Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Mikor a felnőtt gyerekre marad a szülő felügyeletének felelőssége fórum

Mikor a felnőtt gyerekre marad a szülő felügyeletének felelőssége (beszélgetős fórum)


1 2
34. Hanka101 (válaszként erre: 5. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 30. 12:44

Szia anonim!!!


Én egy un. hasonló persze sokkal enyhébb formában lévő idős szülő vagyok. Megáldva egy öngyilkos hajlandósággal genetikai örökséggel.Anyám , apám öngyilkos lett.

Az én felnőtt lányom elvitt ellenkezésem ellenére és most már 5 év óta ugy mond "jól vagyok"

És még él az apjuk, így megvagyunk nehezen.

DE , amit én tanácsolnék , NE LEGYEN LELKIISMERET FURDALÁSOD miatta. Ezt nem teheted magaddal, mert TE fogsz belehalni előbb.

Még ha nem tehet is róla neki állandó felügyelet kell .

Igenis be kell vinned, nem mondom, hogy ne rá se nézz, de nem vállalhatod magadra.

Magam ellen beszélek, de sose tenném a felnőtt gyerekeimmel, hogy ŐK áldozzák fel az életüket értem, aki már ELEGET ÉLT:

33. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 30. - Amaunet)
jan. 12. 19:40
Lassan már egyedül nem is tud meglenni, pár óra után már depis, beteg stb. Igaz mostanában mindig az. Van hogy velem /nálam alszik. De már nehezen viselem vele az egy légkört. Pár nap már nekem sok. Főleg hogy velem kell aludjon egy ágyban.. Nincs más helyem...Azt szeretné költözzek haza. Hogyan, hagyjam a maradék pici magán életem meg így?
32. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 31. - Fincsi5)
jan. 12. 19:35

64 éves. Pánik beteg.Igen igaz, mert egyedül nagyon sok ez így már, főleg hogy segíteni lényegesen nem tudom szakszerűen, csak a figyelmem és a torodedem neki az energia amiből táplálkozik. És ha onnnan nézem hogy rossz neki egyedül, még meg is értem sőt ott támogatom ahol csak tudom. De az a tudat hogy kicsi korom óta belőlem táplálta az életét ez már mostanra igencsak megterhelő.

Rossz egyszerre érezni aggodalmat és fèltèst, ugyanakkor besokkalt állapot minden létező variációját. Néha már elég türelmetlenül beszélek vele, például mikor olyanokkal jön :ugye teher vagyok már sok vagyok neked........ Stb Erre aztán lehet válaszolni hogy ne sertsem meg, de őszinte is legyek. Ilyenkor jön az hogy tehetetlen dühömben, megmondom neki, hogy igen időnként k*va nehezzè teszed a dolgom, mert magaddal rántasz le a mélybe, és nehéz olyan embert tartani, fentről aki nem hogy elhagyja magát, de elvarja hogy én tartam meg az élet összes nehézségeit.Opyankor sír, legutóbb ongyilkossgot kísérelt meg. Gyógyszerek, penge... Így találtunk rá.... Iszonyú nehéz így.

31. fincsi5 (válaszként erre: 23. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 12. 16:35

Nem feltétlen kell bezárt helyen lennie.

De az, hogy a gyógyszereit rendesen kapja, és hogy engedjen a te szorításodon, külön kell válnotok. Meg kell ismerjen másokat, el kell fogadnia más segítségét a tiéden kívül.

Mennyi idős?

jan. 12. 13:05

Mivel tölti a napjait az anyukád?

Otthon ül egész nap és azon gondolkodik, hogy ma mivel fog gyötörni, ha megjössz?

29. Mária 54 (válaszként erre: 28. - PanniBp.)
jan. 11. 19:13
Szia! Nem szabad magára hagyni. Segítségre van szükség - mindkettőjüknek, de legfőképpen az anyukájának. Annak semmi értelme, hogy a fórumindító betegedjen meg mégjobban. Tapasztalatból beszélek. Van, mikor már a felnőtt gyerek megy tönkre a szülői zsarolás miatt. Kiégve, életuntan nem lehet folytatni. Lépni kell. Az a gondoskodás nem gondoskodás, amit a fórumindító most tesz. Egyszer majd ő is depressziósan fekszik majd az ágyban, mint az anyukája. A megoldást a fórumnyitónak kell megtalálnia. Szerintem mindenképpen kezeltetni kell az anyukáját.
28. PanniBp. (válaszként erre: 27. - Mária 54)
jan. 11. 18:16
Szia, bocsánat, nem akarok kellemetlenkedni, csupán 1 kérdést szeretnék feltenni Neked: mit csináljon szegény Anyukájával. Pl. hagyja magára maximálisan. Csak kérdezem.
27. Mária 54 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 11. 18:07
Azt javaslom, mindkettőtök érdekében nagyon gyorsan vess véget ennek a helyzetet. Nem fogod megbánni. Lesz életed, lesz családod.
jan. 11. 16:48
Mutasd meg neki hogyan tud hoxázni!
25. globus (válaszként erre: 3. - Jooeva)
jan. 11. 16:42
Anyósom pontosan tudta, hogy dolgoznak a gyerekei, néhányuknak autója sincs, szinte minden szabadidejüket nála töltötték, mégis folyton azt kérdezgette, mikor jöttök legközelebb?
jan. 11. 16:39
Nem írom le mi jut eszembe anyukádról. Sajnállak nagyon. Nem kötelességed az egész életedet feltenni erre. Persze könnyű mondania mint átélni. Én is szakembert javaslok neked. Hátha tud segíteni. Anyukád biztosan nem épp, ráadásul szerintem közveszélyes is.
23. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 21. - Bözsi néni)
jan. 11. 15:32
Ez nem arról szól hogy szeretek szenvedni... Igen megavllom ez a gindolkidasom sem éppen egészséges döntések sorozata. Biztosan ki alakult bennem is félelem bizonytalanság. Mi több voltam pánik beteg is, sok időbe telt míg kezelni tudtam. Itt arról szól a döntés képtelenseg - nem mentségemre- hogy anyut nem igazán szeretném bezarni egy elvont helyre ahol mostohán bánnak a betegekkel a pszhiatrian ha egy ilyen lakó helyre viszik, már sosem lesznek tiszta tudati, piallanatai. És mindig is ezt mondogatta egész fiatal kora óta (vissza mesèlve az életét nekem) hogy félt/fèl hogy az ilyen betegsége miatt ilyen helyre kerül. Sokszor sírt, és mondta nem tudja miért ilyen a természete.... (már nem tudom elvalsztani igazán mikor manipulált és mikor volt őszinte. Illetve már ő is bele keverte a valósnak vélt,,áldozat szerepet,,. Nagyon féltem és igen szeretem, éppen ezért nem tudok racionális döntést hozni. Ha bele gondol bárki is, egy orvos is hiába orvos, a saját hozzá tartozóját nem kezelheti. Pont az érzelmek elvakulasa miatt nem lát át az ember dolgokat. Együtt érzek szinte empatakènt át érzem, milyen lehet, bezárva egy helyen ahonnan épen már nem jön ki :(
22. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 18. - Channa*)
jan. 11. 15:17
Tavaly, most lessz februárban 1 éve :(
21. Bözsi néni (válaszként erre: 19. - Enissa)
jan. 11. 13:37

Igen, már régen lépnie kellett volna. Talán még nem késő.


Van, aki szeret szenvedni.

20. Enissa
jan. 11. 13:32

Fórumindító, ha felmered magad fedni privátban előttem, talán tudok segíteni.


Sok erőt kívánok neked!

19. Enissa (válaszként erre: 17. - Bözsi néni)
jan. 11. 13:29

Biztos nem az egész szándékos, de amikor azt olvastam, hogy maga vallotta be, hogy színlelte a rosszullétet, akkor az tudatos, szándékos volt, hogy ott maradjon, foglalkozzon vele a gyereke.


Sajnos szenvedőalanya/i voltunk hasonlónak, nagyon áttudom érezni a fórumnyitó problémáját.

Mivel az anyja nem fogja fel, vagy nem akarja felfogni, hogy beteg csakis a lánya tud lépni, hogy az anyja ne legyen ön és közveszélyes, és ő tudjon minőségi életet élni, ne legyenek örökös lelkifurdalásai az anyja miatt. Az anyja miatt , akár benne is kialakulhat valami pszichés betegség, vagy valami szervi, az örökös aggódás miatt.

jan. 11. 13:28
Apukád mikor halt meg?
17. Bözsi néni (válaszként erre: 8. - Enissa)
jan. 11. 13:13
Szerintem meg ez nem szándékos. Mentálisan beteg. Orvos, kezelés kellene neki mindenképpen. És igen, akár intézményben is. Nagyobb pokolban már úgysem lehet, mint amiben van.
16. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 14. - Enissa)
jan. 11. 12:42
Szed gyógyszereket, sőt nem keveset. Már olyan mértékben függő hogy ha valamelyik hiányzik elvonási tünetei vannak. Rosszul van. Köszönöm a válaszait sokat jelent ki írni magambol :)
15. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 12. - Enissa)
jan. 11. 12:39
Milyen érdekes, mikor szembesülök, külső vèlemènyel, olyantól aki függetlenül, kívül állóként látja át. Eddig bárki rokonnak elmodtam ők is tanácstalanok, érzelmileg annyit tudtak hozzafűzni anyudnak és neked sem könnyű. Amyumat tényleg sajnálni lehet. Már gyermekkorában is volt benne valami nyughatatlan elègedetlenseg. Soha sem volt igazán boldog. Mások eletèben szeretett részt venni.baratok rokonok... és nézte milyen csaladiassak. Mikor megszukettem velem is ment, sokat voltunk ott a baratnőjènèl. Nem igazán volt rendszeressèg az életünkben vagy családias meleg biztonságos érzés. De amíg nem voltunk otthon addig is nem féltem legalább. Jó nem úgy kell elkepzelni szüntelen bántott. Csak kihatott rám a kitörései, főzéskor ha csapkodott már rettegtem.
14. Enissa (válaszként erre: 13. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 11. 12:37

Most el kell mennem a géptől, de majd követem a fórumot később.


Ha gyógyszert kell szednie, hát gyógyszert szed akkor, van akinek a gyógyszer ad minőségi életet. Még akkor is, ha sokan azt mondják erre, hogy manipulálják az elmét.

Akinek a szíve beteg, cukor problémája van, mags a vérnyomása, pajzsmirigy beteg szedi a gyógyszert, mert az élete attól függ gyakran, ha az életmóddal nem tud segíteni magán, de éppen így kell a pszichés emberekkel is tenni, hiszen nekik is kell a segítség.

13. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 11. - Enissa)
jan. 11. 12:30
Gondoltam már szakemberre pszhilogusra de az a probléma hogy ők is leginkább gyógyszereket írjak fel. KB ennyi. Aki meg hallgatna szakember az honorarium fejében ad tanácsot anyagilag azt sajnos nem engedgetem meg.
12. Enissa (válaszként erre: 10. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 11. 12:24

Most ahogy írom magamon is csodálkozom mennyire erős vagyok, főleg a gyász amit apu után érzek.


Ne haragudj, kicsit sem vagy erős, pont hogy gyenge vagy.

Nem mersz lépni, egy beteg ember szorításából.

11. Enissa (válaszként erre: 9. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 11. 12:21

De, hogy te is megszabadulj a pokolból, rajtad múlik.

Megértem, hogy örök lelkifurdalásod van, hiszen azt nevelte,verte beléd az, aki a világra hozott, hogy te vele vagy egész. Nem tudom hány éves vagy, de sosem késő egy új életet kezdeni.

Azért javasoltam, hogy fordulj szakemberhez, hogy rávilágítson, nem neked kell bűnösnek érezned magad, mert ha beteg mentálisan, ha nem az édesanyád, nem sajátíthat ki érzelmileg. Ő rettenetesen jól tud manipulálni téged, Magad hibáztatod, de nem te vagy a hibás, a felnőttek már saját életükért felelősek.

Te nem egy szokványos szülő-gyerek kapcsolatról írtál, hanem egy manipuláló, egoista anyáról, akinek a gyereke behódolt, a saját életét feladva az anyja hóbortjának. Leírtad bevallotta, hogy színlelte a betegséget.

Ha ehhez asszisztálsz, magad is bűnös vagy benne, mert így marad az ördögikör. Lehet pánikbeteg is egyéb agybaja mellett, és kezeletlen marad, hiszen palástolod az orvosok előtt.

Ha szereted, a saját érdekében mond el mi a probléma vele, hiszen neked is pokol így az életed amíg él, nem is beszélve arról, hogy veled is történhet bármi, és akkor mi lesz vele?

10. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 8. - Enissa)
jan. 11. 12:21

Igen valóban ez az oldal is valós. Azt a mondatom arra értettem hogy függ tőlem mondok egy példát:

Kepes nem enni, amíg én nem eszem vele. A kedve hangulata tőlem függ. Ha én adok neki élet kedvet akkor van neki, ha rossz passzban vagyok akkor ő még rosszabbul. Ez csak általánosság de nagyvonalakban így van. Képes nem le venni időnként rólam a tekintetét. Néz áhítattal, és bámul követ a szemével. A hátamon is felall olykor a szőr. Sokszor érzem mintha örökké fuldokolna és húztam ki őt abból az állapotból, de közben engem is ránt, elnyom. Most ahogy írom magamon is csodálkozom mennyire erős vagyok, főleg a gyász amit apu után érzek. Igazából még azt sem tisztelte anyu, hogy nekem is van fájdalmam. Csak őt kellet sajnálni ápolni, elvsielni a félelmeit stb.... Minen koncentrációm rá szegezodott. Mikor mondtam neki hogy nekem is vannak fájdalmaim engem is megviselt. Válasza :egészen más ha egy gyerek veszíti el a szülőt, vagy egy házas társ a férjét. Ő egyedül van, nekem meg van egy életem. Ez volt a válasza. És azt a választ lenyenlni nem kellet volna apuval így bànnod és mennyire önző mégis áldozat gyenge beteg sajnálatra méltó özvegy vagy szánalmas. De a másik énem zokog anyu miatt sajnálom ami.....

9. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 7. - Enissa)
jan. 11. 12:08
Nincs gyerekem. Talán szerencsémre ilyen élethelyzetben. Az hogy vágyom rá, más kérdés. Én is ápoltam apumat, és vele egészen más volt. A helyzete ellenére, nem fokyasolt be, nem zsarol érzelmileg. Sőt inkább ő védett engem nehogy tudjam neki rossz. Mozgás korlátozott létére könyitette a dolgom, ahogy tudott segítette magát. A kórházban utoljára cska azért evett,ivott mert én etettem, és hogy ne aggodjak. Utolsó elksoz8nesemkor mondtam neki : Ő az én hősöm. ☺️ Akkor még nem tudtam ez lessz az utolsó. De legalább már neki könnyebb, megszabadult a poklabol.
8. Enissa (válaszként erre: 5. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 11. 11:38

Olyan mintha azért hozott volna a világra hogy tőlem fuggjön az élete.


Nem jól látod. A leírásod alapján fordítva van. Azért hozott a világra, hogy függj tőle, úgy táncolj, ahogy akarja. Nem hagy teret a saját életedhez.

jan. 11. 11:33

Fórumnyitó, nem értelek.

Belátod, hogy édesanyád nem életet adott egy gyermeknek, hanem szült egy gyereket magának.

Nem, piszkosul nem mindegy, hogy terelgetek, óvok egy gyereket, nevelem az életre, az élet nehézségeire felhívom a figyelmét, hogy tudja venni az akadályokat, hagyom szárnyalni, vagy függővé teszem magamtól.

Édesanyád beteg ember, aki talán megölte az édesapádat, és nem szóltál, hogy beteg. Neki kezelésre van züksége, mint ahogy neked is egy szakemberre van szükséged.

Nem vagy köteles a szülődet egy életen át babusgatni, nem hagyva időt a saját életedre.

Mondom, úgy hogy én ápoltam édesapámat, aki nagyon hálás volt érte és igen nehezen viselte, hogy rám szorult, aki előtte aktív és segítő ember volt. Sosem bánom meg, hogy vele voltam, mert egy remek ember volt.

Viszont a te édesanyád egy vámpír. Akkor teszel legjobbat vele, ha nem rejtegeted a mentális problémáit, hanem elmondod kerek-perec és célirányosan kezelik.

Van neked gyereked?

jan. 11. 10:44
Nem tudom már mit tegyek. Mi lenne a helyes. Néha annyira utalom, hogy nehéz már elviselni. De a szeretet erősebb. Féltem őt, senki nincs aki segítene ebben. Próbáltam tanácsot kérni egy szociális gondozótól aki apumhoz járt, gyógyszereket osztani, feliratni. De elkerülte a témát. Már ő is ismerte anyu kirohanásait hisz vele is sokszor kiabált össze veszett, mondván ő egy beteg asszony. A vita oka receptek, kis adagolás hiba stb. Mindegy a gondozó sem adott tanácsot......
jan. 11. 10:31

Ezt pontosan én is így látom. Ahol tudok segítek. Nekem annyival nehezebb, hogy egy gyerek lèvèn anyukám nagyon rám szállt. Úgy nevelt tőle függjek.A tulajdona voltam. Apukám szeretetère féltékeny volt kevéssé mertem kimutatni apum felé. Már kis korom óta olyan típus csak neki lehet igaza. Ideg rohamok, ajulasok,agresszió. Sok verés ok nélkül, én aztán félős gyerek voltam.Felnott koromra fogtam fel anyunal ez már beteges. Szeretetèvel hol, óvott a széltől is, a másik pillanatban ha ideges volt megvert elég csúnyán félelemben éltem. Nélkülem nem igazán tudott meglenni. 18 éves koromban mikor kollégiumos voltam, bejárt 60km te hozzám, mert unatkozott. Aztán depis lett, skizofrén módon. Nem főzött csak ha mentem haza a kolibol. Összefoglalva kivett onnan a suliból is hogy vele legyek mondván beteg. Rettegèsben éltem, mikor jön rá újabb figyelem felkelto rosszullétek. Addig a pontig hogy nem ismert fel, kevert skrizfen. Hiába volt pszhiatrian, jobban lett, gyógyszerek és haza engedték. És évről évre így telt az életem hol jobban volt, de akkor is tartani lehetett ha elkapja az ideg akkor mit csinál. Szóval világ életben én voltam a villámhàrotoja. Apuval sem éltek jól rosszul jöttek ki. Sok volt a véres vita. Sőt én álltam közéjük stb.... Anyut én intapoltam és a mai napig ahogy megidōsödött vigyázok rá. A parkapcsolataim nem tetszettek neki, mondanom sem kell, magán élet 0 hiába költöztem el. Hiába mondtam meg neki, beszélgettem vele, semmit nem ért addig tartott.

Aztán apum le betegedett. Agyverzes bal oldali bénulás. Anyu vigyázott rá, én pedig ahogy tudtam segítettem. Volt hogy úgy napokra magára hagyta feküdt egyedül. Én nem is tudtam róla anyum nincs otthon. Később már apumat bántalmazta,engem már nem tudott. Ha szóltam neki, ordított és rosszul lett, ki tört magából, kárt tett magában, fenyegetōzött. Sakk matt helyzetben voltam. Amúgy a másik oldala, vissza húzódó fèlénk szorongó, áldozat illetve Mártír volt. Érzékeny szerettel teli,önfelàldozó elesett, gyenge törékeny asszony. (kicsi voltam azt képzeltem 2 anyukám van. Magán életem akkor sem nagyon volt hogy külön költöztem. Apummal sokat segítettem, de nem tudtam oda vissza menni lakni. Képtelen voltam anyuval élni. Aztán szép napon a sok terror méghozzá gyümölcsét amit anyu művelt vele. Legyengült az immunrendszere és lila foltokkal agyon verve. (Amiről nem tudtam hisz, akkoriban nyugi volt.)Es mentem hozzájuk akkor láttam apu feküdt, anyu is. Csak aaa borzalom. Apu erőtlenűl lila foltokkal találtam az ágyban. Anyu pedig mint aki depis, feküdt. Hát ügyelet, orvos, kórházba szállították apum. Másnap alig engedték hogy be menjek hozzá látogatási tilalom volt. Influenza járvány időszaka. Pár napra apum meghalt :( Persze hogy a bántalmazást tagadja anyu.A kórházban egyenesen arra gyanakodtak hogy én, vagy a párom tette. Ki néznè ki egy megtört,beteg asszinybol? Ezt a keserű pirulát is lenyeltem. Elképzeltem ha mindezt elmondanam hivatalos személynek, anyu pszichológusának pl. Anyut soha nem látnám épen bezárnák egy gumi szobába és teljesen rácsok közt megzakkanva lenne. Feküdt már többször pszhiatrian tettem esetekről ideg rohamokrol említést. De mivel a kórházban semmi ilyent nem tapasztaltak haza engedtèk gyógyszerekkel, skizofrénia megállapítással.

Volt hogy bevallotta anyum egyszer öngyilkos kísérlet után,az intenzíven hogy volt mikor tetette a rosszul lèteket. Még le írni is hosszú és biztosan sokan eliteltek engem hogy nem dugtam már be zárt osztályra. De nagyon félek, félek mi vár rá.. És ami rejtély, hinnének e nekem az orvosok ha ott nem produkálja az agressziót?

Most én vigyázok rá.. Képtelen vagyok vele élni egy házban.Megint öngyilkos akart lenni gyógyszerek, penge úgy találtunk rá.mindnet megprobal hogy figyelme alá hajtson. Azt szeretné ha fel adnám az otthonom és lakják vele, mert beteg. De én egyszerűen képtelen vagyok rá. Naponta tartom vele a kapcsolatot, vigyázok rá, jár hozzám, én is hozzá neki nem elég két nap nem megyek neki sok, de mindig ki produkálja hogy vele legyek. Mindig aggódom érte mert szeretem. Ez az egész életem. Olyan mintha azért hozott volna a világra hogy tőlem fuggjön az élete.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook