Mit gondoltok arról, aki másnak adja a kutyáját? (beszélgetős fórum)

Nekünk az egyik kutyánk ilyen. Fajtatiszta, pedigrés, a gazdijai megvették, hazavitték és mindig otthon hagyták egyedül. Természetesen szétzúzta a lakásukat, erre visszavitték a tenyésztőhöz, hogy ők nem tudnak vele mit kezdeni. Szerintem is, inkább ne vegyen kutyust, aki nem akar vele foglalkozni de mégis inkább adja oda másnak minthogy elhagyja.

A tenyésztő új gazdit keresett, de nem akarta ennek kitenni még egyszer a kutyust. Mi minden szempontból megfeleltünk, kikötése volt, hogy legyen kert, szerető család és kutyapajti is és hogy sterilizáltathassa a kutyát. Mi meg pont barátot kerestünk a mienknek, szóval már ilyen fajta kölyköt kerestünk, szukát, még külön örültünk, hogy ez a kutyus már nagyobbacska és rögtön tudnak majd játszani.

Szerintem elfelejtette már, hogy min ment keresztül úgymond, abszolút ragaszkodott hozzánk első időktől kezdve, teljesen kiheverte és jobb is itt neki mint bárhol. Ő 10 hónapos volt mikor hozzánk került, nem tudom, mekkora kutyáról van szó.

Ezt a marhaságot, már ne is haragudj.

Nekem is van kutyusom, és imádom, de bárkivel történhet olyan élethelyzet, hogy belátása szerint nem tud megfelelően gondoskodni róla. Lehet ez munkahelyváltás, költözés, betegség, és még sorolhatnám. Egyáltalán nem követ el főbenjáró bűnt azzal, hogy egy jó (sőt jobb) helyet keres az állatnak.

Az meg végképp extrém, mert hiába imádjuk ő mégiscsak egy állat, nem a gyerekét akarja odaadni...

Semmit nem gondolok, míg nem ismerem a körülményeket. Felelősségteljes emberrel is előfordulhat, hogy olyan helyzetbe kerül, olyan körülmények állnak elő, hogy nem tarthatja meg az állatot. Akkor még mindig jobb, ha szerető gazdit keres neki, mint ha menhelyre vinné.

A kutya amúgy nagyon hűséges, de többnyire nagyon alkalmazkodó is. Általában hamar megszokják az új gazdát, főleg, ha szeretettel fogadják őket.

Nem egyedül élek, lenne aki gondozná.

Ha egyedül élnék, vagy nem fogadtam volna be őket, vagy fogadnék vkit, aki őket is ugyanúgy gondozza, mint engem.

Ha nincs rá keret, akkor nem kell befogadni az állatot, már az elején.

Csakis felelősségteljesen. Tiszta gyerekvállalás.

én ott kezdeném, milyen családi ok lehet az, amiért egy családtagtól 'megszabadulsz'?????

Ilyen nincs! Ha egyszer felelősséget vállaltál érte, nem adhatod oda másnak!!! Mégis milyen hozzáállás ez???????? Ha bevállaltad, legyen benned annyi, hogy mindig, minden körülmények között magadénak tekinted és gondoskodsz róla!!!!

Hogy mit gondolok arról, aki lepasszolja a háziállatát, azt nem írom le.