Miért kell néha a másik is, ha mindketten kapcsolatban vagyunk? (beszélgetős fórum)

Igen, tudom. Épp ezért nem értem ezt az egészet. Én vágyom rá, mert én nem szeretem a páromat. Vele vagyok, de nem érzek szerelmet, és szexuálisan se kívánom annyira, mint ezt a másik férfit.

Részéről pedig nem tudom, mert neki régebb óta van kapcsolata, szóval náluk valószínűleg stabilabb a dolog, ők jobban ismerik már egymást, és ha nem működne a dolog közöttük, akkor nem lennének együtt. Őt se értem, hogy miért nem mondja ki, hogy nem akar engem, mert van valakije és kész.

Lehet, hogy en vagyok az agyatlan, de nem értem saját magunkat. Neki egy-másfél éve van valakije, nekem is lassan 4 hónapja. Míg nekem nem volt senkim, nem volt baj, mert beszélgettünk hülyéskedtünk és párszor lefekudtunk egymással.

Azt hittem, hogyha lesz valakim, aki érdekel, nem fogom őt akarni. De nem így van. Hiába nagyon rendes a párom, jól néz ki, barátságos, tényleg egy tanult, művelt férfi, aki még kedves is velem, valamiért őt nem kívánom annyira, mint ezt a másik férfit. És reméltem, hogyha megtudja, hogy van valakim, akkor többé fel se ajánlja magát, de nem így van. Havonta legalább egyszer felkeres, hogy menjek fel hozza, én pedig mivel kívánom öt. Nem nagyon beszélünk már, inkább akkor amikor ott vagyok nála, de mégis borzasztóan akarom őt.

Hogy tudnánk ezt az ösztönzőt/érzést elnyomni vagy bármit csinálni vele?