Miért tesz különbséget egy anya két gyereke között? (beszélgetős fórum)

Hidd el, az esetek többségében nem a szeretet mennyisége az eltérő, hanem csupán a gyerekek érzékenysége.

Persze kirívó esetek létezhetnek. Ezt nem vitatom.

Erre jó az, amit javasoltál. Meg kell kérdezni a szülőt.

Létezik olyan is, amikor a szülő el is mondja, hogy egyik, vagy másik gyerekét miért támogatja, pátyolgatja, óvja,vagy segíti jobban, mint a másikat.

Nem tudom miért csinálják, de ezt nem csak a szülők, hanem a nagyszülők is tudják produkálni pepitába.

Pl. engem és a tesómat nem szeret a nagymamánk, sose szeretett, nem tudjuk miért. Egyikünk sem egy ingyen élő, csavargó, iszákos valakik vagyunk és mesmeg sosem bántottuk őt.

És ezt még tudja fokozni, mert az én gyerekeimet sem szereti öreganyám, csak a többi unokáját. A gyerekemnek egyszer sem jött el semmilyen óvodai, vagy iskolai szereplésére, a másik unokájára meg vigyáz is minden nap, elmegy érte az oviba stb.

A fiamnak ez írtó rosszul esett kiskorában, ma mondjuk már nem érdekli.

Szóval ez minden családban van.

Bizony, én is éreztem úgy, hogy teasómnak elnéztek dolgokat, de felnőtt fejjel már tudom, hogy én asokkal jobban bírom kritikát mint a bátyám.. valamint ő gyereknek nem viselte a stresszt, volt nem egyszer, hogy elájult..

Nem szeretnek egyikünket sem kevésbé, de nagyon különbözünk és másképp voltunk nevelve... illetve ez nem jó szó.. más út vezet mindkettőnkhöz. ami nálam használ az nála nem használt volna.

Szerintem is rengeteg gyerek érzi azt, hogy igazságtalanok vele, pedig nem biztos, hogy így van.

Sziasztok!!

Ez nagyon szomorú, hogy ilyen dolgokról ennyien tudunk beszélni.

Kérdésre válasz, foggalmam nincs,hogy miért csinál így egy Anya( de szerintem aki különbséget tesz a gyerekei között, az nem igazi Anya).

A mi helyzetünkben mind a két nagymamám ilyen beállíottságú. Apunak 3 öccse van, akik nem foglalkoztak a szüleikkel sosem, csak pénzért és más egyéb dolgokért jöttek el a mamámékhoz. De ha arról volt szó, hogy segíteni kell, ááá akkor sosem ért rá senki. 2 évvel ezelőtt meghalt a nagypapám, akit 90%-ban betegsége alatt a szüleim és én vittük(unokája vagyok) orvoshoz, kórházról kórházra, látogattam, vittem vizsgálatokra stb...

Mikor meghalt azt hittem beleőrülök és egy nagy részem vele halt szintén. Lényeget mondom, mikor meghalt azt gondoltam, hogy majd most biztosan többet jönnek Apukám testvérei mivel már csak Anyukájuk van. A nagy büdös francot... A Mamámnak mégis ez a három fia a kedvenc, Aput csak akkor veszi elő, ha kell neki valami. Ronda gonosz Asszonynak tartom, bevallom tiszta szívemből szégyenlem, hogy ilyet mondok a saját Mamámra, de ez van.

Anyukám Anyukája ugyanez a témakör. Csak Anyunak 2 öccse van, ott pedig a 2 öccs kapott és kap meg mindent jelen pillanatban már családostól...

Nagyon rossz ez, mert látom a szüleimen, hogy mennyire bántja őket ez az egész, de akkor is foglalkoznak a szülőkkel, mert csak a szüleik..

Hany eves vagy amugy?

Az en csaladomban is voltak kulonbsegek koztem es a feltestverem kozott, de nincs mar veluk kapcsolatom, vannak gyerekeim, ok a csaladom.

Ezzel egyet értek, nem is szabad ugyanúgy nevelni két gyereket hisz nem egyforma két gyerek.. de persze amit a forumindító ír az nagyon szomorú.. ilyenkor jó lenne a szülő álláspontját is hallani, de ha így igaz ahogy mondja akkor az durva..

Én megkérdezném az anyámat a helyében.. de nem csak futólag, hanem akkor tényleg, beszélgessünk.. ha meg vakvágány akkor marad a pszichológus illetve a családállítás..

Figyelj, amióta elköltöztem, megvan a saját családom, nem igazán érdekel a dolog. Jobb lett a viszonyunk, előtte nagyon sokat veszekedtünk.

Nem tartom a legjobb anyának, de mivel az anyukám, nem bírálhatom a döntéseit. Csak azt tudom, én nem akarom így csinálni.

Amit leírsz így sajnálatos dolog, de minden éremnek két oldala van. a másikat, ha meghallgathatnánk akkor lenne gömbölyű.

Ülj le édesanyáddal, ha nem lehet írj egy levelet neki, Téged mi bánt.

sok gyereket ismerek aki úgy gondolja ő a kevésbé szeretett gyerek, pedig dehogy. Érzem benned tüske az is, hogy nem tervezett baba voltál. Attól még hidd el szerethet ugyanúgy. Lehet Téged lát talpraesettebbnek azért meri a nem tetszését megosztani veled.

Csupán Ti tudjátok tisztázni a dolgaitokat és úgy ha elmered mondani mi bánt.

Sok sikert és ha Neked van igazad légy boldog a családoddal.

Náluk ugyanez volt, csak nekünk suli volt és mellette munka.

Anyu eldöntötte helyettünk, és kész.

Amíg otthon laktunk ez ment, mert jött amíg az én kenyerem eszed kezdetű mondat...

Alig múltam 10, de már vezettem a háztartást. A tesóim a mai napig jobban megbíznak bennem, mert a szüleinkben. Én főztem rájuk.

Még anyák napi műsorra is elmentem :)

Nem tudom, hogy ez mennyire nyugtat meg, de mindenhol, minden családban van megkülönböztetés.

Ott is, ahol ezt tagadják!

Hidd el, képtelenség akárcsak két gyereket is ugyanúgy nevelni.

Aki azt hiszi, hogy nem tesz különbséget a gyerekei között, az talán először kérdezze meg őket!

Majd magad is rájössz erre, ha már 2 gyereked lesz.

Nem az a kerdes, hogy miert tesz kulonbseget, hanem hogy Rad ez milyen hatast gyakorol, gyakorolt.

A szulo Isten a gyerek szemebe, de ahogy fejlodik es felno, detronizalodik, egy szintre kerul a szulo a gyerekkel.

Lasd be, o is csak ember es nem tokeletes ember, ha megersz erre, elkezdesz nem okokat keresni, hogy miert volt, hanem ugy elni az eleted, hogy volt, ahogy volt, de mar nem szamit a jelenlegi eletedben, hogy hogyan volt.

Anya es anya kozott vannak kulonbsegek ugyanugy, mint ember es ember kozott.

Sajnos sok ilyen van!

A Te esetedben szerintem az az oka, amit Te is leírtál "nem voltam tervezett gyerek".

nekem 3 (fél)bátyám van és pl a legidősebb az első perctől kezdve negatív megkülönböztetést kap(ott) az anyukájától, mert nehéz szülés volt, és 6 hónapig komoly hasfájással küzdő baba lett....ezek miatt most még 46évesen is abszolút negatív ember az anyukája szemében, bármit csinál, minden rossz :-((

Szia!

Nálunk is nagy a megkülönböztetés, igaz nálunk anyu az öcsémmel teszi ezt. 23 éves, de nem dolgozhat, mert hátha megsérül, meg egyébként is még kicsi a munkához. Engem és a húgom is 18 éves korukban elzavart dolgozni, suli mellet dolgoztunk.

Én már kirepültem, húgom is hónapokon belül elköltözik.

Sosem értettem, miért van ez, de már nem is érdekel. :)

Lehet hogy mivel te többet tettél le az asztalra, ezért tőled többet is vár el nem?

Bár a kérdésedre ez nem igazán magyarázat...

Van egy nővérem, tűz és víz vagyunk, az anyám sokkal megértőbb, sokkal higgadtabb vele, mint velem, nem vagyunk tinik, nem erről van szó hogy őt elengedi bulizni, engem meg nem, csak annyira rosszul esik, hogy tényleg kivételezik vele így felnőtt fejjel is.

Neki nincs családja, nem dolgozik, velük/rajtuk él/ősködik, én "adtam" neki unokát, dolgozok 20 éves korom óta és eltartom magam, és mégis Én vagyok a "rossz", aki semmit nem csinál jól, kiabál velem, ha valamit nem úgy csinálok ahogy neki tetszik, ha a testvérem csinál olyat, az nem baj, akkor nem hozza fel neki többet, elnézi, Nekem viszont már az egekben van a vérnyomásom sokszor emiatt...anyám szerint meg neki van az egekben miattam...

Tudom, hogy nem voltam tervezett gyerek, se nem voltam jó gyerek, mert mindig lázadtam (bár közel sem annyira mint más gyerek, szerinte az lázadás volt, hogy elköltöztem, mert volt munkám és szerettem volna önálló lenni), de akkor se kellene kivételeznie.

Én el se tudom képzelni, hogy ha a fiúnknak lesz testvére akkor másként szeressem, máshogy viszonyuljak hozzá.

Miért tesz ilyet egy anya?