Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Mindenkinek tökéletes a gyereke fórum

Mindenkinek tökéletes a gyereke (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mindenkinek tökéletes a gyereke

1 2 3
11. azure_ (válaszként erre: 10. - Azure_)
2010. márc. 13. 11:31
nem tudok írni!:) nem kis baba. Azt akartam írni.
10. azure_ (válaszként erre: 7. - 7130b15964)
2010. márc. 13. 11:29
Nálunk is hasonló a szitu. :) 5 hónapos mérésnél volt majdnem 7800 gramm, szóval nem is baba. A popója és a comja olyan nagy, hogy elhúzza. :) Kis segítséggel már átfordul de alapvetően mivel nagyon nyugis természetű nem is küzd azért, hogy önállóan menjen neki. A másik, hogy sokat raktam hintába, pihenőszékbe, mert örökmozgó vagyok. Állandóan csinálok valamit. Mostanság már lerakom a szőnyegre egy plédre de ott is totál jól elvan. Hasra rakva ha sírt mi is egyből megfordítottuk. Nem tehetek róla, nem tudom elnézni, hogy sír és nem is bírja a kis fejét felemelni. Mi hordjuk koponya uh-ra mert agykamra tágulattal született, így muszáj is figyelnünk a mozgásfejlődését mert ettől is lehet, hogy később kezd el mozogni és tornáztatni kell. EGyenlőre orvos azt mondja nem szükséges. Nincs még elkésve.
2010. márc. 13. 11:10

Ezzel a dologgal én is találkoztam, teljesen így van. És amikor örülök, hogy a kislányom aludt éjjel, akkor tuti, hogy legközelebb felébred. Szerencsére az esetek nagy többségében átalussza az éjszakát, de csak 8 hónapos kora óta! Addig adtam neki cicit, ha felébredt. Aztán megelégeltem, mert úgy gondoltam, nincs már rá szüksége.

Mindenkinek magának kell kialakítani a szokásokat. Noémi egyedül alszik el este és kis ringatás (néha sírás után) délután is.

A két nagy gyerekemmel sem volt gond ezen a téren, de pl a fiam, ciciről való elválasztás után fél éven át nem aludt éjjel. Már tiszta zombi voltam. A legrosszabb pedig, hogy nem is jöttem rá, hogy mi a baj. Mert tudtam volna még szoptatni, és akkor aludhattunk volna...

Érdemes kipróbálni azt, ami másoknak bejött, de egyáltalán nem biztos, hogy be is válik.


A fejlődés is mindenkinél más. Nekem a fiam volt már magzati korában is a legaktívabb, mégis ő volt korban az utolsó, aki elindult.

Nem szabad az ilyesmit siettetni, majd csinálják, amikor itt az ideje.

2010. márc. 13. 11:02

Igy is igy voltam a fiamal. Késő érő tipus volt kiskorában. 2 hónapos koráig azt sem tudtunk, hogyan kell aludni, mert a kicsi fiunk nem aludt. Amikor alvásra került volna a sor mindig sírásba fejeződőtt be.


Később ült fel, később állt fel egyedül, később állt egyedül és később is tanult meg menni, mint a vele egykorú gyerekek. Mászást nem véletlenül nem emlitettem, mert a fiam nem mászott. Ugy közlekedett, hogy ült és a kis kezével mindig arrább segítette magát. A kis valagán közlekedett.

Menni egyedül megy 15 hónaposan kezdett.


Elvittem számtalan gyerek orvoshoz, hogy mégis mi lehet a baj a fiőnkkal, de a doki számtalanszor is csak azt mondta, hogy "-Nem kell aggódniuk kedves szülök, a fiók makk egészséges csak később érő."

Valaol megnyugodtam meg nem is.


Aztán a kislányunkkal minden más volt. Ő két hónapos korától kezdve végig aludta az ájszakákat. 9 hónaposan ment és többi. Most 2 éves és szinte mondatom azt, hogy kisebb pöszeséggel, de folyékonyan beszél.


Én is hasonlítgattam össze a gyerekeimet velük korkülönbséggel egy idős csemetékkel, de nem sikerült sosem düllőre jutni a szülökkel.


Nem egyformák a gyerekek.

7. 7130b15964 (válaszként erre: 6. - Azure_)
2010. márc. 13. 10:54

Figyi, nekünk egyenesen azt mondta egy előtte sose látott két gyerekes nő egy étteremben, hogy vigyük neurológushoz, mert biztosan gyógytornára kell majd hordani! :D


Utólag megfejtettem, hogy mi volt az oka valószínűleg, hogy pár héttel később forgott. Azt gondolom, hogy ebben közrejátszott, hogy sokszor, amikor hasra tettem üvöltött, mert nem tetszett neki én meg szinte azonnal megfordítottam, ahelyett, hogy akár órát is nézve hagytam volna, hogy legalább 2 percig próbálkozzon magától. (üvöltéssel a fél perc is ötnek tűnik, úgyhogy nem erőltettem). Aztán amikor úgy döntöttem, hogy nem kell mindig mindenben azonnal a fiatalúr kedvébe járni, láss csodát megerősödött a próbálkozásoktól és forgott. Ja, és ami még fontos, hogy éppen 4-5 hónapos kora között hízott hirtelen, mert akkoriban kezdett pótlást kapni, mivel az anyatejes táplálástól stagnált, majd fogyni kezdett. Viszont a pótlásra hirtelen súlyváltozással reagált.


Úgyhogy utólag már kiokoskodtam, hogy a hirtelen súlynövekedés és az én túlzott kedveskedésem lehetett a ludas. De ennyi baja legyen az életben!:)

6. azure_ (válaszként erre: 5. - 7130b15964)
2010. márc. 13. 10:45

Persze, óhatatlanul is hasonlítgatja az ember és aggódik, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy engem nem foglalkoztat/ott a dolog, hogy ő még nem forog. Megnéztettük doktornénivel is de minden rendben nála. Más a habitusa. De szerintem akkor is tök gáz, hogy azt mondja az az anyuka akinek már forog a gyereke, hogy a tiéd el van maradva. Hm. Én úgy fogalmazok, hogy neki más a fejlődési intenzitása. Megy ő a többiek után szépen! :) Nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygos kisfiú. Egészséges és a többi nem számít! :)

Persze mindig is lesznek összehasonlítások de hát ez van.

5. 7130b15964 (válaszként erre: 3. - Azure_)
2010. márc. 13. 10:37

Az öt hónapos babádról és a hasonlítgatásról, fejlődésről jut eszembe, hogy anno az én fiam nem fordult oda-vissza öt-öt és fél hónaposan. Bezzeg a többiek igen. Nem azt mondom, hogy Dodi egyáltalán nem tudta megcsinálni, mert egyszer-kétszer bemutatta, hogy megy az neki, de nem sűrűn. A többiek a babamasszázson forogtak.


Nem voltam elkeseredve, de azért észrevettem, mert elég szembetűnő volt. Akkor még nem gondoltam, hogy két hónap múlva feláll és tíz hónaposan magától jár (soha nem fogtam a kezét, mert nem akartam gyorsítani, megzavarni a járás tanulásában, úgyhogy nem vezettem).


Ez jó lecke volt nekem arra, hogy mennyire nem számít, ha egy gyerek látszólag le van maradva a többiekhez képest.


Persze, azóta is volt úgy, hogy hasonlítgattam a többiekhez, mert valahogy nem mindig sikerül legyőzni magam :D


De a cikkíró által említett jelenséggel is találkoztam sokszor. Az anyukák a hangulatuktól függően hajlamosak túl jónak vagy éppen ördögfiókának leírni gyermeküket :)

2010. márc. 13. 10:16
kapon=kapok
2010. márc. 13. 10:15

Én is azt mondom, hogy minden baba más és más. Nekem öt hónapos a kisfiam és hasonló korú babás anyukákkal szoktam sétálni délutánonként. Nem ment másról a téma, csak, hogy az övé már ezt csinája, meg azt csinálja stb. stb.

Az enyém lassabban fejlődik, de úgy gondolom nem gyaloggalopp és pláne nem verseny. Én a háromgyerekes sógornőmtől szívesen fogadok el tanácsot mert reálisan látja a dolgokat és nem szokott rosszakat mondani. Az pedig, hogy kinek mit csinál a babája majdnem mindegy, hiszen nekünk van egy napirendünk éppen ezért néha el is térünk tőle :) de a saját problémáinkal, nehézségekkel magunknak kell megbírkózni.

Ennek ellenére itt a hoxán is kapon sokszor nagyon jó tanácsokat, főként azoktól akik olvassák a naplómat és ki is próbálom őket sorra. Van ami bevállt, van ami nem.

2010. márc. 13. 10:10

Ez nagyon igaz, eltérőek az otthoni "követelmények" a babákkal szemben, lehet, hogy valaki megelégszik azzal, hogy éjszakánként "csak" 2* v. 3* kel a babához, valaki pedig annak örülne, ha végre átaludhatná az éjszakát!:)

Tényleg minden baba más, én úgy gondolom, hogy legfőképpen nekünk kell alkalmaszkodni a babához, de azért vannak bizonyos határok a babának is be kell illeszkednie a család életébe!:)

1. Jk
2010. márc. 13. 10:03
Szeretném felhívni minden kismama figyelmét, hogy ha tanácsot kér más kismamáktól, kérdezzen rá pontosan a dolgokra, hogyan zajlik náluk, mert mindenkinek tökéletes a gyereke és csak hosszas beszélgetés után derül ki, hogy mégse annyira ideális a tökéletesség.

Ugrás a teljes írásra: Mindenkinek tökéletes a gyereke
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook