Milyen kapcsolatban éltek? (beszélgetős fórum)
Megoszthatnánk a tapasztalatainkat, hogy milyen az élet hosszú együttélés, párkapcsolat, házasság alatt. Tudunk-e még örülni az együtt töltött időnek, vagy már több a megszokás a hétköznapokon, és inkább mindenki el van foglalva a maga kis világával?
Épp arra gondoltam, kellene indítani egy hasonló fórumot :-)
Mi jövő májusban leszünk 20 éves házasok, 23 éve ismerjük egymást. A kezdeti lángolás természetesen már elmúlt, de változatlanul szeretjük egymást, és együtt tervezzük leélni az életünket.
nagyon boldogban ami 50-50 elalapjan nagyon jol mukodik.
Majdnem 27 évi házasságban.
Decemberben leszünk 5 éve együtt és kb.4 éve költöztünk össze!Nagyon harmonikus a kapcsolatunk.Soha nem veszekszünk!Én elfogadom Őt olyannak amilyen és ez kölcsönös!Pedig tudom hogy én nem vagyok egy egyszerű eset:)
Majdnem 25 éve házasságban.
Szia.)
Mi a párommal most volt 2 éve, hogy együtt vagyunk...
Mi 2 nap után össze költöztünk.
mai napig nagyon jól elvagyunk, sőt ahogy ismerjük egymást egyre jobb minden.
Anyós távol él..Németországban..
Após sem jár hozzánk..az én családom 220 km...van.
mi egymásnak élünk...és nagyon boldogok vagyunk, még így 2 év elteltével is!
Szoktunk vitázni de k nem szokott?
de a másik kérdésre a válaszom, hogy volt már megszokásos kapcsolatom..és sokat agyaltam mire rá jöttem szakítok az illetővel.
De a mostani kapcsolatom nagyon mi örökre együtt maradunk...mert ő az aki pont hozzám passzol, én meg hozzá:)
Sok szerencsét!
Mégcsak 1éve vagyunk együtt,de minden tökéletes.Passzolunk,sokan mondják is.Nem lakunk együtt,de egymásnál alszunk,ha már kicsit függetlenebbek leszünk a szülőktől,akkor összeköltözünk!Vele tervezek,ő is velem,sose veszekszünk,de nem is vagyok veszekedős típus...A családját is nagyon szeretem!
Az anyósommal rossz a viszonyom, nem szeret, s én se őt(saját jogán vívta ezt ki). Az a legnagyobb baj vele, hogy jobban szereti az egyik gyerekét, mint a másikat. Párommal az anyja, miatt sok a vita köztünk, s már nagyon nem bírom ezt a helyzetet. Szeretem nagyon, de nem tudom ér-e ennyit az egész?!
Anyósom szerencsére nem a legrosszabb, hallva másokat, hogy kinek milyen van. Néha persze úgy mondja a véleményét, mintha bele akarna szólni, de leállítom. Szerintem szeret engem, sírt örömében amikor bejelnettük a lánykérést és most is amikor mondtuk, hogy nagymama lesz. Gyümölcsből megkérdezte melyiket szeretem (érettebb vagy keményebb), hogy azt csomagolja nekem és a maradékot adta a rokonnak.
egy ideje egyedül, vagyis két kapcsolat között :) vagy lehet berendezkedem a vénlányságra...ki tudja, hogy járok jobban.Ahogy öregszem, egyre kevésbé bízom, egyre magasabbak az igények, és egyre több a ráncom...no megyek veszek is egy macskát
amíg nincs gyerek nincs késő kilépni,ha van akkor is kilehet csak úgy nehezebb..ha annyira rossz én átgondolnám a helyedbe..nálunk más a helyzet a pici miatt is próbálkoznunk kell amíg van egy kis remény hogy helyre jön..
Mi 6éve vagyunk együtt van egy 9hónapos kislányunk..jelenleg külön élünk túl sok volt a vita..nem tudom még mi lesz,próbáljuk helyre hozni,de nemtudom,hogy van e egyáltalán értelme..azt hogy mit érzek iránta?..szeretem azt tudom..szerelmes nem vagyok azt is tudom,de a kapcsolat jövőjében nem bízok és félek az újabb vitáktól..ahogy valamin nem egyezünk,eldobom egyből magamtól és írtó gonosz tudok lenni..
anyós?mostmár jobb a helyzet..ő nagyon anyás de megértem mert nagyon jó anya az anyukája,viszont miután mindenbe beleszólt a gyerek körüli teendőkbe is így pár hónapra megszüntettem vele a kapcsolatot..úgy nézz ki megváltozik lassan úgyhogy én is normális vagyok vele..
Lassan 9 éve, hogy együtt vagyunk, három éve élünk együtt. Minden egyre rosszabb, egyre nehezebben megy együtt.
már senkivel,semmilyenben,mindenkivel végeztem akivel kellett!Új életet kezdek!
Milyen a viszonyotok az anyóssal/anyósjelölttel? Mit szerettek/kedveltek benne? Vagy épp mit nem? Vajon milyennek lát ő benneteket? Szoktak-e konfliktusok lenni? Vagy inkább mélyen hallgattok,ha épp valami nem tetszik?! Milyen a viszonya a párotokkal? Szerintitek az anyós vagy ti vagytok fontosabbak a párotoknak? Vitákban ki mellett áll inkább?!
Ui.: Bocs ha sok a kérdés!:)
5 éve vagyunk együtt és mai napig szerelemben jövöhonapba lesz az esküvönk kislányom a koszorus lány:) veszekedések nálunk is szoktak lenni de kinél nem? de az a jo benne hogy megtudjuk beszélni a dolgokat én boldog vagyok és akárhogy is alakulna az életünk akkor is boldog lennék mert van egy tündéri lányom akit imádok ö az én kis szerelmem :-)
Lassan 8 éve vagyunk együtt. Még mindig van az a bizonyos bizsergés, ha nem is állandóan.
Néha kicsit olaszosra vesszük a figurát, de soha soha nem bántott meg és én sem őt.
Nem tudom elképzelni az életem mással.
Nagyon tetszik a fórum indítása, így az ember egy kicsit kívülről látja a kapcsolatát :) :
Jövő héten leszünk együtt 2 éve, és 2 éve együtt is élünk, nem sokat gondolkoztunk. Különbözünk, mégis hasonlítunk, ezt nehéz volt megszokni és alkalmazkodni egymáshoz, főleg nekem. Sokat hisztiztem az elején, de mostmár igyekszem alakítani magamon és fenntartani a békét, mert a veszekedés, rájöttem: nem vezet sehová, csak hogy előbb utóbb elveszítem. És nem akarom elveszíteni Őt, mert úgy érzem, hogy jobban és mélyebben szeretem őt, mint az elején, és még most is úgy érzem mintha csak most kezdődött volna a kapcsolatunk. Említettem ezt neki, férfias módján csak azt mondta: "nem tűnik olyan nagy időnek a 2 év" :) Megkérdeztem nem e un engem, mint mások 2 év után már unják egymást, és azt mondta nem, és úgy is érzem :). Remélem, hogy megtaláltam benne az igazit és nem kell csalódnom többet, én sem fogok csalódást okozni neki! :)
Mi most leszünk 2 éve együtt, 3 hónapja boldog házasok vagyunk, szerelmesek vagyunk és a hasamban ott van már a kis pocaklakó. Soha nem voltam ilyen boldog, mint vele. Ő a másik felem, vele teljes az életem. Tiszteltjük a másikat, soha nem beszélünk egymással kiabálva vagy káromkodva, mert szeretjük egymást és ha mindenben mindig nem is értünk egyet, mindent meg lehet beszélni.
20 éve vagyunk együtt. Ebbe rengeteg minden belefér, jó és rossz egyaránt. Szinte felneveltük egymást. Ismerjük egymás rigolyáit. Voltak "dilis" korszakaink, de túlvagyunk rajta. A kezdeti szerelem persze átalakult egy sokkal mélyebb szeretetté, amely remélem életem végéig elkísér.
Házastársi kapcsolat, immár 33 éve.
Mi 27 éve vagyunk együtt a párommal. A kezdeti szerelem már inkább szeretet, egyetértés, alkalmazkodás, tisztelet, megszokás, a mindennapi élet közös megbeszélése, élése. Felneveltük a gyerekeinket, már újra ott tartunk hogy "kettesben" mentünk nyaralni, néha kiruccanunk egy kicsit, máskor otthon dumcsizunk a tv előtt. Nehéz lenne megfogalmazni hogy mit is érez ennyi idő után az ember a párja iránt, de azt tudom, hogy ha néha beteg, esetleg kórházba kerül, akkor rossz nélküle. Nem véletlenül mondják hogy az ember házastársa a "másik fele". Ha jól működik egy kapcsolat, akkor ez ennyi idő után már nagyon nagyon igaz.
Rossz. Itt már semmi sem lesz jó.
Itt mindenki boldog párkapcsolatban él? Csak én nem? Miért van ez? 190 km-re lakunk egymástól,van némi korkülönbség is közöttünk,de attól még a szerelem nagyon nagy volt. De szépen lassan kezd elmúlni,szerintem belefáradtunk az utazgatásba. Egyre kevesebbet találkozunk, mindig a munkára és a fáradtságra fogjuk. Hogy meddig mehet még nem tudom, de szerintem nem sokáig. :(((
További ajánlott fórumok: