Miért tűnnek el a barátnők ha megtalálod az igazit?! (beszélgetős fórum)

Ez valami általános igazság, vagy mi?

Sok embernek vannak barátai, többnyire azoknak, akik maguk is "megbízhatók".

:D

én már csalódtam egy keveset, volt olyan barátság amibe pénz keveredett....most jelenleg nincs egy olyan se akire azt mondthatom, hogy a "barátnőm"

"Az meg már elég baj,ha csak akkor találkozunk barátokkal,amikor "muszáj"...."

Hát ja, meg az is elég baj, amikor rájön az ember lánya, hogy eddig azért találkoztunk a muszájon kívül, mert az neki valamiért megérte (itt kéretik nem kizárólag anyagiakra gondolni) vagy mert én erőltettem.

:)

de ez egyébként olyan szomorú. én igyekeztem eddig minden barátságomban a maximumot nyújtani önzetlenül. és eddig kb 2 barátnőm van akiben még nem csalódtam..( az egyiket nem ismerem régóta, biztos azért:D )

Nem, nyilván mással is szóba állok. De soha nem tudna unalmas lenni 20 év után és 50 év után sem lesz az.

Ezért érdemes az embernek azzal összeházasodnia, aki a legjobb barátja is egyben.

Nem hiszem, hogy megszűnnek létezni, csak már nem annyira fontosak. Ha tényleg az igazit találtad meg, akkor lehet, hogy bántó a számodra, hogy őt csak szériatartozékként veszik számításba;) Így el is távolodsz attól, akinek ő nem olyan értékes, mint neked, de az még bántóbb lenne, ha másnak is fontos lenne, aki neked a nagy ő...

Szerintem jól van ez így, hogy a társaddal kialakul egy igazi intim és semmivel össze nem hasonlítható kötelék, ami szorosabb, mint bármilyen addigi családi vagy baráti kötelék.

Amikor meg jön a gyerek, akkor egy időszakban nincs az embernek még arra sem ideje, hogy belefeküdjön egy kád forró vízbe...

Persze nem szabad elutasítani a barátokat, de ha valami miatt nem "muszáj" találkozni velük, akkor értelemszerűen kikopnak. Jók ezért és tarthatóak a munkahelyen szövődött barátságok, vagy ha egyéb dolog kapcsán találkoztok. De amikor már a szerelmeddel család kezdtek lenni, akkor nem biztos, hogy őt félre téve kedved van mással találkozni - főleg úgy, hogy ezért neked még külön időt, energiát is be kell fektetni - kvázi könyörögni Julcsának, hoyg érjen már rá.... /ezért kell olyan társat választani, akivel előreláthatóan 20-30-40 év múlva is szívesen beszélgetsz:D/

Éppen azért kérdeztem, mert közel húsz éve vagyok a férjemmel és nem lennék vele, ha unalmas lenne vagy nem ő lenne a legjobb barátom és nem az ő véleménye érdekelne mindenről a legjobban.

Te kipróbáltad már?

Az ilyen típusú nők azért tűnnek le ilyenkor, mert önbizalomhiányosak. Emiatt először is azt hiszik, hogy ők már nem tudnak olyan érdekesek lenni, mint a pasid. Másodszor pedig féltékenyek. Minden találkozáskor szembesülnének azzal, hogy te kiegyensúlyozott vagy, szeretnek, ő pedig "még mindig" egyedül van.

A saját kudarcaként éli meg s te tükröt tartasz elé.

Nekem volt egy rossz kapcsolatom, amiből nehezen tudtam kikecmeregni, de addigra elüldözött tőlem majdnem mindenkit az ex.

Bár hozzáteszem, egyik barátság sem volt olyan nagyon erős, hogy ők kitartsanak mellettem a rossz kapcsolatban.

Aztán véget vetettem annak a kapcsolatnak, két ember maradt meg - őket lehet barátnak nevezni. Elfogadtuk a helyzetet, hogy egyikőjük világjáró és kb. egy évben egyszer találkozunk (de e-mail miegymás van), a másik ember meg 300 km-re van, vele is kevese találkozunk, de e-mailezünk.

Így maradt.

Új barátokat meg vagy talál az ember vagy nem.

Igen,ez a normális,hogy onnantól a család az első.De az,hogy valakinek családja lesz,miért egyenlő azzal,hogy onnantól kezdve a barátok megszűnnek létezni?

Vagy rendben,ez így is okés,de akkor majd tíz év múlva nem kell sírni,hogy csak a párommal vagyok kettesben állandóan,nincs más,akivel beszélgethetnék.