Miért ilyen nehéz választani? (beszélgetős fórum)

:)

ámen :)

Sziasztok!

Énis írnék egy kis regényt. Csopposite exe lennék. Az elejét kihagynám hisz azt már tudjátok, de azért

nekem is van egy kis hozzátennivalóm. Még elég fiatalok vagyunk, de ez engem sose érdekelt, nem vagyok

az az ember akinek azért kell egy nő, hogy egyéjszakás kaland és a többi szaftos dolog. Igazából első nő volt

az életembe Csopposite. Elötte még csavarogtam, de sose volt az a jó életem, egy kicsit részletezném:

-apám alkoholista, mindennaposak a veszekedések emiatt (egy lakásba élünk még anyagi okok miatt nincs válás)

-anyukámmal se jővők ki.

-van egy bátyám, akivel egy szóbába élek 17 éve és nem is beszélünk

(tudom, hogy mellékes dolgok ezek vagy mellékesnek tünnek lehet ez a megfelelő kifejezés rá,de ugyérzem

hogy valamilyen szinten hozzátartozik ehhez az egész dologhoz)

Szóvel eljött egy bizonyos nap, amikor megismertem ezt a leányzót, hatalmas vízválasztó volt az életembe,

mintha az otthoni dolgok elrepültek volna. Kezdetben szinte minden jó volt. Aztán

én egyre jobban kezdtem bezárkozni, hogy őszintén megmondjam erre még mindig nem jöttem rá hogy pontosan

miért is, lehet a családi állapot miatt, másra nem tudtam még gondolni. Környezetembe lévőkkel nem

foglalkoztam, elveszítettem az összes barátom szinte teljesen. Egy dolog létezett (Csoppositén kivül) az

életembe: a számítógép.Egész napokat ültem a gép elött és csak játszottam, játszottam, semmi kikapcsoldás "haverokkal"

meg ilyesmi, teljesen kommunikáció képtelen lettem.Egyre rosszabb lett az életem,kapcsolatunk, persze ezt csak utolag vettem észre.

Csak pörögteka napok hónapok. A figyelmem meg egyre kevésbé forditottam Csoppositére. Biztos vagyok abban, hogy egyre

rosszabbul érezte magát ebben a kapcsolatban (de ki nem érzett volna igy?). Jöttek a gondok sorba, visszagondolva

mindegyik pitiáner dolog volt, ami az én hülyeségeim voltak. Csopposite oylan lány aki nem szereti ha korlátozzák,

én pedig egyre jobban probáltam, pl: nagyon féltékeny voltam, amikor modnta hogy egy régi ismerősével (pasi) akar

talizni, minnél jobban azon voltam hogy keresztbetegyek...oylan dolgokba kötöttem bele, amit most else hinnék magamról

mostmár...aztán Csoppositével is kezdett megromlani a beszélőviszony a dolgaim miatt... minden nap telefonáltunk, de

nem ment magától igazából, erőltetett beszélgetésnek tünt már (mondj már valamit stb)...Eljött egy novemberi nap amikor

közölte velem hogy szakítani szeretne, nagyon kiborultam, sírtam, és egyebek de végül kaptam még egy esélyt, de igazából semmi nem

változott sajnos, olyan volt mintha csak megbeszéltük volna és átsiklottunk rajta. Igazából nem hittem azt hogy elveszíthetem, de nemtudom

miért. Eljött a januári buli, ahova persze hogy nem mentem el vele, inkább itthon ültem a gép elött és játszottam... Másnap mentem hozzá

és láttam hogy van valami gond. Aztán a buli után találkozott a sráccal, jólérezte magát, és másnap elmesélt mindent (volt gerince

felvállalni és ezt értékelem). Ismét nagyon kiborultam, hozzáteszem hogy egyszer se bántottam vagy szídtam volna, mindent megtettem volna hogy

visszanyerjem a szívét, de ekkor már túl késő volt. Egyik szemem sír a másik nevet. Ha elmentem volna vele bulizni, akkor biztos nem csinál

"hülyeséget", de ha elmentem volna, akkor marad minden igy ahogy volt, addig amig el nem mérgesedik a dolog. De igy hogy

nem mentem el, lehet hogy jobb, sőt biztos, rájöttem hogy mit követtem el, mennyi hülyeségért vertem ki a hepajt. Ilyenkor jön rá az ember

hogy mit is veszíthet el... sajnos túl nagy árat fizettem a változásért, de igy alakult sajnos. Annak viszont örülök hogy barátok maradtunk

és elvagyunk. :)

Annyit hozzáteszek még hogy nem vittem el semerre, ez kimaradt.

Nos ez volt az én mondanivalom, bocs a fogalmazási hibákért de ez nem az erősségem. :)

nagypanka és andy332488 nektek gratulálni tudok, ez az igazi tanács...többi hozzászólás nos hááát no comment, lehet fikázni, de megmondom általában a frankót..

van hasonloság ezekbe a dolgokba de mindenki más :)

hmmm igen.. ismerős...

képes volt megváltozni ő is.. hétvégén bulizik... leszokott a netes játékokról, stb...

csak nemtudom miért nem lehetett előbb...

dehát így alakult, lehet így kellett lennie. :)

sziasztok!

majdnem egy hónapja írtam a cikket, csak most jelent meg... azóta szakítottam a "régi" barátommal. nehéz volt, 4x mondtam neki hogy vége, mire elfogadta... de elvileg barátok maradtunk, napi szinten beszélünk, de ő még nincs túl rajtam.

az "új" sráccal meg szombaton lesz 3 hete hogy járunk. :)

tudom, lehet nem kellett volna egyből beleugrani ebbe a kapcsolatba, hagyni kellett volna magamnak egy kis időt...de nem így történt... mondjuk nem bántam meg.. :)

szia, szerintem lépj tovább, ha ennyi idő után sem változott meg a barátod, akkor már ezután sem fog. de ha eldöntötted hogy mit is szeretnél, akkor tarts ki a döntésed mellett, mindenkinek így a jobb. én egy 13 éves "állóvizes"

kapcsolatból léptem ki egy új fiú miatt, aki ma már a férjem, és 2 gyerekünk is van azóta. A szakítás azért engem is megviselt, pedig akkor már az "újat" szerettem.

Szia,

én egy 8 éves kapcsolatból léptem ki (váltam el), pontosan ugyanilyen felállással: szerettem, de nem voltam boldog. Aki megadta a végső lökést, már 4,5 éve a párom, kislányom apja, és mondhatni a NAGY Ő, aki mellett boldog vagyok :) Szerintem csak magadat csapod be, ha olyan kapcsolatban maradsz, ahol bodogtalan vagy...

Hasonló szituban én is az új mellett döntöttem, bár köztünk semmi sem történt míg együtt voltam a régivel, kizárólag annyi hogy udvarolt.

Persze ilyenkor jönnek rá a férfiak hogy mit veszíthetnek, az én exem is nagyon kiborult...azóta már házas és gyermeke van. Egyszerűen csak nem egymásnak voltunk teremtve ugyanis velem ilyen komoly dolgokba nem vágott volna bele, már csak családi körülmények miatt sem...de szerintem egyébként sem.

Az új kapcsolatom pedig azóta is tart, lassan 2 éve és végre boldog vagyok. Persze voltak-vannak gondjaink, de mi az a pár vagyunk aki változtat a másikért ha kell vagy képes kompromisszumra-inkább a második :)

Nem bántam meg a döntésemet, pedig nehéz volt meghozni, sok álmatlan éjszaka és sírás eredményeként hagytam ott a régit, mert nagyon szerettem. Amit másképp csinálnék viszont talán hogy nem ugranék egyből bele az új kapcsolatba, először kiheverném a régit. Bár az is lehet hogy ha nem ugrok bele egyből az újba, akkor visszatértem volna az elsőhöz...szóval ez így volt jó.

Ez a rövid történetem...

Szia!

Szerintem lépj tovább, egy unalmas, izgalmak nélküli kapcsolatban senki sem boldog. Valójában azért tanácsolom a szakítást, mert már annyiszor adtál neki egy újabb utolsó esélyt. Akkor is, ha szereted, hiszen ezzel tart sakkban. Szakíts, és mondd meg az újnak, hogy ha szeretne valamit legyen türelmes. Nem túl jó az egyik kapcsolatból a másikba menni. Törődj magaddal, a barátnőkkel, mozdulj ki, járjatok el sok helyre a másik sráccal (is), és majd kiderül mi lesz abból a kapcsolatból. Mennyi idős vagy?

Szia!

Ilyen szituban már én is voltam, és nekem sikerült is kilépni a kapcsolatból!

Persze elég nehezen, mert az anyukája felhívott, hogy a kisfia begyógyszerezte magát és most bent van a kórházban gyomormosáson!

Mondtam neki, hogy ennek a kapcsolatnak vége és pár hét után elfogadta, de addig elég sűrűn járt a nyakamra még egy esélyért! Ne legyél ennyire engedékeny! Ne hagyd magad kihasználni!!!!!!!!!!

Egy pasi sem ér annyit!!!!

Hello!

Én is voltam mondhatni hasonló helyzetben, csak én a másik srác mellett döntöttem. Nekem is nagyon nehéz volt egy majdnem két éves kapcsolatot befejezni, főleg, mert nekem is könyörgött a srác, hogy megváltozik, és százszor elmondta, hogy mennyire szeret. Majdnem visszatáncoltam én is, de végül mégsem tettem. Túlságosan megszerettem azt a srácot, aki "megadta a végső lökést, hogy szakítsak a régivel" Még mindig gondolok néha a régi barátomra, mert csak úgy "se szó, se beszéd" eltűnt, rá nagyon nem jellemző módon, és igaz, hogy én szakítottam vele, mégis kíváncsi vagyok, hogy mi van vele, miért tűnt el.

De most legalább boldog párkapcsolatban élek, és sokkal boldogabb vagyok! Nekem ez nagyon sokat számít! Örülök, hogy így döntöttem, tudom, hogy a régi mellett nem tudtam volna boldog lenni..!

Fontold meg te is nagyon, hogy mit/kit választasz! Tanácsot nem tudok adni, de gondoltam leírom, hogy velem is hasonló történt... Ha eltudod képzelni, hogy boldog lehetsz még a barátoddal, akkor maradj vele! De ha nem, akkor nincs értelme..! Te döntesz! Szorítok neked! Üdv. Andy :D

Szia!

Azért ilyen nehéz választani, mert nem vagy teljesen tisztában az érzéseiddel. Szerintem várj egy picit ne lépj tovább egyik sráccal sem...

Tanács nincs, hogy melyiket válaszd, idő van..:)