Mi a csudát tudunk a világról? (beszélgetés)

Szégyellem, de semmit, ha csak az nem valami, hogy, .... nemtudom :(

de ha már most így látja a világot, akkor késöbb mi lesz?

te mit teszel ennek érdekében?

a pesszimizmus nem kor kérdése ám!

Ez egy fajta védelem is, így véd az agyunk (vagy a tudatunk?) a túlterhelődés ellen.

Engem mindig az érdekelt, ha agyunk kis százalékát használjuk, mikor és hogyan fogjuk tudni a többit is, és jobb lesz-e vagy rosszabb?

Jó! És?

Tudományos kísérletek bizonyították, hogy amikor egy ember agyát összekötik egy Piiti scennerrel, egy számítógépes rendszerrel, és megkérik arra, hogy nézzen egy bizonyos tárgyra, láthatóvá válik az agyi aktivitás bizonyos részeken. Majd megkérik az illetőt, hogy csukott szemmel is képzelje el azt a tárgyat. És ebben az esetben is ugyanazon agyrészek aktivizálódnak, mint amikor tényleg nézte a tárgyat. Ezek után a tudósok feltették tehát a kérdést: Akkor tehát ki lát: az agyunk vagy a szemünk? És mi a valóság? Az, amit az agyunkkal látunk, vagy az, amit a szemünkkel? Az agy tulajdonképpen nem tesz különbséget aközött, amit a környezetében lát, és amire emlékszik. Mert a kisülések ugyanazon az idegpályán történnek. Tehát akkor mi a valóság? Óriási mennyiségű információ zúdul ránk. A hozzánk eljutó információkat az érzékszerveinkkel feldolgozzuk, mindeközben természetesen ki is törlünk információkat, és végül csak az jut el a tudatunkig, ami a legfontosabb számunkra, a leghasznosabb információ. Az agyunk másodpercenként 400 milliárd bitnyi információt dolgoz fel, de ebből mi csak úgy 2 ezernek vagyunk tudatában. De ez a tudatosság csak a környezetünkre, testünkre és az időre vonatkozó információkat jelenti. Olyan világban élünk, ahol csak a jéghegy csúcsát látjuk.

Mert már elég idős vagy ahhoz, hogy magad dönts.

de legalább Bradnél több a véleményem :D

Hát... lehet hogy csak én vagyok nagyon pesszimista, de minden reggel úgy érzem, nincs miért felkelnem... mindennap ugyanaz a monotonitás, ugyanaz a munka, a család... szerintem semmi értelme az egésznek, 100 évig szenvedünk, de ígyis úgyis meghalunk. ... Azt hiszem kedzek depis lenni :)

...

Sokkal több vagyok, mint azt gondolom. És még ennél is több lehetek! Hatással lehetek a környezetemre. Az emberekre. Hatással akár a világűrre. És a jövőre is. Ezekért mind felelős vagyok. Én és a környezet egyazon dolog részei vagyunk. És kapcsolódom hozzá. Nem vagyok egyedül. Tudni, hogy létezik egy kölcsönös kapcsolódás a világegyetemen belül, hogy alapvető szinten kapcsolódunk a világegyetemhez, szerintem ez a spiritualitás legjobb magyarázata. Hitem szerint azért vagyunk itt, hogy kifejlesszük magunkban a szándékosság képességét. És hogy megtanuljunk hatékonyan teremteni. Azért vagyunk itt, hogy teremtsünk. És azért, hogy szétterítsük a világűrben elképzeléseinket és gondolatainkat. A feladatunk, hogy kezdjünk valamit az élettel.