Miért beszélnek többes számban az anyukák, ha a babájukról van szó? (tudásbázis kérdés)

nem tudom, de elég vicces kérdés párbeszéd

-ti esztek már babapiskótát?

én már nem, a gyerek még nem...., és folytathatnánk a van már fogatok stb , szerintem figyelni kellene erre a királyi többesre!

Szerintem nem gond!

Asszem én is így beszéltem:) Pedig nem most volt:)

Én attól akadok ki, ha Apának meg Anyának hívják egymást a szülők..

Már olyat is hallottam, hogy az anyuka a hatodikos lányáról így mondta: tegnap kaptunk egy ötöst matekból.

Nem tudom, én kisbaba kora óta úgy fogalmaztam, hogy: Zitám ezt és ezt tette stb...

Igen, igen, én is ezt fejtegettem:))

Előfordul, hogy az a 8. ilyen szituáció, és ezért már nem látom meg benne a humoros oldalát.. Húú, pedig akkor nagyon fáradtnek kell lennem.:DD

Most hog ymonjátoka én is elgondolkoztam. Szerintem bizonyos korig nincs ezzel a kedveskedéssel gond. Most, hogy már 28 hónapos a legényünk, én sem használok többest, persze régebben előfordult, de csak más kismamákkal, ha beszélgettünk. Valóban ezt a hang-dolgot tartom valószínűnek... Akkor van baj, ha nem múlik el :-/

Én is úgy gondolom, hogy Benő, az Benő, én meg én, ráadásul sokszor azon is gondolkozom hogyan lehetne azt másképp kifejezni, hogy a "gyermekem", mert nem a birtokom, de aztán mindig arra jutok, hogy ezt nem tudja nyelvünk másképpen...

Az én tapsztalatom szerint, ha én nem királyi többesbe válaszolok, sőt - ahogy Te is írtad - kihangsúlyozom, hogy mi ketten nem egyek vagyunk, akkor tudnak "normálisan" is diskurálni az emberek.

Szerintem sokan ezt jópofának gondolják, szerintem meg degradáló egy "szokás", és engem belekényszerítenek, hogy cinikus legyek

Pl: - Hány fogunk van?

- 36! - válaszolom csípőből

Erre a kérdező, vagy jót nevet vagy megsértődik.

:)) Szeretném ezt a feltételezést megcáfolni az én példámmal. Én tényleg sokat vagyok a gyerekemmel egyedül, talán van olyan nap, hogy konkrétan nem is találkozunk másokkal, esetleg az utcán, boltban, de ott sem beszélgetek ugye a járókelőkkel. Ettől függetlenül nem többesszámozok. :) A kisfiam fogai, lába, haja, stb., ugyan belőlem és az apukájából keletkezett, de már nem az ENYÉM. A pelusa meg soha nem is volt. ;)

Szerintem ahogy írod, ez egy rossz szokás, valahogy így alakult és elterjedt. Vagy nem tudom... Illetve a rossz is relatív. Van, aki kimondottan kedveli, különben nem használná. Én kimondottan nem kedvelem, ezért kerülöm.

Szóval, hogy válaszoljak is a kérdésre:

Nagyon sokszor belekényszerül egy szülő, hogy így válaszoljon.

Ha viszont "magától" csinálja az talán attól lehet, hogy sokat van a gyerekkel egyedül, aki még életkorából adódóan nem tud válaszolni, a szülő pedig kitölti a párbeszédeket, ami elősegíti, hogy a gyerek megtanuljon beszélni. Hogy miért alakul ez át többesszámmá azt nem tudom, de gyanítom, hogy sokan nem is veszik észre.

Néha én is beleessek ebbe a hibába, hogy azt a bizonyos királyi többest használom akkor is, amikor nem indokolt. Pedig feláll a hátamon a szőr tőle, amikor ilyet hallok.

De érdekes, hogy csak az anyukák "rovására" írjátok ezt, mert én azt tapasztalom, hogy mások is ezt csinálják, ha egy kisgyermekes szülővel kezdenek beszélgetni, sőt. Vagyis pont itt a probléma, hogy vele is beszélgetnek meg nem is. Egyrészt ez igen mulatságos szituációkat eredményez, másrészt azonban rendkívül bosszantó. Pl. Az utcán megállítanak (gyakran vadidegenek, akiket még látásból sem ismerek), hogy megnézzék a "kisbabát", majd egyenesen a gyereknek szegezik a kérdéseket:

- van már fogunk?

- eszünk már husikát?

De a legjobb, amikor a ragozás helyes:

- Szopizol még? (Na, erre mit válaszoljak??:D)

Szóval, igen jó dolog ilyen kérdésekre válaszolgatni.. Erre mondta az egyik barátnőm, amit Pitypang is írt már, hogy olyan, mintha az anya lenne a gyerek szinkronhangja.:D

És ilyenkor vagy jön a királyi többes, vagy igyekszik az ember ignorálni, hogy csak a háttérinformációk szolgáltatására használják. Kipróbáltam az utóbbit is, ha már nagyon unom, persze inkább humorosan, mint durván, de általában csak rihegnek-röhögnek rajta. Pedig komolyan gondolom.(Pl: -Csak nincs valami a pelusunkban?

- Én nem hordok, Blankáé biztos pisis, és az öné? stb, stb.)

Én tuti mondok ilyeneket. Most elgondoljoztam, miért. És megvilágosodtam.

Amíg a még aprócska volt a gyerekem, mindig járkáltunk babás helyekre, és ott mindenki így beszélt.

Gondoltam ezt így szokás. :))

Szerintem ez réges régről maradhatott ránk. Ha elmész az orvoshoz, ő miért kérdezi, hogy: "nos anyuka, mi a bajunk?" mikor a gyereknek van baja. Vagy, ha te vagy kórházban, akkor: "hogy vagyunk, hogy vagyunk?" kérdezi az orvos.

Talán Grétsi Lászlót kellene megkérdezni.

Eleinte velem is előfordult egyszer-kétszer, jókat nevettünk rajta. Röhejesnek éreztem, amint elhagyta a számat.

Hogy miért beszélnek az anyák néha így így? A fene sem érti, tényleg lehet, hogy valami lelki oka van.

:))) Amikor megszületett a kisfiam és Apukájának írtam az első beszámolókat (külföldön dolgozik), kiakadt rajtam és meggyanúsított, hogy többesszám első személyben beszélek a baba dolgairól. Gyorsan megkértem, hogy olvasson kicsit vissza és meglátja, hogy ha valamit együtt csináltunk, akkor az többesszám, ha valamit én csináltam, az E/1., ha valamit a baba csinált, az E/3., kivétel nélkül.

Hű, de megsértődtem ezen! :D Ő meg megijedt, hogy akit szeretett, megbuggyant tisztára a szüléstől. Hehehe... :D

erről az anya a gyerek hangja dologról egy anekdota jutott eszembe:

A fáma szerint egyszer Arany János egyik verséről jelent meg elemzés, amiben az irodalmár azt írta, amikor a költő ezt a rímet írta azt gondolta, hogy...Arany elolvasta az elemzést és annyit írt vissza a szerzőnek: "gondolta a fene..."

Talán mert ugye a pocakban "egyek voltak".Egy test-egy lélek.Meg hát hatalmas "szerelem" a gyerek,ez lehet a másik ok.mind kettő érthető indok:)

bár én kicsit túlzásnak érzem,meg azt is mikor különböző műsorokban smseznek a kismamák,tanácsokat adnak egymásnak,stb és a vvégén az üzenetet nem úgy írja alá,hogy Kriszit,Zsófi,vagy amiépp a kereszt nevük,hanem a "3hónapos Norbika anuykája" a "4hetes Lilike anyukája",stb stb.Ennyire azért nem kéne feladni,hogy önálló individumok,annak ellenére bámrennyire is szeretik a gyereküket...

Na végre valaki, azt hittem csak engem zavar :))

Én sem értem miért csinálja sok szülõ, illetve anyuka, mert én szerintem eddig csak anyukákat hallottam így beszélni.

Én is mosolygok rajta, mikor valaki mondja, hogy már 5 fogunk van :))) Nem sok az egész családnak :)))

Jaj, de jó, hogy Te is így gondolod! Már azt hittem bennem van a hiba! Én sem beszélek a gyerekemről többes számban, csak ha valamit együtt csinálunk pl: játszunk, vagy eszünk, de akkor én is eszem vele.

Engem kifejezetten zavar, ha úgy teszik fel a kérdést, hogy a gyerekre vonatkozik, de én is benne vagyok Pl: Hány kilók vagytok? Hány fogatok van? ÁÁÁÁÁ a hátom is feláll a szőr...