Mit mondjak 4 éves kislányomnak, ha úgy néz ki, válunk? (beszélgetős fórum)
Köszönöm a válaszodat. Az a baj, hogy én sem vagyok biztos a dolgomban. Annyira el tud bizonytalanítani ilyenkor. De tudom, hogy mi lenne, ha folytatnánk. Pár hét normális élet, aztán megint valami cirkusz. És ő sosem kér bocsánatot. Annyi tüske van bennem már, elmehetnék sündisznónak.
Ő is nagyon szereti, Csak mint az előbb írtam, most valami nem ok. Amúgy is elég hullámzó volt a kapcsolatuk. Néha óriási szerelem, máskor nem igazán.
Azt kívánom hogy így legyen. Csak az a baj, hogy most a gyerek sem úgy áll hozzá. Nem igazán akar az apjával lenni. Ő pedig ezt úgy oldja meg, hogy sírva fakad, hogy a gyerek látni sem akarja őt. Szerintem próbálkoznia kéne olyannal, amit szeret a gyerek. Mondjuk elmegyünk a játszótérre, vagy ilyesmi. Nagyon szeretném, ha jó lenne a kapcsolatuk.
Le kell ülni hármasban a gyerkőccel és elmondani neki, hogy anya és apa már nem fognak együtt élni, mert már nem úgy szeretik egymást, mint korábban. Nem puszilkodnak és nem szeretgetik már egymást. De azt nem szabad mondani, hogy azért mert apa v. anya mást szeretget, ez nem tartozik rá, még ha így is van, mert akkor már alapból utálni fogja apa v. anya új barátját/barátnőjét, igaz, hogy talán jogosan, ha tényleg miatta megy tönkre a kapcsolat, de ez az ő szeretetét nem kell, hogy befolyásolja a szüleivel kapcsolatban.
Arról mindenképpen beszélni kell, hogy őt mindketten nagyon szeretitek, és ez mindig is így marad. Ha az apa rugalmas és szinte minden nap tudnak találkozni, akkor arról is beszélni kell. Ha lesznek esetleg még közös programok arról is. Meg kell vele értetni, hogy attól, hogy apa most elköltözik, vagyis, hogy ti költöztetek el olyan nem fog előfordulni, hogy egyszer csak anya is el fog költözni. Ez lesz az első ami majd eszébe jut, hogy ha apa már elment, akkor anya is el fog egyszer.
Az a fontos, hogy tudja, hogy nem ő a hibás és hogy mindketten nagyon szeretitek.
Meg fog változni, vagy már változitt is, mert azért tudja ő, hogy valami megváltozott.
Náluk márciusban költözött el a párom, és a gyerkőc nagyon rosszul viselte, ha együtt voltunk, mindig bújt belém, félt ott maradni az oviban, mert azt hitte, hogy nem fogok érte menni, mert majd én is elmegyek. A macikkal úgy játszott, hogy vele aludtak anya, apa és ő. Ilyet előtte soha nem csinált. Ha hárman mentünk valahová, akkor mindig fogta mindkettőnk kezét, mintha tudná, hogy ő a kapocs közöttünk és talán sikerül újra összehozni minket (sikerült is). Mondjuk mi nem voltunk biztosak abban, hogy szét kellene menni, nem az volt a gond, hogy egy harmadik v. nem szerettük egymást, hanem valami más, sok apróság amit nem akartunk megoldani v. nem tudtunk. Aztán amikor külön voltunk majd 4 hónapig ezek eltüntek és a gyerkőckém annyit szenvedett. Adtunk még egy esélyt magunknak, meg látjuk majd mi lesz.
Szia!
Nekem a 3-mat töltötte a fiam mikor elváltunk és én leültem vele és elmondtam neki miért válunk őszintén és szerintem meg is értette az ő maga modján. Jó maradt a kapcsolatunk a volt férjemmel és szerencsére a gyerek sem sérült lelkileg. Az őszinteség az nagyon fontos.
szerintem a legjobb,ha az ő szintjén elmondod neki az igazságot! mert gondolj bele mikor éri a nagyobb trauma a kislányod?például,ha viszed oltásra és nem mondassz neki semmit ,hogy fájni fog ,vagy pedig azt mondod,hogy fájni fog lesz egy kis szúrás stb... vagyis felkészíted őt,hogy mi vár rá! szerintem így sokkal kevésbbé fog megijedni,hogy az ő kis szintjén feltud rá készülni! nem tudom,lehet ,hogy ez nem jó példa, de ez jutott eszembe,hogy a gyerekek jobban megijednek,ha nem tudják mi vár rájuk,vagy mi történik körülöttük! szerintem nagyon fontos a kommunikáció a szülő-gyermek kapcsolatban,hogy kiegyensúlyozott tudjon lenni ilyen helyzetben is a kislányod! azt mindenképp tudasd vele,hogy nem miatta van és,hogy nem ő tehet róla,és,hogy ugyanúgy szeretitek mindketten! mivel a gyermekek hajlamosak azt gondolni,hogy ők tehetnek arról,hogy nincs velük apa és belül rágódhatnak ilyen gondolatokon! fontos a szeretetteljes kommunikáció ,hisz ő is benne van ebben a helyzetben lát, érez mindent,és a lehető legrosszabb ha nincs vele lekommunikálva ,hogy mi miért történt,történik! bocsánat,hogy hosszú lett! kitartást Nektek!
az én exem nem csinált otthon semmit és igazán a gyerekkel sem törődött míg együtt voltunk.Mikor elköltözött,azótta rendszerresen viszi,nagyon jó a kapcsolat..szóval hogy eddig csak tvzett az nem mérvadó ebben.....
arrol mindenestre biztositsd hogy őt mindketten nagyon szeretitek....férjed hogy áll ehhez?
Én nagyon szeretném, hogy tartsa az apjával is a kapcsolatot. És az apja is szeretné. Csak úgy látom nem túl jól álla dolgokhoz. A tévénézésen kívül nem sok mindent csináltak együtt. És az sajnos kevés a gyereknek. És most megy az önsajnáltatás, hogy a gyerek látni sem akarja őt, mivel tegnap nem ment el vele az anyósomékhoz. Még az sem elképzelhetetlen, hogy megkapom, én nevelem ellene a gyereket. Pedig ilyet soha nem tennék. Egy gyereknek (embernek) annál jobb, minél többen szeretik őt.
Igen, biztosan észrevette ő is, hogy nem ok minden. Most egy nap alatt olyan hihetetlenül anyás lett. Még a mama se kell, akit pedig imád. De csak annyit mondjak neki, hogy többet nem megyünk vissza a régi lakásba, meg anya nem lesz apával. És ha megkérdezi miért? Mondjam neki, hogy megcsalt? (ezt mondjuk nem gondoltam komolyan) Vagy hogy már nem szeretjük egymást? Adjatok tanácsot.
Meg tud változni egy ember 180 fokosan? Most bizonytalan vagyok abban is, hogy jól döntöttem-e. De ha maradtam volna, akkor a fejemet a falba verném. Az idei évben ez a negyedik nagycirkusz volt nálunk, és betelt a pohár.
a gyerekek sok mindent megértenek és felfognak.ha nyugodtabbak körülötte a körülmények és kulturáltan el tudtok válni úgy hogy mindkét szülővel tarthatja a kapcsolatot nem lehet nagy gond.
Éppen erre akarok felkészülni, ha megkérdezi. Hogy magyarázzam el neki, hogy ne törjem össze a pici lelkét. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Annyi szemétséget követett el ellenem a férjem. Én most meg mégis sajnálom őt. Tegnap olyan volt, mint a kezes bárány. De ha visszagondolok a dolgaira... Kettős érzések kavarognak bennem. Azt hittem, ha egyszer megszabadulok, akkor csak könnyebb lesz, mármint ezek az érzések. Azt tudom, hogy a gyerkőccel nehéz lesz.
Volt már hasonló fórum és a többség azon a véleményen volt hogy nem szabad hazudni a gyereknek,kiméletesen a maga szintjén de tudatni kell vele.Ha volt egy év huzavona abbol valószinü neki is lejött pár dolog gondolom,azért egy három éves is észreveszi már ezeket a dolgokat
Szerintem semmit... Főleg, amíg nem biztos... De talán túl kicsi még, hogy ezzel terheld őt... Majd ha észreveszi, s kérdezi...
Szóval úgy tűnik nem megy tovább, egy év huzavona után tegnap hazaköltöztünk anyukámhoz. Egyelőre jó mókának tűnik, hogy a mamánál alszunk, de már elég nagylány ahhoz, hogy tudja, valami nem stimmel. Mit mondjak neki?
További ajánlott fórumok: