Mi a véleményetek a vizitdíjról? (beszélgetős fórum)

Amikor indokolt agyógyszer, nem is sajnálom. És gondolj beel, hogy van olyan, aki csak értágítóbl szed ötöt! Mert az érdebész felírja az egyiket, az ideggyógyász a msáikat, a cukorszakrendelésen felírják a harmadikat... És hiába mondjuk, hogy mindhárom ugyanaz, még a hatóanyaga is, csak más cég gyártja, ő ragaszkodik hozzá. :((

A nagymamám 2 éve halt meg májrákban. Ha egy "átlag" beteg lett volna, bekerül a kórházba, megoperálják, vagy ki sem bírja közel 80 évesen a műtétet, vagy a szegycsonttól a szeméremcsontig végigvágva nyomja akórházi ágyat hetekig, fáj a seb, mozdulni is alig bír, ágytálazzák, soroljam? A végén kap egy tüdőgyulladást és elviszi. Szerintem százszor jobban járt, hogy a leletek alapján megmondtam (nem egyedül, konzultáltam sebésszel is), hogy semmi értelem műteni, teljesen nem lehet eltávolítani, mindenképpen meg fog halni. Nem hagytam a kórházban (pedig nyilván megoldhattam volna neki a külön szobát fürdőszobábal, a nővérkék is odafigyeltek volana doktornő rokonára...) hanem hazavittük, otthon halt meg kb. másfél hét múlva. Előző nap szóltam anyunk, hogy szerintem holnap... A mai napig biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem.

Sajnos nálunk sokkal inkább a racionalitás dönt mintsem érzelmek. Valahol ez nagyon rossz, de valahol jó is. Már minden orvos a diliházban ülne, ha minden betege gondját a nyakába venné. hidd el, így is van nemegy tekintet, nem egy sikertelen újraélesztés, amit sosem felejtek el :(( Vagy amikor a 11 éves gyerek egyedül volt otthon apával, ő hívta ki a mentőt, mi a szeme láttára nyomtuk-fújtuk, majd meg kellett neki mondani, hogy a 40 évers apja meghalt :(( És ez az, amit sem vizitdíjjal, semmivel nem lehet megfizetni, senki nem fogja megérteni. :((

Egyébként előfordul, hogy ha olyan a helyzet, akkor értelmetlenül is próbálkozunk, nem mintha hinnénk benne.

az egyik, ha a tagbaszakadt fickókból álló család közli, hogy ha nem támasztjuk fel az anyját akkor kitekeri a nyakunkat: ilyenkor a más hullafoltos mamát is " újraélesztjük", bevágjuk amnetőbe, eltűnünk a helyszínről, majd jelentjük, hogy kórházba szállítás közben meghalt...

A másik egy velem történt eset: faluban kihívott egy kb. 100 éves néni, hogy a lányának tüdőgyulladása van, persze a láyna is volt vagy 80. mikor kimetünk még élt, de a vizsgálat közben meghalt. Nyilván semmi értelme újraéleszteni, nem is sikerül, de mivel az idős néni annyira próbálkozott (hozott egy üveg esetet (ne kérdezzétek miért, valamiért a betegek imádják az ecetet...) és elkezdte dörzsölni a mellkasát, elkezdte nyomni, ahogy a vészhelyzetben látta, hát nem volt szívem azt mondani, hogy ne csinálja már... így vagy egy órán át próbálkozam, persze sikertelenül, de a néni végülis megnyugodott, a lelkének ez jobb volt.

De ezt meg lehet tenni körzetben, de nem kórházi körülmények között. És körzetben is csak akkor, ha nincs másik hívás, nyilván ha van olyan, akin még lehet, hogy lehet segíteni, akkor oda megyünk.

És mielőtt ellentmondásnak gondolná bárki: régen mentőztem, aztán elkerültem kórházba, közben meg háziorvosok helyett ügyeltem falun másodállásban.

Mindenki a saját betegségét tartja a legfontosabbnak, legsúlyosabbnak.

Nem akarok személyeskedni, de szerintem sem neked, sem közeli hozzátartozódnak nem volt még súlyos betegsége.

Én egyébként híve vagyok az alternatív gyógymódoknak, melyeket alkalmazok is, mégis ötféle gyógyszert kell naponta beszednem.

Hidd el többen betartanák, ha a betegek hagynák. Én pl. elég gyógyszerellenes vagyok, akkor kell szedni gyógyszert, ha valóban orvosilag látom értelmét. De a legtöbb beteg ha köhög kettőt vagy belázasodik, már kéri az antibiotikumot, ha meg nem adok, én vagyok a szemét. A saját gyerekeim is voltak már sokszor betegek, de még lázcsillapítón kívül más gyógyszert nem adtam nekik. Mint ahogy nem szúrok meg senkit azért, mert lázas. Van gyógyszer, meg ott a hűtőfürdő, priznic, azt tuti leviszi. (Na jó, nyilván egy lázgörcsös gyereket mondjuk igen)

De a betegek sokszor már eleve azzal kezdik, hogy jöttek injekcióért, a gyógyszer úgysem használ. mikor mondom, hogy de a hideg víz igen, nekiáll vitatkozni, sőt fenyegetőzni mindenféle feljelentéssel, egyebekkel. A magyar ember gyógyszer - és kivizsgálásfüggő. Hiába mondom, hogy nincs értelme egyik vagy másik vizsgálatnak, ha nem küldöm CT-be, már nem vagyok jó orvos, nehogy már megelégedjek egy ultahanggal... És még sorolhatnám. Hidd el, belelátok a dogokba, és sajnos a valóban betegek ezt nem látják, csak megisszák a levét, akik meg élősködnek a rendszeren azokat meg nem érdekli. :((

Hidd el, elég jól be tudjuk lőni. Nem mondom, hogy sosem volt még olyan, hogy reggeli viziten már előkészítettük a zárót a kórbonctannak és még este is ott volt, de akkor sem lehet mit tenni egy végstádiumú beteggel.

Sajnos a magyar egészségügy nagyon le van terhelve, sokszor pótágyon fekszenek a betegek, rengeteg a papírmunka, mondhatni több, mint amit abeteggel foglalkozunk. Csak ez kívülre nem látszik. Egyébként is , szerintem jobb szépen csendben meghalni, mint agyonszurkálva, mindenhova csöveket dugva, esetleg egy újraélsztés következtében még eltörjük az egyik-másik bordáját halála előtt :( Én sem magamnak, sem a rokonomnak nem kívánnaám. Márpedig azt tanították, hogy úgy viselkedjünk, azt tegyünk egy beteggel amit a saját anyánkkal vagy gyerekünkkel tennénk.

Ez nagyon szomorú dolog. Mindenesetre nem szeretnék a te kórházadba kerülni betegként.

Nem vonom kétségbe a szaktudásodat, mivel nem ismerlek személyesen. De egy orvos sem tudja megállapítani "ránézéssel", hogy mennyi ideje van még hátra a betegnek.

veled kíméletlen lennék.

...szívszakadásig

A lehetetlent is meg kell próbálni, vagy legalább úgy tenni, mintha csinálnál valamit.

Csodák mindig lehetnek, és a betegnek is könnyebb úgy elmenni, ha érzi, hogy az orvosok próbálnak segíteni neki.

Ciluska, egyébként ne vegyél komolyan mindent, amit mondtam. Sokmindenben igazad van, csak elragadott a kötekedés.

bocsi.

Sajna igen, mivel sok már a mentőben meghal, kórházbaszállítás közben. Vagy bekerül, de ha nincs épp szabad ágy, átteszik amentősök egy kórházi hordágyra, aztán majd ha lesz üresedés akkor bekerül kórterembe. Már ha megéri. :(

Szomorú, de ez van.

"úgysem csinálunk vele semmit"

és az orvosi eskű??