Megmenthető egy házasság? (beszélgetés)

Kedves bobe!

Tanácsot adni nem tudok, de hátha a mi történetünk kis erőt ad......

Én 16 éves voltam mikor apám elhagyta anyum, engem és öcsém egy másik nőért, szintén teljes lila ködben. Úgy emlékszem nálunk is karácsony előtt kezdődtek a kimaradozásai és végül februárban költözött el. Az az 1-2 hónap nagyon rossz volt, bár sosem kiabáltak, egyszerűen vágni lehetett a feszültséget a házban (ekkor kezdődött a pánikbetegségem, testvéremnek egy másik betegsége...).

Nálunk is apa sajnáltatta magát a legtöbbet, hogy neki milyen nehéz ez... egyszer vissza is költözött de csak pár hétig tartott, elváltak. Ennek 10 éve, a lila köd elmúlt, a nő már sehol és apa évek óta depressziós, bánja az egészet és nincs egy rendes, hosszú kapcsolata sem. Anyum pedig sok-sok éve nagyon boldog kapcsolatban él és kivirult (pedig mennyit szenvedett és sírt).

Lényeg a lényeg, az életednek nincs vége, lehet hogy most nehéz, de az élet esélyt ad egy még szebb és boldogabb jövőre. A férjed pedig majd visszakapja a szenvedést amit adott mikor felszáll a köd.....

Békés ünnepeket mindenkinek!

Kitartást!

Ne hibáztasd magad, egyszerűen a lila ködtől nem tud tisztán gondolkodni, ezért nem tudsz észérvekkel rá hatni.

Nehéz látni, hogy akkor is nagyon szeretik a másik szülőt, ha az nem törődik velük. Ez később is ugyanilyen lesz egész felnőtt korukig, amikor már másképp értékelnek. A kicsim is nagyon apás, szegénykém várja-várja, az meg össze-vissza hitegeti, hogy ekkor jön, majd akkor jön. Amikor csak tudom kivédem, csak akkor mondom, hogy jön, ha már itt van az ajtóban, de ha telefonon neki ígéri....

Le a kalappal előtted. Akárki akármit mond, ez mégis csak emberi nagyságról tesz tanúságot. Sajnálom, hogy egy ilyen emberrel így lehet bánni, ahogy veled bánik a férjed. De a gyerekek szerencsések, h ilyen anyjuk van. Te tényleg képes leszel embert faragni belőlük. Nagy lélekjelenlét kell ahhoz, h így helytállj most. Én már biztos tombolnék, toporzékolnék fejvesztve és tuti vagdalkoznék.

Nagyon vigyázz magadra, az egészségedre.

Nem ment el. Összerakta a fát, feldíszítettük, megterítettem az asztalt, ajándékok a fa alatt.

Egész nap végtelenül szomorú voltam, megszakad a szívem a gyerekek miatt. Az egyik kérdezte, hogy nekünk is hoz-e a Jézuska ajándékot, így fogtam a két inget és becsomagoltam. Magamnak meg egy könyvet, amit nem ismertek, hogy megvan, ha ő nem gondolt rám.

Lehiggadtam mára amúgy teljesen, kimerült vagyok és szomorú és elkeseredett, annyira imádják ezek a gyerekek, és úgy bújnak hozzá, a kicsi első kérdése reggel is az volt, hol az apa. Egyszerűen nem értem, hogy ezt itt tudja hagyni. Hogy tényleg ennyire mérhetetlenül rossz velem, hogy inkább elmegy.

Én nem fogok nyomozgatni, sem kidobni, semmi. Ha nem akar velünk élni, akkor nem tudok mit csinálni, nem segítek magamon, ha én is beborult aggyal cselekszem. Még egy utolsó kísérletet teszek arra, hogy megkérjem gondolja át, maradjon, próbáljunk terápiát, vagy, amit ő javasol, akkor az én lelkiismeretem tiszta lesz, hogy én mindent megpróbáltam. Ha nem, akkor nem, akkor végig kell csinálni a másik utat. Természetesen ügyvéd lesz, és nem fogom hagyni, hogy a gyerekek kevesebbet kapjanak, mint ami jár nekik, de nem akarok itt véres csatákat. Mert az is megalázó.

Azt gondolom mindezek ellenére, amit leírtatok, hogy a házasság/kapcsolat stabilitás vagy instabilitása nem a gyerekek számától függ.

Sokféle példát látunk: rosszat is, jót is. Sokfélék vagyunk, és ez jó is így.

(Engem az első, komoly komplikációval végződő szülésem után a keringés összeomlás előtti állapotból hoztak vissza. Akkor azt mondták, ne szüljek. Ennek ellenére vállaltam, mert valóban szerettük volna nagyon. És jól is tettem, ebben biztos vagyok. De ha csak a fiam lenne - ha méhemet mégis kikapják - , én akkor is boldog lennék a családomban, nem a gyerekszámtól függ ez egyáltalán.)

Ismerek egy családot 9 gyermekkel vallják, hogy ez volt az álmuk, lassan minden gyermek kirepül a családból, mindig a szeretet sugárzik belőlük, soha egy hangos szót nem hallottam tőlük és ismerek egy olyan családot is ahol apuka az első gyermek születéstől fűvel-fával csalja a feleségét, de presztízskérdés, hogy nagycsaládosok, a feleség meg kifele mutatja, hogy ő elégedett ezzel az élettel.... de persze nem tudhatjuk, hogy mi lakik az emberek lelkében.

Meg ott van az a kérdés is, hogy tudjuk mi tesz minket boldoggá vagy csak elvárjuk a másiktól, hogy boldoggá tegyen?

Én nem a válások arányát nézném, hanem az emberek, a családtagok boldogságát venném alapul. Persze ez kívülről nehezen, sőt sehogysem mérhető... Mindannyian ismerjük a "pedig olyan szépen éltek együtt" című műsort...

Attól hogy nem válnak el, még távolról sem biztos hogy boldogok.

Nem ismerem a statisztikákat erre nézve, de szerintem a nagycsaládosok körében nem nagyobb a válások aránya, mint a nem nagycsaládosok között, sőt. Azaz nem hiszem, hogy nagyobb arányban rúgnák fel a családot mondjuk azért, mert a sok gyerektől nincs idő egymásra, hajtani kell a pénzt stb. Az viszont biztos, hogy a nagycsaládosok zöme nem élettársi kapcsolatban vállal sok gyereket, ezért a válások száma az ő körükben nagyjából tényleges arányt jelent a teljes nagycsaládos közösségre nézve.

(Ahol én élek, ott nagyon sok a nagycsaládos. Ebben a körben nem láttam egyetlen válást sem. A fiam és a lányom osztályában az osztálytársak harmada nagycsaládos, a többinek - egy, illetve három gyerek kivételével - egy testvére van. Ott voltak a válások, már ovitól kezdve. Tudom, hogy ez kismintás statisztika, hiszen egy kistelepülésről van szó, de a gyerekeimnek pl. ez is minta, hiszen itt nőnek fel.)

Hát, tényleg nem vagyunk egyformák.:) Van aki tényleg úgy érzi jól magát az életében, hogy 3-4-5 gyereke van. Ez a férj valószínűleg 1-2 gyerek után is megtette volna ugyanezt a lépést. Hiszen nem ő tolta pl. a pénzt, a felesége - ahogy írja - magasabb végzettséggel és fizetésért dolgozik. Nem a gyerekek az okai szerintem ennek a helyzetnek, és nem is az, hogy hány gyerekről van szó.

(Én mindig is 3 gyereket szerettem volna, és én így vagyok boldog, kompromisszumokra pedig mindig szükség van és volt. Pl. dogoztam vezető pozícióban, nagyon sok pénzért, a férjemnek nem derogált anyaságira menni. Ekkor még csak 2 gyerekünk volt. Kevesebb időnk volt egymásra és nekem a gyerekekre, mint ha "sima" dolgozó nő vagy htb lettem volna. De ez is megvolt és nem dőlt össze a világ. Még csak meg se bántuk. És vártuk, akartuk, megszületett a harmadik. Azaz nálunk nem (csak) apa tolja és tolta a pénzt, a körülményekhez képest sokat vagyunk együtt, és ez nekünk jó így. Lehet, hogy valamikor bobe212 és a férje is így volt vele...)

Nem vagyunk egyformák:) Én sem értettem sosem ezt a nagycsalád dolgot, mert 3-4 gyerek nekem is nagy családot jelent. Egyszerűen azt gondolom, hogy a párnak ennyi gyerek mellett nem marad ideje-ereje egymásra. Apu hajtja a pénzt, anyu gürcöl a gyerekekkel. Sok nő imád anya lenni, szeretik ezt az életmódot, kielégíti a szeretetigényüket is akár a több poronty, apu meg egyszer csak azt veszi észre hogy csak a pénzt teremti elő, aztán annyi.

Természetesen nem akarom felmenteni a férjet, ha nem ilyen életet akart, azt időben jelezni kellett volna. Ő továbblép, akár teljesen új életet kezdhet, a nő meg ott marad a gyerekekkel. Ráadásul a mostani viselkedése minősíthetetlenül gerinctelen.

Szerintem nem kell számon kérni és kifaggatni, mire jó az? Nyilván tudja, hogy van nő, és járogat hozzá, amikor csak tud. Éppen ezért nem kellett volna várni, hanem rögtön összepakolni és kitessékelni.

Mindegy, hogy karácsony van, a gyerekekre nem most kell rázúdítani, de nem is kell eltűrni, hogy ott legyen.

Akkor órákat tölthetett a szeretőjével. Megkérdezted, mi tartott éjjel fél 3-ig ? Mivel előzőleg azt mondta, nincs senkije. Ezek szerint valószínű a nő szingli.

Muszáj aludnod, mert hamarosan kimerülsz, aztán sokkal rosszabb lesz a helyzet ! Anyám 1X idegszanatóriumba került, apám azt mondta nekünk, hogy " anyátok bolond ". Mi persze tudtuk, hogy az ő viselkedése miatt került oda. Már nagyobbak voltunk, mint a Te gyerekeid, és nem hittünk apánknak, hanem még rosszabb véleményünk lett róla.

Találtam egy részletet a könyvből:

[link]

Sok, fontos megállapítás van benne, ami bárki számára tanulságos, úgy látom.