Mélypontomon… (beszélgetős fórum)

Sajnos ezek a problémák mindig idegalapon jönnek létre és az emberek zöme ebben szenved. Sokféleképpen jön, illetve jelentkezik az embereknél és bármi rossz éri az érintett személyt, akkor rögtön kétségbeesik a félelmét nehezen tudja legyőzni és feldolgozni azt, ami éppenséggel történt vele. Szükség van ilyenkor feltétlenül több megértésre, türelemre és odafigyelésre, aki igazán jól tudja kezelni. Nem akarom ijeszgetni a cikkírót, de volt aki idegösszeroppanást is kap az, aki hajlamos rá és érzékenyebb, de egy rendes családban talán ki lehet küszöbölni ezeket, így igaz ez már népbetegséggé nőtte ki magát. Erőt kell venni ezen, de normális kezeléssel meg lehet gyógyítani, v. enyhíteni ezt a problémát. Üdv.Ágnes

sebaj, van az úgy, hogy nincs lejjebb :D

Nem egészen értem!Ez most rólad szól vagy megint lelked egyik műve??Az ember szinte érzi!

Depresszióm soha sem észlelt kíméletlenséggel és erővel, hullámokban tört rám, pánikbetegségem pedig végül a szobámból a szükség elvégzésére sem akart kiengedni.
Állandó félelmeim alakultak ki a járással kapcsolatban is, mert ha görcsös fájdalmaktól elgyötörten hosszas erőfeszítések árán mégis felkeltem, nem tudhattam, mikor milyen testrészem hagy cserben. Mikor törik el valami, amit kiejtek a kezemből, vagy mi miatt fogok váratlanul elesni útközben.

Ugrás a teljes írásra: Mélypontomon…