Messzire költözés, ki hogyan élte meg? (beszélgetős fórum)

Megértelek! Én meg hangultaember vagyok és ezen próbálok változtatni ezerrel. De sikerül.:)) Utáltam magam olyankor,amikor másra vetítettem ki a rosszkedvemet...

Ó, még Csabán élünk, márciusban megyünk Gyulára. Nagyon hosszú történet:) Itt élnek a férjem gyerekei. Már nem vagyunk messze tőlük sem.

Szió! Huh, itt vagyok! :)

Nem, én nem tudok velük lakni, imádjuk egymást, de szerintem hosszú távon mindketten visítanánk! :) Tudod, én tényleg hamar kirepültem, és hozzászoktam, hogy egyedül vagyok. Háklis vagyok, mint egy öregasszony! :D :D

Csak tényleg hiányoznak a barátok innen.

Tényleg, és hogy kerültél Gyulára??

:)

remélem én is!

Még megnyerheted a lottó ötöst:))

Igen olvastam este a topicot.. Az biztos, hogy nem jó a kiszolgáltatottság.. Nehéz ilyenkor tanácsot adni! Remélem, hogy sikerül beszélned a barátoddal!!

Az anyóséktól távol. :) (Lásd. égből pottyant lakás topik)

Amúgy szeretnék az Alföldön lakni :) nádfedeles parasztház, ablakban muskátli, az udvarban puli, törpe kakas+tyúk...stb. Álom, édes álom...

Gyulán egy barátom sincs:))

De szeretem a kihívásokat:)

És itt a fiam, férjem, tehát nem leszek egyedül:)

Anyukádéknál nem lakhatnál? Vagy jobb külön?

Itt mondjuk 30-tól vannak lakások,de a fizu is kevesebb...

Bizony. Ablakon kidobott pénz és ördögi kör, mert aki albérletet fizet,hogy spóroljon?? Pesten mi is 50-55 ezer ft-ot fizettünk, rezsivel több,mint 100...

A szoba bérlés nem hülyeség! Ha egyedül vagy,akkor minek dobnál ki egy rakás pénzt??

Igen, én is egyszer kiszámoltam, és arra jutottam, hogy akkor már jobban megéri a lakáshitel. Csak az meg mostanság nagyon kiszámíthatatlan.

De mennyi másra költhettem volna azt a sok pénzt! :)

Mindig mikor kifizettem az albipénzt a lelki szemeimmel elképzeltem, ahogy kidobom az ablakon a 30 rugót. Egyedül vagyok, szobát béreltem, de egy családnál, aki lakást vesz ki mostanság nem áll meg 50-60 ezer alatt.. :(

hát nem :)))

De élvezem a vidéki életet!! Pestet már nagyon nem bírtam! Itt olyan nyugis minden. Igaz, hogy nincs sok szórakozási lehetőség, de nem is vágyom rá!! már kibuliztam magam:)) Többet ér egy kellemes délután, este a barátokkal!!

ÁÁ, ez is ideiglenes. :)

Nem baj, mert legalább nagyon fogok örülni, mikor megállapodok. XD

Fő az optimizmus! :)

Nekem is nagy váltás volt. Budapesten születtem, ott éltem 26 éves koromig,aztán pár hónapot Pest megyében és onnan jöttünk Békéscsabára, márciusban pedig Gyulára költözünk :)

Az már nem albérlet lesz, hanem az Anyósomék lakása, ott letelepedhetünk:)) Ez főleg a kisfiamnak fontos,mert Ő most ovis és minden költözés nagyon megviselte.. nagyon érzékeny fiú.

Sajnálom, hogy anyósoddal nem jó a viszony! Én nagyon szeretem az Apósomékat,nagyon jó szülők, nagyszülők!

5 év alatt már lehet egy-két ismerőst szerezni:) Persze babákkal nehezebb az ismerkedés:))

Nekem is nagyon furcsa lesz megint egy másik városban lakni, de legalább nem unatkozunk:))

Nem lehetett egyszerű. :(

Remélem, hogy megállapodtál valahol:))

Nagyon fiatalon lettél Te is önálló!

Sziasztok!

A mi közös életünk úgy kezdődött,hogy míg udvarolt nekem a férjem az első évben 300-350 km volt köztünk. Ő Szegeden volt egyetemista, én Pécsen. Ő Kecskeméten lakott és Pakson:) Aztán amikor hétvége volt és jó idő találkoztunk a lakhelyünktől félúton Dunaföldváron.

Én előbb államvizsgáztam mint ő, így államvizsga után Szegeden kerestem és kaptam munkát, így kerültünk egy városba. Nehezen éltem meg a váltást. Szeged és Pécs oltári különbség. Nekem nem jött be. nem éreztem ott jól magam. Pécshez képest szürke és embertelen volt számomra. Pedig maga a város a Tisza partján gyönyörű, de nekem nem volt hangulata. Pécsen imádtam, s ott hagytam a barátaim, ez is biztos befolyásolt. A szüleim 300 km-re éltek tőlem, a barátaim szintén. De vállaltuk. Albérletben laktunk a házasságunk első félévében ott Szegeden. Aztán Kecskemétre költöztünk, mert férjem itt kapott munkát. Ide születtek a gyerekeink. A Távolság a szüleimmel kisebb csak 100 km, és két hetente járunk haza.

Barátaim most kezdenek lenni itt, már 5 éve itt élek. Nehezen szokom, hiszen az eddigi 5 évből 5 évet babázok, tehát játszótérre járunk ott ismerkedünk, na meg most már az oviban.

Megszoktam és kezdek helyeket megszeretni, de még mindig haza vágyom Paks mellé.

Ezt a vágyódást nem tudják feledtetni velem anyósék sem, mert anyós már számtalanszor megbukott előttünk,mint nagymama és anya is. Apóssal megvívtuk a harcunkat és a maga depressziójával tökéletes nagypapa lett. Sógornőm szeretem, csak ritkán látjuk, mert két munkahelyen is dolgozik. Akire még számíthatunk és hiányzik kicsit mióta megnősült és családot épít az a kisfiam keresztapukája, és a férjem barátja.

Pesten költöztem albérletből albérletbe, ugye szüleim már 1 éves koromban elváltak, talán ott kezdődött. 12 évesen kollégista voltam 2 évig, utána 1 évet anyácskámmal laktam albérletben, aztán külön mentem. Igen, 15 évesen.

Meg aztán kiskoromban volt egy-két eset, hogy összecuccoltunk, és elmentünk a világ háta mögé. 10 évesen nagyon nehéz, mikor mindenkivel meg KELL szakítani a kapcsolatot.

De ahogy látom, egyáltalán nem vagyok egyedül. Nagyon sokan vannak itt a Hoxán, akik hamar kénytelenek voltak hamar felnőni.

Sajnáltuk mi is!!

Az vígasztal, hogy jó helyen van!

Szépek és rettentő értelmesek! Szeretm ezt a fajtát!

Jézusom, most néztem hogy már van is fent Zeuszról! gyönyörűséges:)!

Nekem nagyon bejön!Nekem a szivem szakadt volna bele ha ezt a szépséget ott kell hagynom valahol:(Az én Rickym is foltos pitty! Olyan szépek szerintem:)