Milyen érzés volt mikor megszületett a babád? Mire gondoltál mikor megláttad és felfogtad a dolgot? (beszélgetős fórum)
14 órás vajúdás után császárral szültem.Épp csak az arcomhoz érintették a kis lábacskáját,annyit mondtam:SZERETLEK.Aztán el is vitték.De örökké emlékezni fogok erre a pillanatra,bármilyen elcsigázott és kimerült voltam.Másnap adták a karomba (éjfél előtt szültem),az volt az igazi földöntúli boldogság.Fogtam és csak néztem,néztem,nem tudtam betelni a gyönyörű kisfiammal :)))
nekem meginditottak. 6 ora alatt megvolt a "kismanom", mind a 4500 grammjaval.
elso gondolat: jol van. meg elek...
masodik gondolat: mikor sir mar fel...?!?!?!!?!
harmadik gondolat: Hey, kiddo, de gyonyoru vagy :)
ja természetesen Apa egyáltalán nem találta szépnek :) inkább félt hogy lila marad és ráncos a bőre...stb de ma már nagy a szerelem
sose felejtem el, én minden féle fájdalom csillapító nélkül szültem, nem is tudom honnan volt rá erőm, de volt...
az első amikor oda adták hogy potyogtak a könnyeim és mutattam az Apjának hogy nézd milyen gyönyörű, sose láttam szebbet és éltem meg csodálatosabbat a földön, mint a Lányom születésénél...
Remélem augusztusba ugyanezt élhetem át újra a Kistestvérével...
a földön semmihez sem fogható érzés életet adni egy aprócska babának,aki szíved utolsó dobbanásáig az Anyukájának fog szólítani
Császárral szültem altatásban, én voltam az utolsó aki látta... elég nagy volt a nyüzsi az őrzőben (anyós, após, anyukám, nagymamám és a párom) az első gondolatom: "remek pont olyan csúzli szája van mint az öcsémnek" :) már 2 éves elmúlt, sok mindenen vagyunk túl jelenleg a "dackorszaknak nevezett semmi nem jó amit anya kitalál és ezért mindenért hisztizek" kellős közepén, de ő a világon a legszebb, legokosabb és legügyesebb kislánya :)
Én császárral szültem, és a 14 órás vajúdás után már iszonyatosan kimerült voltam, folyamatosan bóbiskoltam a műtét alatt, ráadásul csak pár másodpercre mutatták meg. Első gondolatom az volt, hogy hú, milyen picike! Sajnos nem volt rögtön földöntúli boldogság. Hetekig fura volt, mintha nem is én szültem volna meg, talán a császár miatt. Valahogy nem volt rendes befejezése a dolognak. Ráadásul napokig rettegtem tőle, mert nem tudtam vele mit kezdeni. Szóval nekem sajna inkább parás volt az első időszak. :-(
A nagyobbiknál fáradt voltam, és kíváncsi, megérintettem a kis sarkát, alig akartam elhinni, hogy ez a kis ember bennem élt. A kisebbiket rámtették, visítva zokogtam, azt az érzést nem lehet elfelejteni.
Arra gondoltam a 2. fiam megszületésekor, hogy még egyszer szülnöm kell, hogy kislányom legyen. Persze később már nem vállalkoztam rá.
Én éreztem a "földöntúli" boldogságot. Az első gondolatom eközben az volt, hogy "Szia! Hát Te voltál odabenn? Én vagyok az anyukád..."
Hogy kicsoda életem tönkretevője...:D
Már nagyon kíváncsi voltam rá, milyen lesz, hogy fog kinézni. Aztán mikor kivette a doki a hasamból, viccesen megkérdezte: jó lesz? :-) Úgy fogta meg mint egy darab húst a hentes, én kb semmit nem láttam belőle, csak hogy nagy a haja. Annyira kómás voltam, hogy fel se fogtam ami körülöttem történt.
Sokszor nézem, és elcsodálkozok rajta még mindig nem hiszem el hogy Ő az é kisfiam.
mire?:)nem értettem pontosan:)
Nekem az volt az első gondolatom,hogy milyen érdeklődőn néz rám és a páromra,ill.hogy milyen meleg...Nagyon jó pillanatok voltak..:)
Arra gondoltam,miért nem jöttem erre rá hamarabb?:)
Nem tudom mire gondoltam, mert olyan rettenetes boldog és büszke voltam, hogy az az érzés tökéletesen lefoglalt! Arra emlékszem még, hogy folyt a könnyem, de nagyon...
És azt az érdeklődő tekintetét soha nem fogom elfelejteni, mintha csak azt akarta volna mondani: Aha, te dumáltál nekem 9 hónapig! :)
A férjemnek mondogattam:-Nem hiszem el!!!
Négy évig vártunk rá.Hihetetlennek tűnt,hogy vége a harcnak...
Könnyű szülésünk volt,nem szenvedtünk sokat.Hihetetlen nyugalmat éreztem.A földöntúli boldogság most ért ide.Lassan négy hónapos a kisfiunk....:-)
arra gondoltam, hogy nahát, pontosan úgy néz ki mint mint én újszülöttként:) (fiam van)
Erre én is! Ugyanis ez nálam is elmaradt! És még párosult hozzá kb. 4-5 sírós nap!
Persze imádom Őt, és ő a legdrágább kincsem! :))
Engem altattak és először akkor láttam mikor kihozták az első szoptatásra...Nagyon hosszan érdeklődve megnézett engem...Összekulcsolódott a tekintetünk. Álomszép, gyönyörű volt...azonnal imádtam, a szívembe féltés, aggodalom költözött....
én sajnos először csak fotón láttam... az orvostól kérdeztem "ugye szép?" :D
:)erre különösen kiváncsi lennék hogy ki érzett földöntúli boldogságot?
A lányom nem egész 3 óra alatt született meg és épphogy beértünk a kórházba, már látszott a feje :))
És mire gondoltam? Milyen csöpp, de már nagyobb hangja van mint nekem. Tényleg megszületett? Tényleg lány? Gyönyörű, szerelmünk gyümölcse!
Hogy de jó végre látni, és milyen szép:)
hogy milyen csúszós és fickándozik és mindjárt lecsúszik a hasamról:)
Sosem fogom elfelejteni a nagy fekete szemeit, ahogy be volt csomagolva. Mára betöltötte a 30-at. Míg élek, emlékezni fogok arra a néhány másodpercre. Akkor még nem tették oda az anyukára, csak megmutatták.
....hát sajnos nem szép volt az első gondolatom,mert arra gondoltam,de kár, fiú,meg jéé,mekkora keze van....
na de hál Istennek,hogy fiú,a legcsodálatosabb gyerek a világon...
Első gondolatom hogy túléltem:)) A következő hogy egészséges és mindene rendben van-e. földöntúli boldogság érzése nálam nem volt.
Nekem 4 óra alatt jött a világra az első fájástól számítva, még jó, hogy beértünk a kórházba!
Ja és a második gondolatom az volt, hogy milyen szééééép!!!
Tényleg az enyém? Ő volt benn a hasamban? Húúú de lapos a feje! Olyan mint E.T. Mit fog ehhez szólni az apája? Milyen nagyon kiabál! De pici a keze.
További ajánlott fórumok: