Mit gondoltok arról, aki másnak adja a kutyáját? (beszélgetős fórum)

Idővel megszokják, 2 kutyánkat is másra kellett bízni külföldi tartós tartózkodás miatt, és egészséges maradt mindkettő, az egyik később vissza is került hozzánk mert a ragaszkodása annyira megmaradt hogy szaladt utánam ha meglátott.

:o én alapból nem értem ezt a hozzáállást, h csak mert jön a gyerek, miért kellene az állatot elpaterolni a háztól? :o Szerintem egy gyereknek is csak jót tesz, ha van egy kisállat. Sok mindent megtanul mellette, és nem egy állat még a fejlődésében is nagy segítségre van. Az állat terápiák se véletlen vannak. Nálunk cica van lakásban. Mikor meglátta a védőnő, itt is beindult a jajjveszékelés. Annyival lezártam, h én is állatok között nőttem fel, egészséges felnőtt ember lettem, nem gondolom, h csak mert kismama vagyok a macskámat ki kellene dobnom (a toxoplazmózison meg már gyerekként átestem, gondozott, oltott, rendszeresen állatorvoshoz hordott lakáscica, aki kint soha nem járt). Sajnos adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor az ember arra kényszerül, h új gazdit keressen a kedvencének, de ez pont nem az.

Én nem adnám oda, most is mondta anyum hogy leviszi magához a kutyát mivel babát várunk, de mondtam neki hogy nem kell levinnie magához,mert tudom kis érzékeny lelkű kutyus,a míg kórházban is kell majd lennem anyum és párom itthon gondját viselik, párom is sokat dolgozik de anyum úgy is Pesten lesz majd akkor így el lesz vele,de olyan messze nem bírná nélkülünk. Jó akinek muszáj inkább mint hogy megölje ,vagy utcára tegye, de én nem tenném ki soha. Aki most van őt is odaadták nekem mivel lecserélték egy papagájra és egy macskára két hét alatt amíg elmentek nyaralni tavaly és azóta itt van nálam, mert nem kell nekik,és nem hívtak fel mikor letelt a két hét hanem én hívtam nem tudtam hogy mi van, hát meg van róluk a véleményem azóta a kutyus is nagyon megszeretett engem ,és anyumékat is mindig várja amikor jön és sír mikor elmegy, páromnak is nagyon örül már az ajtóban ugatgat amikor jön:)szóval nem adnám már sehová ,ez is biztos először megviselte,de mondta a doki hogy nem vette akkor se észre rajta hogy baj lenne mert szeretve van itt nálunk. :)Kis mázli mázlista és mi is vele :)

Köztünk a golden retrieveremmel olyan szoros a kötődés, hogy biztosan belehalna a bánatba, ha tudná, hogy soha többet nem lát engem vagy a családom bármelyik tagját. A kicsi, a beagle már akkor is üvölt, ha csak bemegyek a házba :) anyásak a kincseim. Ha mindenképp muszáj menniük, és tényleg jobb helyre kerülnek, akkor jobb is lesz ott nekik.

Inkább adja másnak, mint hogy kidobja.

Nekünk gyerekkoromban több olyan kutyánk is volt, amit már felnőtt korában, mástól fogadtunk be. Először biztosan nem érti egyik állat se, h mi történik vele. Pláne, ha ti is szerettétek, jó sora volt, de ha ott legalább annyira jó sora lesz, és családtagként fogják kezelni őket ott is, akkor gyorsan átállak :)

Nem minden kutya tudja elfogadni az új helyzetet és körülményeket.Főleg ha idősebb. Ez sok mindentől függ...mennyire szoros a Ti kapcsolatotok,miként viszonyulnak hozzá az új helyen...az sem jó ha nem törődnek vele viszont azt sem szeretik ha folyamatosan nyúzva vannak...nekik is kell teret hagyni...talán beilleszkedik de elfelejteni sosem fog. És azon se lepődj meg ha pár hét múlva hazamegy Hozzád.