Mennyi idő alatt lehet (kellene tudni) feldolgozni azt, ha egy 5 éves (vagy hosszabb) kapcsolat véget ér? (tudásbázis kérdés)

Hát látod, ezért kell sok idő, hogy feldolgozd. Nekem két évembe telt egy 3 éves kapcsolat lezárása. Pedig én hagytam ott, és nem is volt olyan veszekedős, csak egyszerűen fogtam a sátorfámat és mentem.

Egyszerűen tudtam, hogy az a kapcsolat nem szolgálja a fejlődésemet, csak hátráltat és ha nem lépek, akkor nem jutok előrébb az életemmel. Szerettem őt, főleg, hogy az első volt, mégis magam miatt meg kellett tennem. És ezt sem volt egyszerű feldolgozni, és túllenni rajta.

Szóval nálatok volt nagy csete-paté, bántás, sértődés, ezek mind időbe telnek, míg lecsillapodnak. De ne sürgesd az időt, csak tölts minél több időt magaddal. Egyél, igyál, tornázz, változz, vegyél ruhát, csináltass új frizurát, járj teljesen más közösségbe. Magyarul fordulj 180 fokot és tök egyszerű lesz minden.

Te magad írod, hogy düh és irigység van néha, tehát egyenlőre közelebb állhatsz a kínlódáshoz, mint a megnyugváshoz.

Szerintem nem attól lehet kínlódni, hogy mennyi időre jut eszedbe naponta az exed, hanem hogy mennyire fáj az alatt a kis idő alatt is. A legjobb a szimpla szeretet érzése. Ha azt érzed, hogy, mint embert elfogadod őt, a döntését, és egyszerűen csak szeretettel gondolsz rá, akkor már minden rendben van.

Nekem időnként eszembe jutnak az exeim, pedig már 7 éve stabil kapcsolatban élek, sőt, még néha a jó szexre is visszaemlékszem velük :) Azért az emlékezés nem bűn ;)

"Ha ez nem lehetséges, szerintem akár 2 vagy több éves kínlódás is követheti a szakítást."

Az kínlódásnak minősül, ha napi szinten kb 5-15 percre valakinek eszébe jut az exe?

Bármi kiválthatja az érzést, nincs szép időkre emlékezés, sem "jaj, miért nem vagyunk még együtt" vagy "egyszer biztos visszajön" gondolat, csak úgy.

Düh, és "irigység" van néha, hogy elvette azt, aki miatt dobott, és hogy látszólag nagy a boldogság /mert ugyebár a családi fotóalbumot fell kell tölteni az iwiw-re.../

Sajnos nem volt szép az elválás, hanem egyik napról a másikra történt minden különösebb indok nélkül, és később sem adott elfogadható magyarázatot...Sőt...

Nekem egy 20 éves kapcsolat végének ,,feldolgozása" két kemény évembe tellett. De köszönöm, most már jól vagyok :)

Persze, ez nagyon függ attól, hogy milyen érzelmi beállítódású az illető, függ attól, hogy ki szakított és hogyan, függ attól, hogy a kapcsolat éppen milyen érzelmi hőfokon égett. Függ attól,. hogy vannak-e körülötted barátok, akik beszélgetnek veled, segítenek túllenni a nehéz időszakokon (mert az sok lesz, és hullámzó). De mégis a legfontosabb, hogy magadban rendezd le a dolgokat, hogy el tudd elngedni őt, hogy el tudd fogadni, hogy vége, és ne kapaszkodj olyan kis reménysugarakba, hogy majd visszajön. Az is rossz politika, hogy csak a szépre emlékezünk, és még a rossz pillanatokat is kiszínezzüók, szebbé tesszük. Önmagunkat csapjuk be ezzel.

Ott, ahol valódi érzelmek voltak, és ezeket szépen le is zárták a végén, szerintem kell egy fél év, mire a lelkieket rendbe teszi az ember, és teljesen nyitottá tud válni az új felé.

Ha még nagy botrányok és veszekedések is voltak, akkor sose lehet lezárni teljesen, csak ha kibeszéli egymást a két fél, és békében válnak el. Ha ez nem lehetséges, szerintem akár 2 vagy több éves kínlódás is követheti a szakítást.