Merre ezután? (beszélgetés)

Akkor????????????

Szerintem Te ill. Ti eddig sem kaptatok túl sokat tőle - nem az anyagiakra gondolok, ha ő külön lakott, élte az életét, csajozott stb. ..... szerintem az első trauma után örülj, hogy végre volt erőd lezárni, és új életet kezdhetsz. Nem vagytok egymáshoz valók.

Egy apának ugyanannyi joga van ,hogy teljeskörű gyám legyen ,mint az anyának.

Ha bíróságig fajul a dolog és képtelenek megegyezni akkor viszont minkét fél kénytelen komolyan venni a dolgot.

Bár nem ismerem, de lemondani szerintem nem fog róla. Abból ahogy fenyegetőzik, nem hiszem, hogy olyan típus lenne, aki könnyen beletörődik a veszteségbe. :(

Szóval nem dőlj be neki, ne vedd komolyan a fenyegetést. Nincs igaza, és ezt ő is tudja, viszont könnyebb támadni, mint beismerni a hibáját.

Eddig megérdemelte hogy az apja legyen?.."régen együtt élünk"...

Eddig minden kóser volt?:)

Na akkor ezek után főleg jobb ha befogja. Azért ahhoz hogy egy anyától elvegyék a gyereket jóval több kell, mint egy bemondás, hogy idegbeteg. Nem is értem hogy gondolja...

Mindazok ellenére hogy ő volt hűtlen a kapcsolatban. Nem tudom házasok vagytok-e, nevén van-e a gyerek ilyenek. Szóval a törvény alapvetően az anya oldalán áll.

Idegbetegnek? Miért mert sírni mersz egy szakítás után??? Megáll az ész.

Ne hagyd magad, ilyen alapon nem veheti el, mert ő azt mondja...

?:)

Mégis hogyan?:)

Ezt elhiszem, hogy most csak sírni van kedved. Szerintem ez rendben is van, hasonló esetben mki ezt teszi, tenné. Sírjál csak nyugodtan, az jár neked!

Abban viszont igaza van az előttem szólóknak is, hogy a kisfiad miatt erősnek kell lenned, hiszen neki szüksége van rád!

"Van egy közös fiúnk,mi lesz azután velünk?"

Veletek semmi .

De a gyereketek összeköt titeket,ezt nem árt a pasid tudomására hozni.

Szia!

Sajnálom,hogy te is hasonló cípőben jársz:(

per pillanat nenm vagyok jól sírók és sírók:(

Nagy volt a szerelem....

Szia,

Először is fel a fejjel. Tudom most nagyon nehéz, de a kisfiad tartani fogja benned a lelket. Erőt adj, hogy minden nap felkelj és mosolyogj rá.

Én kb 3 hónapja szakítottam a férjemmel. Először nagyon nehéz volt, pedig én mondtam ki hogy vége, de napról napra "könnyebb". A könnyek elapadtak, és vannak jó pillanatok. Nekem is van egy 5 éves kisfiam, aki egy percet nem hagy unatkozni, és a létével jobb kedvre derít.

Tudom nem vigasz, de ennél csak jobb lehet. A hűtlenkedésére úgyis ráment volna a kapcsolat előbb vagy utóbb, és emellett Te is tönrementél volna lelkileg, idegileg. Nézz előre, gondolj a fiadra! Sírd ki magad, ha attól megnyugszol. És ne félj segítséget kérni! Szülőtől, barátnőtől, testvértől akárkitől. Ha egyedüllétre vagy társaságra vágysz. Most Te vagy a szenvedő fél, segíteni fognak, erőt adnak!