Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mennyi idő alatt lehet (kellene tudni) feldolgozni azt, ha egy 5 éves (vagy hosszabb) kapcsolat véget ér? fórum

Mennyi idő alatt lehet (kellene tudni) feldolgozni azt, ha egy 5 éves (vagy hosszabb) kapcsolat véget ér? (tudásbázis kérdés)


1 2
44. nadine81 (válaszként erre: 43. - Csorocsaj)
2009. dec. 9. 22:03

Na igen,időzíteni meg aztán főleg tudnak a pasik.Az 1.(amit írtam lejjebb 5éves kapcsim)is karácsony előtt lépett le,mondjuk előtte vele a 4 karácsony se volt leányálom már,mert átpiálta az ünnepeket,miközben hangoztatta hogy utálja a karácsonyt:(Szilveszterek is katasztrófálisak voltak mellette!A mostani barátommal 2007 szilveszterén jöttünk össze 2év barátság után.Így tavaly volt az 1.közös karácsonyunk,az elég jó volt,csak a karácsony másnapja nem,mikor közölte velem,hogy egy 16évessel szerelmesek 1másba.Ezáltal az 1.évfordulónk,s 1ben 1.közös szilveszterünk se volt jó,annak ellenére hogy végülis 1ütt maradtunk,ja és ráadásul dolgoztam is szilveszter éjjel(velem tudottt lenni,mert pultos vagyok).

Szóval a sok csalódás,rossz emlék miatt,amennyire imádom az ünnepeket,annyira rettegek tőle,hisz az évnek mindig ebben a szakaszában történnek velem a legrosszabb dolgok.Legalábbis eddig olyan mély nyomokat hagytak bennem,hogy míg élek el nem felejtem a sok könnyet amit pasik okoztak nekem.

De hogy a témától ne kanyarodjak el,é azt mondom,csak úgy lehet igazán felejteni olyan embert akit szeretünk s elhagy minket,ha taláunk helyette olyant akit legalább annyira mint őt vagy még jobban mint őt megszeretünk.Sokáig nem hittem ebben,bár az esélyeket megadtam a dolognak,de mindig csak rosszabbak jöttek.A mostaninak is vannak negatív húzásai,de vele akkoris sokkal jobb,és legszívesebben viszapörgetném az időt,hogy inkább vele jöttem volna már 2000ben össze,ne a másikkal.:)

2009. dec. 9. 20:59
engem 12 év után hagyott ott a párom egy chetes csaj miatt most karácsonykor lex 3 éve még mindig nem vagyok tul rajta
2009. szept. 10. 14:19

sziasztok!

nekem az első komoly kapcsolatom 7 évig tartott és 1 kislány született belőle

a 2. komoly házassággal , 2 gyerekkel és egy válással végződött

az idő segít csak a szakításban-jobbat nem tudok tanácsolni csak hogy ne gondolj rá

2009. szept. 9. 11:22
Nekem az 1.kapcsim tartott 5évig,aztán ejtve lettem egy másik nő miatt.Akkor nagyon rossz volt,elkezdtem bulizni járni,ismizni-hasonlót keresni,mint ő,közben remélve,hogy visszajön hozzám.Nem jött,pedig akiért elhagyott,csak pár hónapot voltak 1ütt.3évembe telt,míg kiszerettem belőle,az úgy sikerült,hogy egy másik"megszerettette"magát.Nem szívesen gondolok vissza arra a 3évemre,mert a végére elegem lett a bulikból,a futókalandokból(további csalódásokból),meg hogy 5év valakihez tartozás után csak úgy lógtam a levegőbe.A mostanit is majdnem miatta szalasztottam el,mert őt a 3év alatt ismertem meg,s nem tudtam vele eleinte kapcsiba vágni,mert még a régit szerettem.De szerencsére kitartó volt,barátként mellettem állt,s barátságból szerelem lett.Így őt sokkal jobban szeretem,mint az elsőt:)Ja,ráadásul pár hónapja kibökte az exem,hogy kezdjük újra,s akkor eljegyez,feleségül vesz+minden.Természetesen nemet mondtam.Nem gőgből,hanem mert már tényleg semmit nem érzek iránta,hisz 3évig küzdöttem ezért az érzésért.Amúgy anno sokat segítettek a barátnők,haverok,akikkel el tudtam ide-oda járni,s terveztük a 7végi bulikat,a lényeg hogy minden 7végére meg volt a program,úgymond volt ami éltetett-persze mindvégig a legfőbb célom az volt,hogy megismerjek újra valakit,akit legalább annyira megszeretek,mint őt,s ismét lesz kihez tartozzak.
2009. jan. 2. 06:24

Kinek mennyi... van Akinek soha NEM sikerül,

Van Akinek "mégis"

2009. jan. 2. 00:23

Elnézést, késő van, nem olvasok vissza csak a topikkérdésre válaszolok:


Kisarkosítva: átlag 1,5 év, min. 2 hó, max. 3 év.


De ez nagyon le van egyszerűsítve így, de ezt kérdezted.

2007. dec. 2. 20:37
Akivel először lefeküdtem, 3 hónapig tartott a kapcsolat. Aztán jött 1 hirtelen szakítás. Több mint 3 éve történt, és még máig sem tudom a szakítás okát. Amikor dobott, 1 hónapig voltam egyedül, aztán egy egyéjszakás kapcsolatból induló kapcsolatba ugrottam bele. Nem gondoltam, hogy lesz folytatása a dolognak. Nem is akartam. Még nem zártam le az előzőt. De mindenki azt mondta, hogy majd elfelejtem. Az új pasi és az idő majd mindent meggyógyít. Tényleg jó pasival jöttem össze, úgyhogy nem ellenkeztem az édes csókok és gyengéd ölelések ellen. Hagytam magam sodródni az árral. 3 éve vagyunk együtt, és őszintén szólva, az első 1 év szörnyű volt. Őt csókoltam, vele szeretkeztem, mégis mindig az exre gondoltam. Rengeteget szenvedtem miatta. Aztán egyre kevesebbet jutott az eszembe az ex, egyre jobban éreztem magamat az újjal. Rengeteg közös élményünk van, mindent megtett, hogy elfeledtettesse velem az előzőt. Mindig meglepett valamivel, és a szex is mind jobb és jobb lett. Eltelt az az első 1 év, és rájöttem, hogy őrülten szerelmes vagyok belé! Minden porcikámmal őt kívántam, még ma is úgy csókol, hogy feláll a szőr a hátamon és a kezemen! Eszméletlenül jól érzem magam vele, imádom. És nagyon hálás vagyok neki, amiért kitartott mellettem, mindvégig ott volt velem, pedig tudta, min mentem keresztül, mennyire szerettem az exet, és mindig azt mondta: - "Nem baj, hogy még mindig őt szereted, majd megszeretsz engem is. Teszek róla." 3 éve vagyunk együtt. Ha meglátom a volt pasimat, teljesen hidegen hagy. Nem érzek iránta semmit. És bár még mindig nem tudom, miért szakított velem, mostmár nem is érdekel. Nagyon boldog vagyok a párommal!
37. supin
2007. dec. 1. 11:28
Mindig arra gondolj,hogy te vagy a különb.. Akkor könnyebben megy
36. vike_ (válaszként erre: 34. - 1fc6b1dbaa)
2007. dec. 1. 11:27

Kedves Anselmus!

Az utóbbi 20 napban volt időm és sok barátom jóvoltából lehetőségem is, hogy a Tiedhez (ill.Rabindranathhoz) hasonló bölcsességeket olvassak.

Én úgy gondolom, hogy kell egy idő, amit a "gyászra" szánunk, mert amikor hosszú időn át egyfelé nézel és kiderül: semmi nem lesz belőle, nos akkor semmi nem segít. Bár ez is lehet, hogy beállítódás kérdése...és én vagyok rosszul beállítva.:-)

Igyekszem átállítani magam, hidd el.:-)

35. vike_ (válaszként erre: 33. - Betty-Győr)
2007. dec. 1. 11:20

Szia Betty!

Nincs változás- nem keresett. Annyit tudok, hogy már összejött a másik lánnyal.

Azért én nem ülök tétlenül-erről majd jövő hétvégén már tudok mesélni Neked, ha érdekel.

Kíváncsi is leszek a véleményedre ezzel kapcsolatban.:-)

2007. nov. 30. 20:17

Szerintem ez nem idő kérdése... Át kell "állítani" a tudatot egy másik dimenzióba.. Ne vágyj a múltra,inkább fogadd be a jövőt és a jelent.. Ne a múltból "táplálkozz",hanem koncentrálj a mostra.. Rabindranath a költő és filozófus is ezt próbálja

"vázolni",mikor ezt írja:

-Makacsul tartanak fogva bilincseim,de szívem fáj....,ha lerázni kisérlem meg.Szabadság minden vágyam,s mégis szégyenlem,hogy reménye bennem él.

Bizonyos vagyok benne,hogy felbecsülhetetlen kincsek vannak benned,hogy Te vagy a legjobb barátom,s még sincs szívem,hogy félresöpörjem a hitvány,hamis

fényű csillámokat,melyekkel tele a szobám.A burok,mely takar,porból és halálból való burok:gyűlölöm és mégis szeretettel dédelgetem.Számos a vétkem,nagyok

mulasztásaim,titkos és nehéz a szégyenem,s mégis,mikor eléd járulok,hogy tőled igazamat kérjem,reszketek félelmemben,hogy meghallgatást nyerhet könyörgésem....- Szerintem ennél jobb megfogalmazás nincs arra,hogy mennyire kötődünk a múlthoz,vagy a megszokott élethez.. Válts,ne nézz hátra,hanem koncentrálj a holnapra.. Van még néhány pali,aki szívesen randizna veled...;) Előre,ne hátra..

33. Betty-Győr (válaszként erre: 32. - Vike_)
2007. nov. 30. 18:30
Szia! Van valami változás nálatok? Beszéltetek azóta?
32. vike_ (válaszként erre: 31. - Betty-Győr)
2007. nov. 19. 13:50

Többen mondják Betty, hogy lesz ennek folytatása részéről. Nem tudom.

Azt sem,hogy lesz-e(én nem ilyennek gondolnám- mrmint, hogy keresni fog),vagy ha esetleg tényleg keres....nos akkor vajon mit tennék...

Köszi, hogy reagálsz az írásaimra, kedves Tőled, jól esik.:-)

31. Betty-Győr (válaszként erre: 30. - Vike_)
2007. nov. 19. 08:19
Sajnálom, hogy így történt. Viszont az ex-párod jó színész volt, ha nem láttad, hogy ő már nem érzi magát jól a kapcsolatban, és más kell neki. Szerintem nincs ez még lezárva, csak volt egy hirtelen húzása.
30. vike_ (válaszként erre: 29. - Betty-Győr)
2007. nov. 19. 07:58

Keddves Betty!


Nekem sem elég egy telefonhívás- de Ő már más vizekre evezett, új kapcsolatba ugrott bele. Szerintem nagyon nem érdekli, hogy nekem milyen fájdalmat okozott. Ha most keresném, csak tudna olyan közönnyel lenni felém, amitől csak még jobban magamba fordulnék.

Azt hiszem azonban, ha személyesen beszéltünk volna, akkor sem tudnám jobban feldolgozni, mert egyszerűen NEM ÉRTEM, mi történt!

29. Betty-Győr (válaszként erre: 28. - Vike_)
2007. nov. 18. 16:24
Hát szerintem 6 év után nem ezt érdemelted volna. Vagyis ha így kellett lennie, nem így. 6 év sok idő ahhoz, hogy mély és bensőséges kapcsolat alakuljon ki,és ha vége kell, hogy legyen, akkor rendesen, szeméyesen megbeszélve tudjatok elválni. Nekem nem lenne elég egy ilyen telefonhívás...
28. vike_
2007. nov. 17. 21:40

Egyet értek Rozáliával.

Múlt hét pénteken még én is boldog párkapcsolatban éltem, úgy búcsúztam el a páromtól, hogy "szeretlek, puszi, puszi, holnap majd szólj, mikor érkezel", szombaton délelőtt pedig felhívott, hogy megismerte a nagy Ő-t, és mi szakítsunk.Nem értettem, most sem értem, hiszen egy lakásfelújítás kellős közepén, közös jövőt tervezve éltünk egy kiegyensúlyozottnak tűnő kapcsolatban már 6 éve.

Hogy mi történt, talán sosem tudom meg, mert ha belehalok sem fogom keresni- és van egy olyan érzésem, hogy ő sem engem.

De szerintem ez tipikusan az az eset, aminek az idő mindegy, nem igazán lehet feldolgozni.

Mit gondoltok a történetemről?

2007. nov. 16. 05:13
Nem kell annak ötéves, vagy hosszabb kapcsolatnak lenni, hogy az egyik fél soha ne tudja feldolgozni, ha végetért. A kapcsolatok nagy része - szerintem - úgy ér véget, hogy még csak az egyik fél szeretett ki a másikból...
2007. nov. 16. 00:20
Ez mindíg benned marad maximum elhalványul és elviselhetőbb a fájdalom,a hiány..........
25. anan
2007. nov. 15. 21:06

Szerintem egyéntől/kapcsolattól függ! Nekem az eddigi leghosszabb kapcsolat 2 év volt (bevallom őrülten szerelmes voltam). És hogy mi segített...

Újabb, és újabb bulik, pasik stb.

Legyen erőd újra felállni!!!

És szerintem sem bűn, ha néha eszedbe jut 1-1 szép közös pillanat.

2007. nov. 14. 09:02
Probálkozz,más párkapcsolattal,bár tudom könnyü ezt mondani.
23. supin
2007. nov. 14. 08:18
Vedd könnyedén.. Csak rajtad mulik mennyi az önbizalmad...
2007. nov. 14. 07:31
Engem érdekelne, mi van teltzsuval most?! Mennyire sikerült kiheverned? Amúgy ahogy látom, sokan vagyunk, akiknek több éves kapcsolata ment szét. Én 5 év után szakítottam. Már nem volt jó. Ő nagyon szenved, én kevésbé. AMúgy rengeteg ismerősöm van, akik mostanság több éves kapcsolatból lépnek ki. Nem értem miért? Kb 7-8 ilyen kapcsolatról tudok az ismerősi körömben...
21. Mexx16
2007. nov. 13. 16:16
Hogy mennyi időnek kell el telnie hogy feldolgozza az ember azt ha egy 5 év vagy annál hosszab kapcsolatnak lesz vége?? Hát ez egy érdekes kérdés. Négy éves kapcsolatomnak mint a futó zápornak úgy lett vége. Azt mondják az együtt töltött idő felének kell eltelni hogy valamennyire el tudjuk feleteni a másikat. Mindenkinek csak egy jó tanács a féltékenység a legnagyobb úr s amíg te sem tudod eldönteni valójában mit szeretnél addig hidd el nem leszel biztos a dolgodban. Ne legyél féltékeny csak szépen pontról pontra gondold végig mit szeretnél mire vágysz mit vársz el a partneredtől és valójában merre tartasz. Lehet abban a pillanatban ahogy végig futtatatad ezt a gondolat menetet végős döntésre jutsz. Lehet az pozitív vagy neatív de a lényeg hogy mindíg válaszd a megfelelő utat. Ha épp úgy döntösz hogy nélküle folytatod ne őröld fel magad teljesen mert az idő minden sebre gyógy ír és ha ez nem sierül a barátok a család talán egy új társ és nagyon sok dolog van ami még melletted áll. Csak mindíg a helyes út!!!:) Sok szerencsét mindenkinek 3 év a szakítás után csak ezt tudom mondani mindenkinek.
2007. nov. 1. 17:09
Az emberek nem egyformák,igy az érzések,érzelmek sem egyformák,szerintem a felejtést befolyásolja, hogy mennyire szeretted és az emlékek között a jó vagy rossz a több.A kérdésedből ugy érzem nagyon fáj ez neked, ezért nem lesz könnyű,de kapcsolodj ki barátaiddal, így kevesebbet gondolsz rá,valakinek ez segít,utána meg az ídő mindent begyógyit.
2007. júl. 27. 17:42
Szabadságra....kellett mennie!:)
2007. júl. 27. 17:40
Szerintem egy szónak is száz a vége.Biztos vagyok benne,hogy ez nagyon egyén függő.Vannak olyan emberek,akik szinte egyik pillanatról a másikra "átlépnek" könnyedén a dolgok felett és vannak olyanok is,akik szenvednek,de nagyon,ráadásul hosszú ideig.Ez a melyik nem szenved jobban dolog sem igaz,mert nekem volt olyan barátnőm,aki hat év után szakított a barátjával és a következő héten már egy másik sráccal volt,nem bosszúból,hanem mert ő ilyen volt.Viszont volt olyan férfi ismerősöm,kollégám,aki egy hároméves kapcsolat után úgy kikészült,hogy szabadságot kellett mennie és a doki antidepi tablettákat írt fel neki,mert annyira maga alatt volt.Úgyhogy szerintem ez tényleg alkat függő.
17. Roxy20
2007. júl. 26. 12:16
Szerintem egyéntől függ, hogy ki mennyi idő allatt képes feldolgozni a történteket. Én az exemre mai napig sokat gondolok, bár én költöztem el töle és ezzel pontot raktam a kapcsolatunk végére, ja ennek már több mint 2 és fél éve.
16. teltzsu (válaszként erre: 15. - H.editke)
2007. júl. 26. 11:55
Miért pont 3 év? És ha valaki több, mint 3 éve "szenved"?
2007. júl. 18. 17:06
3 év a kapcsolat kiheverésének az ideje. Sajnos semmivel sem kevesebb.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook