Mindmegettük (beszélgetés)
Köszi.
Nagyjából ezeket találtam meg más honlapokon is, de mind este van, vagy hajnalban...azért rajta vagyok a témán!:-)
sziasztok!
Nincs időm jönni, mert fanni beteg, még éjjel 2-kor is a hűtőfürdőben ült szegénykém.ha jobban lesz jövök!
sziasztok csajok:)
csak beköszönök, még sajnos nem vagyok toppon mindig, ezer a tenni való, hétvégén a cégünk szervez egy hatalmas fesztivált kocséron. ahol reméljük nagyon sok ember lesz.
a lényeg, a termékeink bevezetése, akkora hirverése van mivel a polg.mesteri hivatal adja a nevét, rádióban, televizióban, ujságban van hirdetve, több interju volt már, kiemelve a Flash Power termék családot (amit a férjemék gyártanak és forgalmaznak)
neves vendégeink is lesznek: bebe, krisz rudi, hajdu péter, nyul zoltán, lovasok, qvadosok, bmw-sek, küzdelem, játék, bábszinház, mazsolett csoportok, citerások, reggeli ébresztő a falunk át, szóval van munka.
mi főzünk dalma és a keresztapja: csülkös pacalt, a másik srác sertéspörit, a harmadik pedig babgulyást. és ebből lesznek a vendégek megkinálva és a munkatársak.
már csak a jó idő marad el sajnos ahogy olvasom:( pedig ez csak kinti rendezvény.
mert a fogathajtást nem hiszen, hogy nagyon meg lehetne csinálni a szobában:D
ja meg a qvadosoknak sem valami jó hely
na de most lépek mert megint idő van pusza
Nekem mondod? Mindenfélét sportoltam én és tenném most is, de nem megy. Egyedül az úszás és a vizes dolgok mennek, meg talán a kondizás...ezért megyünk aquába fittelni...és mikor már karcsúak leszünk, akkor tudunk majd mást is sportolni...ha akarunk!
Hogy meg fog lepődni a szervezeted, majd meglátod! :-)
Mozgásban igazat adok neked, de nem győzöm hangsúlyozni elégszer, hogy amíg az ember ilyen pufi, nem tud mozogni.
A paradoxon meg igaz. Mint általában a paradoxonok.
Na, de ez egy óriási paradoxon! Ha mondjuk nekiállnék diétázni, amit nem teszek, mert jojo leszek, de ha mégis, akkor egy ideig még talán kibírnám, hogy undorító dolgokat egyek, tudván, hogy vége lesz egyszer a kúrának. De ha életmódváltásról beszélünk, akkor abba nem fér bele olyasmi amit nem bírunk megenni, mert nem fog működni, hogy egy életen át azt egyél amit utálsz.
Válogatósságban meg versenyezhetünk:-) Szó szerint ugyanez vagyok(és az édességben is!), a mai napig kiturkálom a répát, gyökeret, karalábét, zellert a levesből. Amikor én főzök levest, akkor beleteszem, sőt mivel a karalábét és a sárgarépát kifejezetten szeretem NYERSEN, ezért az én adagomat megeszem készítés közben nyersen...utálom a tököt, patisszont, zöldbabot, céklát, spárgát, cukkinit és padlizsánt...kihagytam valamit?:-) Utálom a lecsót, de nyersen szeretem a paradicsomot és a paprikát is. Zöldségek közül amit még megeszek az a káposzta, kelkáposzta, sóska, spenót, gomba, uborka. (meg az előbb említett krumpli, borsó, kukorica) Érdekes módon a bab, lencse, sárgaborsó jöhet;-)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy előfordult már, hogy bizonyos formájában megettem egy kevés céklát, illetve zöldbabot, majonézesen salátában. Megesett, hogy ettem padlizsánkrémet, amit a barátnőm csinált(grillezett paprika, paradicsom és padlizsán, massza rengeteg fokhagymával)...és egyszer ettem cukkinit, jut eszembe föl is teszem azt a receptet! Eddig még túléltem, de rászokni nem fogok!
Szóval véglis szerintem ezt nem lehet erőltetni.
Ami viszont biztos, hogy ha mozgás van, akkor sokminden van!
Nemcsak hogy többet és energiában dúsabbat is ehetsz, mivel lemozgod, hanem a léleknek és az immunrendszernek is elengedhetetlen! Úgyhogy fel a fejjel és irány a medence!:-)
Hát nálamnál jobban nem utálod a párolt zöldséget! Világéletemben még a levesből is kipiszkáltam! Szegény anyukám mindig idegrohamot kapott tőlem. Na, de az már régen volt! Mindegy, azóta sem szerettem meg.
Asszem, 1 tévedésben vagyunk mindannyian: a fogyás nem a SZERETEM-NEM SZERETEM-ről szól!
Én is azt mondtam régen, annyira utálom, hogy inkább nem eszem semmit! Lehet, hogy itt szúrtam el az egészet! Mert enni kell, csak nem mindegy mit, mivel, mikor. Egy év kellett, hogy rájöjjek, nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is.
Éppen az édességgel van a legnagyobb problémám, mert egyszerűen imádom és ha meglátom, nem tudok ellenállni neki. Így aztán nem látom meg. Mert a közértben még nagylegény vagyok: nem veszek és kész, kibírom! De eljő az este és végigkutatom a konyhát egy kis dugiédiért, holott tudom, hogy nincs, hiszen én nem vettem! Akkor jön a kiskanál méz, jó esetben van itthon, mert azt sem tartok. Szóval, szenvedni éhség irányában nem szenvedek, sőt, elég ritkán vagyok igazán éhes. Az édességgel meg kiszúrok.
Így valahogy elvagyunk egymással: a csoki és én.
Csak most meg duplán kell vigyáznom, nemcsak hogy fogyni kéne, éppencsak nehogy hízzak!
Ja, és én a töltöttkáposztát sem rántom be.
És végül is nem diétázom, mert annak szerintem nincs értelme. Ahogy abbahagyja az ember, indul a jojozás. Csak éppen mást eszem és kevesebbet.:-(
Értem.
Külön nem fogok főzni magamnak, ez biztos. A tk lisztet most rendeltem meg, próbálok fokozatosan átállni rá, ezt már beadagoltam a férjemnek is. A gyümölcscukorral sincs baja, nekem is csak annyi, hogy drága! Egyelőre az is felesben megy, illetve harmadosban mézzel. Még talán megnézem majd azt a xilitet...
Sajna minden zöldséget utálok párolva, legjobban a zöldeket és pirosakat...:-) Ami még elmegy az a brokkoli, de azt sem tudom elképzelni egy natúr hússal...ezen kívül szeretem még a kukoricát, borsót és a krumplit...na, ebből csinálj diétás köretet;-)Talán az még oké, hogy krumplit egyek rizs helyett, de az se jó mindenhez...vagy rizst tészta helyett, bár próbálj meg sajtos-tejfölös rizst, vagy bolognai krumplit enni...:-)) Jó, megnézek majd egy tk (csokis:-)) tésztát kipróbálásra...
Egyébként én is próbálok ésszerű keretek között maradni, gyakorlatilag csak a töltöttkáposztába teszek rántást. Amit tudok, inkább habarok(12%-os tejföllel), vagy a benne lévő krumplival sűrítem...
Viszont sok édességet vagyok hajlamos enni, bár amióta a hormonzavart észrevették és kapok rá gyógyszert, azóta jobb a helyzet...
Eddigi életem során mindig szerettem enni és nem is vagyok hajlandó lemondani róla. Zabálni én sem tudok már, de nem is akarok. Csak éppen egy normális étrendet szeretnék megtartani. Nem akarok lemondani semmilyen étekről, mert akkor tényleg nincs értelme enni...Bármilyen diétát néztem eddig, gyakorlatilag semmit nem ehetnék, mert amit igen, azt nem szeretem, vagy nem annyira...:-(
Az én eddigi megfigyeléseim:
1.amikor nyakló nélkül zabáltam az édességet akkor kezdtem hízni(még a szteroid előtt)
2. amikor mozogtam rendszeresen, akkor akármit ehettem, nem híztam, szép alakom volt
3. a szteroid iszonyatosan megszívatott, azóta más a szervezetem is, de rajta vagyok, hogy helyreálljak hormonálisan. És meggyőződésem(ki is próbáltam), hogy ha ráállok a sportra, akkor el tudok érni egy normális testtömeget és alakot úgy, hogy nem kell lemondanom kedvenc ételeimről...
Persze próbálok fokozatosan változtatni is apróságokon az étkezésben, de nem fogok olyat enni amit utálok, csak hogy ne hízlaljon! Csak az marad, ami ízlik is...
Az biztos, hogy fejben dől el sokminden. pl. az, hogy este már próbálok nem enni...meg a kistányér is...de az is, hogy nem fogok párolt zöldbabot enni krumpli helyett...
Hát azt még nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy hajlandó vagy-e külön főzni magadnak? Mert azt már tisztáztad, hogy a férjed nem eszik "efféléket". Pedig a srácoknak sem ártana. Nem a diéta, az nem, hanem az egészséges táplálkozás.
Én 9 hónapig ettem párolt zöldséget és mellé "köretet", ami vagy 2 tojás volt, vagy 1 pár virsli, 1 szelet hús, vagy bármi, amit főztem amúgy, de csak a zöldséggel. Egy csomag zöldséget, asszem 450 g, kétszerre ettem meg, ebéd+vacsi. Én süttem a kenyeret, csak tk lisztből, no finomáru, no cukor, no semmi. És naponta 2 x a lötyögtetős chi. Januártól szeptemberig lefogytam így 18 kg-t, akkor megállt és az istennek se mozdult többet. Illetve mozdult márciustól kezdődően felfelé. Már írtam, hogy 5 kg-t híztam. De nagyon remélem, hogy megáll. És már tényleg csak azért eszem, mert enni kell! És leszoktam a nagy zabálásokról, nem is bírja már a gyomrom. És nem bírok sokat enni. Mert, amikor láttam szeptemberben, hogy ez nem mozdul, hagytam a fenébe a párolt zöldséget (nagyon utáltam) és elkezdtem a kistányéros módszert, amit mai napig is csinálok. Mindent eszem, de nagyon keveset. De nem rántok be semmit, ha nem muszáj (ha igen, tk liszttel), nem sütök bő zsírban, sőt! Szóval mindent ésszerűen.
És asszem az okosság a mértékletességben rejlik. Ezt nem én találtam ki, de eléggé magamévá tettem a gondolatot. Eszem én teljes kiőrlésű durumtésztát, de kettőnknek (lemérve!) 15 dkg-t főzök ki! Különben az elején állandóan használtam a mérleget, aztán már megszokta a szemem.
Szóval, valahogy így kell kezdeni szerintem, aztán mindenki úgyis hozzáadja a saját jóságát. És persze a legfontosabb, mint mindenben: a MOTIVÁCIÓ! Agyilag ráállni. És nem diétázni kell, mert azt tényleg egyszer abbahagyja az ember. Így kell étkezni és kész.
Végül is csak ennyi.
Ha ilyeneket fogsz enni, amiket mesélsz, akkor nem leszek a barátod!
Kössünk üzletet és mindketten jól járunk:
te kevesebbet, jóvanna, egészségesebbet eszel,
én meg többet mozgok, nemcsak lötyögtetek.
Főként ha bejön ez a viziszony, valahogy, valahol biztos bejön!
Áll az alku?
(Legrosszabb esetben eljárunk "csak" úszni. Mert egyedül az is uncsi!)
Hát, nagyon más, ha tudod, hogy nem te vagy a hibás az elhízásban. Pláne ha hirtelen történik és bármit csinálsz nem megy le...
Szerencsére nekem a szememmel nincs baj. De a gyomrommal akad, az immunrendszeremet végleg hazavágta, és a hormonjaimat is összekavarta. Már azt se tudom kibogozni, hogy mi mitől van, sokszor nem tudom, hogy bizonyos dolgokat hormonok vagy csak a pszichém okoz...több dologról derült már ki, hogy hormon a bűnös, én meg magamban kerestem a hibát!
Az alternatívnál a fogyásra gondolsz? Egy módszer van, kevés kaja és mozgás! Most épp a nőgyógyászommal próbáljuk helyrerakni a hormonháztartásomat és közben megkísérlek egészségesebben étkezni(de nem fog nagyon menni) és a mozgásra próbálom rávenni Pusi barátomat...
Igen, visszaolvastam és tudtam is a hízásod okát. De azért az eddig nem jött le, hogy ennyire nem tudod elfogadni.
Megértelek. Ráadásul ismerem is a helyzetet, mert kolléganőm testvére szintén így járt. Bár ha lehet ilyet mondani: még rosszabbul. A szteroidtól az egyik szemén hályog alakult ki, amit épp a múlt héten műtöttek - máe másodszor. Lehet, hogy sosem lesz már jó a szeme. És ő is hízott legalább 10 kilót, ami a mai napig rajta maradt.
Alternatív gyógymódokkal, esetleg másfajta orvoslással nem próbálkoztál? Biztosan van segítség.(gyógynövényterápia, akupunktúra...akármi...)
Nem tudom, hogy visszaolvastál-e, talán nem tudod, hogy én nem fokozatosan magamnak gyűjtögettem össze a kilókat, hanem egy betegségre szteroidot kellett szednem, amitől fél év alatt híztam 20 kilót, ebből kb. a második és harmadik hónap alatt 8-8-at, amitől a bőröm is szétrepedt mindenhol. Azóta se tudtam leadni(4-5 éve) és még a hormonháztatrásom is felborult.
Nyilván sem testileg, sem lelkileg nem vagyok jól, azonban ez nem egy szokványos eset. Egyszerűen ez nem az én testem, és nem tudok nagyon mit kezdeni vele. Elfogadni legkevésbé sem!
A személyiség változás elég bonyolult, sokkal visszahúzódóbb, komorabb, néha még talán keserűbb is vagyok. Nagyon sok mindent nem csinálok amit szeretnék, vagy nem úgy csinálok ahogy szeretnék, tehát nem tudok önmagam lenni.
Elárulod, miben nyilvánul meg ez a személyiségváltozás?
Nem lehet, hogy abból fakad, hogy nem tudod elfogadni ezt a nagyobb testet és épp ezért önmagadnak azt szugerálod, hogy "nem vagy önmagad".
Márpedig ha nincs harmóniában a belsőd és a külsőd, az bizony mindenféle lelki és testi problémát szül.
Húúúúúú, elég elvontra sikeredett.:)))
De talán érted, hogy mita akarok mondani. Azt hiszem, annak is el kell fogadnia magát, aki nincs megelégedve a testsúlyával. Akarhat fogyni, ez természetes. De addig sem utálhatja magát néhány fölös kilóért. Hisz úgyis csak ez az egy testünk van. Nem igaz?
Nekem meg éppen azóta változott meg a személyiségem, amióta meghíztam...rossz irányba.
Éppen azért kell lefogynom, mert így nem vagyok önmagam...:-(
Pedig szeretni kell enni...és szeretni kell magunkat is. Olyannak, amilyenek vagyunk.
Nekem egyszer volt kb. egy hét, amikor szinte tukmálták belém az ételt. Na, soha többé olyat. Akkor már inkább telt maradok. De vidám!
Tudjátok, mit vettem észer? Néhány pasi a környetemben lefogyott úgy 15-20 kilót. (érdekes, nők közül ez senkinek sem sikerült) Ezek a pasik jókedvű, beszédes, kedves mackós pasik voltak. VOLTAK!!!
Az egyik mufurcabb lett, mint a másik, miután lefogyott. No, az egyik visszahízott nem is egy ilócskát és láss csudát! Visszatért a régi kedves mackó!:))) Egy másik - a kollégám - még fiatal, és gondolom így érzi "normálisnak" magát. Vele azóta sem lehet már olyan jókat röhögcsélni, mint anno.
Kérdem én: megéri?
ó, jee-jee. Köszönöm, Szeszi, te is a Barátom vagy! Szeretem mikor valaki egyetért velem(pláne, ha úgy, hogy nem is tudja!):-)
Ezt mondtam én is neki. Alig várom, hogy egyek vi fincsit és akkor erre vmi rántotthús ízesítésű turmixot kortyoljak?!
De ő nem szeret enni(már)...bár én is gondolkodom a poron, mert reggelizni sokszor nincs időm, de van, hogy kedvem se(naná, hogy estére jön meg az étvágyam!)
És a vizitorna...igen-igen-igen! Megyünk!!!! Én egyszer próbáltam, de nem 60 percest, csak rövidet...hmmm...izgi volt! Olllyan izomlázam volt utána, hogy hűha! Mondjuk amennyit én mozgok mostanában még a takarítástól is izomlázam szokott lenni másnap;-)
A fogyis porok nem rosszak - de én már próbáltam és bizton állíthatom: annak igazán jók, akik nem ízekre és az evés élményére vágynak, csak azért esznek mert kell. Tehát munkaidőben, ebéd helyett, szerintem OK. De vacsi kiváltására, ha valakinek igazából az a nap fénypontja, szerintem nem alkalmas. Én legalábbis így voltam vele, pedig sokan dicsérik azt a fajta port, amit én ittam. Tudod, amit itt a hoxan is reklámoznak - no meg a rádióban. A Tu.bo Diétást. Azt egyébként sok gyógynövényszaküzletben is lehet kapni és ha tényleg megelégszel vele vacsi vagy ebéd gyanánt, akkor nem is drága.
Az aquafitness viszont tuti! Az nagyon tudom ajánlani. Itt nálunk, a városban is van, bár egyszerűen vizitornának hívják.:)))
Én még ugyan nem voltam, de a pilateses ismerőseim közül többen is járnak. Nagyon szeretik. És hatékony is!