vonatkozóan az.

A trauma természete és mértéke függ a körülményektől és az anya viselkedésétől, amiről már írtak mások is. Természetesen két különélő, kiegyensúlyozott szülővel kapcsolatot tartani még mindig jóval kisebb trauma, mint napi szinten veszekedést, verekedést, hidegséget-ridegséget látni a két szeretett személy között.

A haláleset sajátos dolog, a gyerek ezt először látszólag könnyebben veheti (de csak mert nem tudja felfogni), később szokott kibukni a dolog, mikor már meg tudja érteni a halált. Addig "csak" a hiányérzet van és a biztonság elvesztése.

Természetesen kisebb a sérülés, ha az anya megfelelő módon támogatja, szereti a gyerekét, engedi gyereknek lenni, nem telepszik rá, hanem igyekszik tovább élni az életét, másik társat találni.

Ha nem lép tovább - például halálesetnél - akkor a gyerek sem tud, mert úgy érzi, hogy nem szabad, nem teheti (lojális az emlékhez meg az anyjához).

Minimálisra csökkenthető a sérülés, ha van egy mindig elérhető férfiminta, akire a gyerek bármikor számíthat, megbízhat benne, fordulhat hozzá.

Fontos az apa. Fiuknak mert neha a nevelesukben az apai tekintely hat csak rajuk, maskepp elkanaszosodhatnak, es igen a modell. Lanyoknk, mert fonros, hogy az apjuk szeresse elismerje oket. Van egy baratnom aki elismeri, hogy az apja sohasem nezte semmibe ezert egesz fiatal kora arra ment ra, hogy trofeakent gyujtse a fiukat, mert ettol varta, hogy megjojjon az onbizalma. Ez csak egy pelda... volt apja, de nem olyan amilyen kellett volna. Mindenkepp keresni kell egyedulallokent egy tanart, edzot, lelkeszt, vagy a gyermekhez kozel qllo szemelyt, akire felnezhet.

Masik amit lattam: asszonyt elhagyta a ferje, es a fiat ugy tekintette mint valami ferjpotlekot- 18 evesen a fiu el kellett kiserje setalni, hazakiserni a munkahelyerol estenkent, minden lanyt elmart mellole, feltekeny volt, kerdezgette, hogy kit szeret jobban, ot vagy a lanyt.

Ezek amiket en lattam magam korul.

Gyerekként szerintem elfogadja, hogy ez van. Ha a szülök elváltak, azért még találkozik az apjával és lesz róla egy belső kép is. Ha pedig az apa meghal akkor azt is tudomásul veszi. Csak amikor már szélesedik a látóhatár és látja, hogy másoknál más a helyzet, akkor kezd neki hiányozni, akár kimondja, akár nem. Ilyenkor lehet megoldás egy nagybácsi vagy keresztapa, egy jó szomszéd esetleg baráti családban az apuka segítsége, aki elég befogadó és valamennyire képes az apa szerepének átvételére bizonyos szinten.Különösen, ha kisfiúról van szó.

De arra nagyon kell vigyázni, hogy a gyermekét apa nélkül nevelő anya ne váljon uralkodóvá. Pedig ez könnyen megesik, hisz minden felelősség az övé, minden döntés az ővé.

Arra is vigyáznia kell, hogy a gyereket meg kell hagynia a gyermeki mivoltában. Ne várja el, hogy felnőttként megérti a problémákat, tehát ne beszélje meg vele, mert ő még gyerek.

Ne várja el, hogy majd megérti, hogy azért nem foglalkozik vele, mert fáradt. (pedig talán így van, de ő igényli a fogalkozást)

Még az is előfordulhat, hogy a lenagyobb igyekezet ellenére is a gyerek az érte fáradozó anyját fogja hibáztatni azért, mert az apja nincs velük.

Szóval nem egyszerű a helyzet akkor, ha a gyerek apa nélkül nő fel. Arról már nem is beszélve, hogy a későbbiekben a párválasztását is befolyásolni fogja, mert az önbizalmára nagyon nagy hatással van ez. Ha erőn felül mindent megkapott azért, ha pedig nem, akkor azért.

Bármennyire is furcsának tűnhet és azt mondja valaki, hogy nekem erre nincs szükségem, érdemes egy családterapeutát felkeresni és rendszeresen tartani vele a kapcsolatot, mert mindig adódhat egy olyan helyzet, amelyben egy kívülálló, de hozzáértő ember segíthet.

Ha egyáltalán nincs apa akkor tuti sérül

ha rendszeresen találkozik az apjával, és jóban vannak (a szülök is) akkor semmi baja nem lesz.

Ehhh, látom, merre fog menni ez a fórum. Jó lenne, ha konkrétan leírná mindenki, hogy milyen tapasztalat támasztja alá, amit ír, és ott ki mit rontott el.

Én egyedül neveltem fel a lányomat, másfél éves korától, szívesen emlegeti, a gyerekkorát, boldog gyerkőc volt. Okos, karakán csaj lett belőle, jó viszonyt ápol apukájával is.

Csak az anyától függ, hogy reagálja le ezt a gyerek. Ha az anya áldozatként éli meg, hát annál rosszabb nincs.

Ezerszer jobb a gyereknek apa nélküli családban felnőni, mint viharokban. A gyereknek nyugalom kell, ha a szülők ezt úgy tudják biztosítani, hogy külön válnak, akkor épp annyira fontos intelligensen menni ezen az úton, mint ha együtt maradnának. Akkor is intelligenssen kéne...

Nagyon sok frusztráltságot. :( Ha nincs is rendes apja a gyereknek, azért remélhetőleg lesz egy normális közeli férfikép előtte.

Vannak dolgok, amiket érzelmesebb oldalról kell megközelítenie, megismernie egy fiúnak - pl. anyja által -, de a férfias dolgokat is muszáj, és az anya nem lehet apa is egyben.

ÉN úgy gondolom,ha egy gyermek apa nélkül nő fel, akkor nem lesz előtte az apa modell, ezáltal ha felnő, nem tudja, hogy hogyan kell viselkednie, mivel nem volt előtte példa. A gyermeknek jobb, ha van aki a példaképe lehet. :)

Bár ezt csak én gondolom így.