Miért ásnak a kutyák nagy gödröket? (tudásbázis kérdés)
Ezt találtam,de nem biztos,hogy így is hatásos lesz!
Hogyan szoktassuk le kutyánkat az ásásról
Ehhez először meg kell értenünk, hogy mi a célja a kert feltúrásának, majd ezután jöhet maga az idomítás.
A kutyák némelyike egyszerűen csak élvezi, hogy önfeledten kereshet-kutathat, közben pedig rettentően sáros lehet.
Néhányuknak pedig a vérében van a vadászat, melybe az ásás is beletartozik.
Mi pedig csak állunk és nézzük, miként változik át a kertünk lyukakkal és gödrökkel teli, háborúsúlytotta övezethez hasonlító tereppé.
De a folyamat megállítható, mindössze az okát kell megkeresnünk kutyánk ásási szenvedélyének, majd aszerint cselekednünk.
Lássuk, mi a gyógyír!
Miért szeretnek a kutyák ásni?
Nos, az ásási szenvedély sok mindenre visszavezethető.
Nézzük, a legáltalánosabbakat!
A nyári hőségben szinte minden kutya kapar magának egy nagyobbacska gödröt, melyben kellemesen hűsölhet.
Ennek oka, hogy a kutyák - az emberektől eltérően - nem tudják elég hatásosan hűteni testüket, nem izzadnak, csupán lihegnek.
Ugye, milyen találékonyak?
Vannak ebek, amelyeket ez eltemetett kaja "illata" vagy a föld alatt élő préda hoz lázba.
Ilyenek például a kotorékebek, például a terrierek és a tacskók, melyeket évtizedek óta a föld alatti járatokban és üregekben élő ragadozók (borz, róka) - vadászatára használtak.
Ezek az ebek a kotorékban keresik fel áldozatukat, ahol azt megfojtják vagy a felszínre "ugratják".
Szórakozásképpen, unaloműzés gyanánt és frusztráció orvoslására is kiváló az ásás.
Arról már nem is beszélve, hogy egy aprócska lyuk ásásával - főleg, ha az a kerítés alatt van - kitárul a világ.
A gödörásásnak azonban komolyabb okai is lehetnek.
Előfordulhat, hogy a kutyák így próbálnak elmenekülni a félelmük elől, melyet okozhat nagyobb vihar, de kegyetlen gazdi is.
Figyeljük meg kutyusunkat: ha nagyobb viharok idején búvóhelyet keres, akkor segítségre van szüksége.
Hogyan szoktassuk le az ásásról?
Ha kutyánk csak a nyári hőség elől keres menedéket egy hűvösebb gödörben, akkor könnyen megoldhatjuk a problémáját.
Keressünk neki árnyékos helyet!
Árnyékadónak használhatjuk a gyerekek felfújható medencéjét, vagy egy sűrű növésű sövény tövét, de még a kerti asztal alá is bebújtathatjuk.
A tikkasztó melegben nem csak az árnyékos menedék a fontos, hanem a friss víz is, melyhez az állat állandóan hozzáférhet.
Ha kutyánk rögeszmésen keresi a kiutat kertünkből, a legjobb amit tehetünk, hogy kiderítjük ennek okát.
Súlyos esetben kikérhetjük állatorvosunk véleményét is.
Ha csak unatkozik vagy netán hajtja a vére, és azért próbál átszökni a szomszéd kutyájához, akkor az ivartalanítás lehet a megoldás.
Ez kutyánknak és nekünk is nyugodtabbá teszi majd a nehéz- és mindennapokat.
Ha ebünk rendszeresen rájár a szomszéd szemetére , akkor vehetünk "kutyabiztos" szemeteskukát, amit nem könnyű felborítani, mert rögzíthető és zárható.
Ha a kedves szomszéd naponta kedveskedik valamilyen finomsággal és ezért szökne a kutyus, akkor kérjük meg, hogy ne tegye.
Ha ezek a tanácsok nem segítenének, fontolóra kell vennünk kerítésünk talaj alatti meghosszabbítását, amely megállásra készteti a menekülőművészt.
Ha csak önmaga szórakoztatására áskálódik, akkor keressünk neki más, sok aktivitást igénylő játékot.
A legjobb, ha mi játszunk vele, de ha erre nincs elég időnk, akkor kérjük meg a többi családtagot, vagy szerezzünk be sok labdát és egyéb, a kutyák számára érdekes, téphető, rágható meglepiket.
A lényeg, hogy foglaljuk le, mind testileg mind szellemileg, hogy ne legyen ideje a gödörásáson gondolkodni.
Rendszeresen ellenőrizzük, ha kiengedjük a kertbe. Ha tetten érjük, feddjük meg és hangosan kiabáljunk rá: nem szabad, rossz kutyus!
De ezek után ne hagyjuk magára, hanem szórakoztassuk, vegyük rá a labdázásra.
Kis idő elteltével pedig már nem ásni, hanem majd labdázni jár a kertbe.
Ha ebünk csak egy helyen szeret kaparni, akkor azt időlegesen fedjük be egy műanyag- vagy falappal, de a talaj minőségének, állagának megváltoztatása (kövesítés, vizesítés, beültetés) is sikerre vezethet.
Ha van a kertünknek egy olyan része melyet feláldozunk kutyánk örömére, akkor azért könnyebb dolgunk van, mert kutyusunkat nem LEszoktatnunk kell az ásásról, hanem csupán ÁTszoktatni egy másik helyre!
Szerintem azért ásnak hogy utána abba játszogassanak....vagy legalábbis az én kutyám azért ássa...:))
meg mert szereti a gyökereket kitépni a földből...hihi vicces látvány:))
Most,hogy meg van fagyva,nem tudnak kaparni.
Úgy örülök neki!
A mi kutyánk egy abszolult keverék, minden van az ősei között, szerintem róka is:),mert szabályos róka kotorékott ásott, már kétszer is. Lehajtott fejjel be tudtam sétálni. A mi kutyánk gyárilag gyáva, valószínűleg depressziós. Sose bántotta senki, mégis fél. Bent lakik a lakásban, ki sem lehet zavarni, csak velünk szeretz a kertben lenni,vagy akkor, ha nyitva tartjuk az ajtót. Akkor ásott mindig, amikor véletlenül kicsuktuk néhányszor. Úgy tűnt, hogy szeretne egy szép, nagy biztonságos otthont, ha már be nem jöhet:)
Máskor pedig akkor, ha megérezte a földben mászkálókat, lótetű stb.
A miért attól is függ, hogy milyen fajta kutyáról van szó! Nekünk szálkásszőrű tacskóink vannak, amik kotorékozó vadász kutyák. Logikusan ők vadászni akarnak. Tehát, ha feltűnik a kertben egy vakondtúrás, akkor addig ásnak itt-ott amíg meg nem találják és fogják. De megkeresik az egeret stb. is. Előfordul az is, hogy nincs vakond és unatkozik, olyankor ötletszerűen kezd el ásni, de ha meglátja, hogy kertészkedünk akkor még nagyobb kedvvel lát neki a kerti munkának.
Úgyhogy amelyik olyan fajta az talá rá mindig okot, indokot!!!
A mienk akkor assa a godret,amikor tul sok csontot kap,es nem tudja megenni-mi azt mondjuk,beteszi a hutojebe-
Sajnos, mostanaban a viragoskert tobb pontjan is 'hutot allitott'maganak!
Én úgy hallottam, hogy kis gödröket azért ásnak, hogy eltemessék a csontot, és az a földben megpuhul, mivel a talajban lévő ásványi anyagok(?) kivonják belőle a mész egy részét(?).
A nagy gödör hűsöléshez -tényleg láttam már ilyet.
Nekünk Alaszkai malamutunk volt. Tipikus buta, laikus gazdiként választottuk ki. Nem érdekelt bennünket, hogy a tenyésztő figyelmeztetett bennünket minden olyan dologra, ami később elő is jött, azaz: állandóan ás, a két és fél méteres kerítést is átugorja, nehezen engedelmeskedik, nem szereti a gyerekeket, sétáltatni gyakorlatilag lehetetlen, mert ha érzi, hogy megfeszül a póráz, akkor rögtön húzni kezd, stb, stb, stb. Nagyon szerettük, de született két gyerekünk, és inkább őket választottuk :))) Sajnos képtelenség volt mindenkit megtartani. Most egy lány társával egy olyan srácnál lakik, aki hobbiból szánhúzással foglalkozik. Szerintem úgy gondolja, hogy elérkezett a paradicsomba...
A lényeg, nem minden kutya ás, de amelyik igen, az nem fog leszokni róla (hacsak nem idegbeteggé válik a sok tiltástól, a tenyésztő szerint), ezt pedig senki nem akarja :(