Miért ilyenek velem? (beszélgetős fórum)
Az önbizalom az, amikor dicséred önmagad, ahelyett hogy lehurrognád...
Igazad van, nehéz az elveszett önbizalmat visszacsábítani magunkhoz...
Én is csalódtam már hoxás emberekben, de túltettem magam rajta, muszáj, nem borulhat ki mindig az ember mások butaságán, tény volt akit nagyon-nagyon jó barátnak hittem és elég mély nyomot hagyott bennem, de menni kell tovább, mert ha az ember leragad gondolkodni akkor csak depis lesz...én is leragadtam sajnos de mostmár okés minden...
Hozzá kell ahhoz is szokni hogy az emberek nehezen adnak (szívből) és nehezen fogadnak el(szívből). Hiába vagy ártatlan szándékú, egyesek falat húznak maguk köré mert mindenkiben az ellenséget látják. Ez egy 'rossz' társadalmi program. Az elméjük hiteti el velük hogy mindenki "ellenség". Voltam én is olyan szituációban amikor idegenekkel elegyedtem beszédbe. Ilyenkor is érzékelhető a 3 lépés távolság, egyszerűen így működnek. Az más kérdés hogy ha tartósan közvetlen vagy akkor feloldódnak és talán még mosolyogni is fognak. Ki lehet próbálni.
Először mindig magad felé kell nyitni, csak akkor tudsz más felé is. Sajnos manapság ott tartunk hogy bemegyek egy "szórakozóhelyre" és mindenki "gyászol", várja az alkohol hatását, és örömnek egy fikarcnyi jelét nem mutatják. A sok mogorva, ellenséges tekintet mindenhol megmutatkozik. Egy szürke, kiégett társadalommá váltunk. Nekem is időbe tellik míg pozitívan átalakítom a légkört, többnyire sikerül, de van amikor nem annyira. Nehéz jó, barátságos, örömteli légkört kialakítani. Meg kell találni azt a pontot amikor egyedül is jól érzed magad. Hidd el, ez létezik. Nem csak a depresszió.
Rendben. Az talán rávilágít majd valamire. Jó éjszakát.
Én mindig mosolygok, még ha nem is mindig van hozzá kedvem. De az emberek reagálnak, és ettől valóban boldog leszek, már szívből jön a mosoly.
Rólam mintázták a smiley.t:DDD
Ma már sajnos nem tudok róla írni,mert holnap suli és korán kelek,de legközelebb fogok.Jóéjt mindenkinek!
Bármi kis apróság.
Dani ,kezdetben a kismamák és idősek felé.Nekik tudsz segíteni.
Akarsz róla beszélni?Hátha jobb lesz...
Bizony :O)
Minden apróság jól esik :)
Dani : nyiss egy kicsit az emberek felé,meglátod máshogy fognak viszonyulni hozzád,nem mindenki,de sokan.
Akkor talán ott van a problémák gyökere.
A gyerekkorod boldog volt?
Máris jobb lesz az ember napja.:)))
Az is olyan jó dolog,ha fogom a gyereket a kezembe és kinyitják az ajtót,vagy valaki visszaviszi a bevásárló kosarat....apróságok.
Az jó dolog akkor.
Anyukáddal nem szoktál ezekről a dolgokról beszélgetni?
Én is sokat tapasztalom :) nagyon ritkán fordul csak elő ha pl vásárolok és mosolygok köszönésnél akkor bárgyú fejjel lesnek vissza rám :)de ha rám mosolyognak automatikusan én is.
Danika,a szüleiddel jó a kapcsolatod?
Ez mindig így szokott lenni.:)))
Senki nem születik önbizalommal, a jó és támogató családi háttér persze számít, az önbizalmat és az önismeretet építeni kell, máshogy nem megy.
:)
Én is azt mondom! ha az ember mosolyog,visszafognak mosolyogni :O)
Nekem ez nem jelentéktelen dolog,hogy gyakorlatilag kinéznek engem mindenhonnan...
Én próbálom építgetni a sokszor megtépázott önbizalmamat.Néha sikerül is.
az az érdekes, hogy ilyen jelentéktelen dolgokra miért is koncentrálsz.
Mosolyogni kell és úgy köszönni!
A negatív kisugárzásod az oka.
Te mosolyogsz?
További ajánlott fórumok: