Megoldás az elaltatás...? (beszélgetős fórum)
Én biztos,hogy nem altatnám el!
Vele lennék,az utolsó percig.
Azt mondják az okosak,hogy a fájdalom is az élethez tartozik.
Most van egy féléves skótjuhász kiskutyám...előtte is skótjuhász volt...
Kicsi voltam mikor kaptam, velem nőtt fel, olyan volt, mintha a testvérem lenne...mikor napoztam kint nyáron az udvaron és látta hogy nem mozgok már 5perce, mindig odajött megnyalogatott hogy megnézze van e valami bajom, vigyázott rám...mikor egy párszor elveszett, beteg volt mindig sírtam...
Augusztusban egy fekély jött elő a lábán...kihívtuk az állatorvost kapott 2 injekciót, azt mondta a doki ettől rendbe jön...
1hét múlva játszottam vele, mindig hozta a labdáját hogy focizzunk, elrúgtem neki de már nem bírta magát tartani...leült...de közben mosolygott...
Következő reegl úgy ébredtem hogy anya szeme könnyes...apa be akarta vinni az állatkórházba, nem volt nyitva kivitte egy állatorvoshoz kapott még 2szurit...azon a napon már nem bírt felállni sem :'(
Az orvos azt mondta a gyógyszertől nem bír állni, mert olyan erős...vasárnap egész nap csak kúszott szegénykém, nem bírt többé lábra állni...azok a rohadt döglegyek sem hagyták békén szegény védtelen kicsikémet :'( Láttam a szemén...azt kérte segítsek :'( Én pedig nem tudtam :'(
Az egész éjszakát végignyüszítette, utolsó reggel láttam ahogy vergődik a kutyuskám az óljában :'( Már az első lábai is bénák voltak :'(
Augusztus 11-én állatkórházban altatták el. :'(
Péntektől hétfőig másból nem állat a nap csak bőgtem...:(
Jobb így neki, nem szabad hagyni szenvedni...
Máig nem nyugodtam volna meg ha nincs a kicsi, aki valamennyire enyhítette a fájdalmat :( :)
Szia Zsuzsa!
Most én is ebbe a helyzetbe kerültem:( 1 hónapja hogy szegénykémet visszük ide-oda vérvétel, UH kiderült hogy a szívével baj, nem tudom pontosan hogy hány éves a kiscicám de már nem fiatal(mi 9 éve vettünk egy családi házat akkor ő ott volt és azóta velünk van, nagyon megszerettem és nagyon egyedi cica mert perzsa de nem olyan mint egy átlagos perzsa hanem van benne egy kicsi hiúz is.)
Sok szeretett adott nekem és most is mindig velünk van mintha mondaná segítsünk neki.
Lelki erőm nincs hogy elvigyem elaltatni de ma reggel már nem evett nem ivott annyira lesoványodott hogy alig bír már menni is és a mai reggelen már kapkodta a levegőt:( így a mai nap a család úgy döntött hogy végleg elengedjük a hosszú útra, hogy ne nehezítsük meg neki a további napjait.
Próbálok erős lenni de nem megy most is vele lennék de sajnos dolgoznom kell.
Az én kutyim nem sokára 14éves lesz...6éves koromban kaptam egy névnapomra!Együtt nőttünk fel jóban rosszban egymás mellett!Nekem Ő olyan mintha a testvérem lenne az életem!Mindennél jobban szeretem!Rámnéz és tudom mit szeretne és viszont is így működik...
Velem alszik és ha reggel elkezdek mozogni mert ébredezek egyből felpattan és odajön csóvált farkincával üdvözöl!
Amikor felkelek első utam a wc...:) Ilyenkor nyitva hagyom az ajtót és Ő bejön és addig el nem mozdul mellőlem még meg nem simítom!És ez minden reggel így megy már nagyon nagyon régen...
Ha nem vagyok itthon a helyemen fekszik:)
Ez egy elmondhatatlan egy földöntúli szeretet...
2éve fogkő levételre vitettük és el kellett altatni hozzá a kutyust még leszedi a doki a fogkövet!
Én egész nap nem ettem és lelki beteg voltam fájt a fejem hánytam!Annyira megviselt pszihésen hogy vinni kell dokihoz:(
Amikor bevittük hogy a doki elaltassa elsírtam magam:)
Addig fájt a fejem amíg a kezemben nem tarthattam újra...Utána mintha elvágták volna elmúlt minden bajom amikor megláttam hogy jól van!
A kutyust a kezembe vettem rámnézett látta hogy én vagyok az és nyugodtan aludt tovább az altató miatt!
Ezt most csak bevezetésnek írtam le!:)
Sajnos az én kutyusomnak is daganata van de nem fáj neki...Viszont nem tudom hogy lelkileg erős tudnék e ahhoz lenni hogy elaltattassam...
Pedig tudom hogy ez a leghumánusabb és a legnagyobb szeretet amit érte tehetek majd...Mert biztos el fog jönni ez az idő és meg kell hogy tegyem...
De ha rá gondolok is sírok görcs jön rám...
Nagyon fontos nekem ez a kis szőrcsomó...:")
Ha eljön az idő megpróbálok erős és híggadt maradni...!
Szerintem, ha az állatnak van még esélye a teljes életre, akkor nem az.
De sajnos van, mikor engednünk kell, hogy átkeljen a szivárványhídon. :'(
Kb. 3 éve pont karácsony előtt a 13 éves tacsink agyvérzést kapott, nem tudott tájékozódni és nem ismert meg minket. Nem talált vissza a házába és félrehúzta a fejét szegény... Szóval mi is elaltattattuk. Nem lehet mást tenni, ha szereti az ember, akkor ne hagyja szenvedni.
Amit viszont nem értek, az a rángógörcs. Nálunk ilyesmi nem volt. Először kapott egy nyugató injekciót, amitől elkábult. Aztán egy másikat, amitől fokozatosan leállt a szíve. Rángógörcsökról szó sem volt, ilyesmiről még senkitől sem hallottam, nem tudom mit adott be az a doki...
Mi végig a kutyus mellett voltunk, simogattuk, beszéltünk hozzá, az utolsó szívdobbanásáig. És örülök is, hogy ott voltunk, mert láttuk ahogy szépen elment, ez pedig megkönnyítette a gyászt.
Sajnos,nekünk is elkellett altattatni nemrégiben a kutyánkat.
Neki is daganatos problémája volt,nagy daganat volt az emlőjében.
Pár évvel ezelőtt szintén hasonló probléma volt egy másik kutyánkkal,neki szájrákja volt.
Nekem az a véleményem,ennél humánusabb dolgot nem lehet tenni,csak az orvosnak még az injekció beadása előtt fel kellett volna készíteni,milyen következményei lesznek az altatószernek.
Nálunk sem az orvos,sem mi nem néztük végig mi történt,az orvos tanácsa volt,hogy ne tegyük.
2-3 perc elteltével már nem élt a kutyus,és biztos,hogy nem is szenvedett.
Tulajdonképpen egy erős altatót kapott,ami megállította a szívét.
Nálunk 6000 Ft-ba került
ettől félek énis hogy szenved ígyis!!
én mibe került fizetni kellet érte?