Megcsaltak, megaláztak...mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Ha te egy pszichopatát rajta kapsz, hogy hazudik...! Nem létezik!

Még az orvost is át tudja egy ilyen ember verni.

Hidd el, hogy szemrebbenés nélkül néz bele a szemedbe, és váltig állítja, hogy ő azt a bizonyos tettet nem követte el.

Aki képes szemrebbenés nélkül hazudni a szemedbe, az hidd el, hogy folyamatosan azt teszi.

Valszószínűleg nem rosszak a megérzéseid.

Egy szerelmes partner (akár férfi, akár nő) a másik rezdüléseiből észreveszi, hogyha nem olyan, amilyen szokott lenni, érzed, hogy hazudik, de nem mered elhinni.

Te most azt gondolod, hogy: velem még egyszer ilyen nem fordulhat elő! De sajnos előfordulhat, mint ahogy velem és a többiekkel is előfordult.

Azt mondják, hogy nem tud hazudni az, aki a szemedbe néz...Dehogynem! Simán.

Még annyit: ne feledd, itt beszélgetünk, és én nem tudhatom, hogy ő valóban igazat mond-e. Nem mószerolok, nem uszítalak, csak a véleményemet, a tapasztalatomat mondtam el.

Szia!

Vitatkoznék! Mi a szeretet? Mi a szerelem? Én mondjuk szeretem anyukámat, a kutyámat, a barátaimat. De a páromba szerelmes vagyok. Te szerelmes vagy a párodba? El tudod képzelni, csak elméletileg azt, hogy jön egy férfi és húúú, mindent borítasz érte, mert beleszeretsz? El tudod képzelni? Mit jelent, hogy a szerelem elmúlt, a szeretet megmaradt? Azt, hogy már csak takarék lángon ég? Vagy azt, hogy olyan kényelmes is így az élet? Gazdasági közösség, munkamegosztás, megszokott nyugis élet? Ha az érzelmek itt nincsenek már jelen, akkor ez már csak egy álló víz. És előbb utóbb jön valaki, aki felzavarja ezt. A bizonyos harmadik. Talán nem minden esetben jelenti azt, hogy akkor vége. De megbeszélted a pároddal, miért is csalt meg? Elárulta, őszintén megmondta? Mert a hiba köztetek volt és ez annak az eredménye. Leültetek és őszintén beszéltetek egymásnak az érzéseitekről? Hogy miért is történt? Mert, ha nem, akkor hazugságban éltek és újra és újra meg fog történni, míg az egyik ki nem lép a kapcsolatból. És tik-tak a sok idő. Életünk pedig csak egy van és elég rövid, hogy felesleges dolgokra pazaroljuk. Gondolom, ha biztos lennél benne, hogy minden rendben van, akkor nem írtad volna le azt, amit. Szerintem több dolgot is tehetsz, sőt! Tegyél, mert nagyon rossz bizonytalanságban élni. Teheted azt, hogy leülsz a pároddal és olyan őszintén beszélsz vele, mint még soha. És megkérdezed őt, hogy szeret még? Vagy még mindig csal? Az a baj, ha nem szeret, de egy gyáva alak, akkor bele fog hazudni a szemedbe és te elhiszed ezt. De szerintem fogadhatsz egy magánnyomozót és pillanat alatt kideríti, hogy mi az igazság. És, ha nem csal akkor beszéld meg vele a dolgot és, ha szeretitek egymást, akkor bármi lehet. De ha csal akkor azonnal lépj le. Nem érdemel meg.

Én is így jártam egyszer, több, mint hét év után. És sok idő kellett mire beláttam, hogy én is hibás vagyok, hogy elrontottam, nem figyeltem.

Nézd meg az embereket, mondjuk egy hipermárketben. Nézd azokat, akik feltehetően már több, mint tíz éve vannak együtt. Nézd őket, hogy unják egymást. Látni fogod. De akkor azt is látni fogod, hogy vannak, akik nem. Csak nézd meg a gesztusaikat. Nézd meg, hogy néznek egymásra. És döntsed el, Te milyen életet szeretnél (persze nem biztos, hogy sikerül). Tényleg nézd meg és nagyon meglepődsz. Én voltam pár országban nyaralni az utóbbi években és ott is, mindenhol ezt láttam. Megpróbálok úgy élni én is. Mert ezeken az embereken azt látom, hogy boldogok. Rá van írva az arcukra, kisugároznak.

Remélem nekem is megadatik ez. Sok sikert.

Remélem minden jóra fordul veletek!

Az az igazság, hogy 10 éves kapcsolat esetén a dolog sajnos elsősorban nem a szerelemről szól, hanem a kötődésről, megszokásról, szereteről - nevezzük, ahogy tetszik. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom, és azt hiszem, valahol ez így természetes. Ha ilyenkor lesz az egyik fél szerelmes egy újba, azt is meg lehet érteni, elfogadni azonban már nehezebb.

Én is ilyen cipőben voltam tavaly, és megbocsátottam a páromnak. De a bizalmam megtört iránta, és még most is folyamatosan kínoz az a gondolat, hogy valójában nincs is vége köztük, minden megy a hátam mögött tovább. Nem tudom, hogy igazam van-e, vagy csak a rossz tapasztalatok miatt félek, de a megérzéseim azt súgják, hogy átver. Nem is tudom, hogyan lehetne megbizonyosodni róla. Ha kiderülne, hogy megint átver (mint tavaly, és akkor is mindent letagadott, szemrebbenés nélkül hazudott a szemembe), biztosan elhagynám.

Szia!

Nagyon sajnálom, ami történt! Tényleg durva a történet. De fel kell tenni a kérdést: Biztosan minden olyan szép volt, ahogyan azt gondolod? A párod szerelmes volt Beléd?

Létezik olyan, hogy egy szerelmes, boldog férfi (vagy akár nő is persze) egy nyaralás alatt elhagyja a párját, más ölel közben? Ilyet meg tud tenni egy szerelmes ember( aki beléd szerelmes).

Szerintem nem. Senki nem dobja el a boldogságát. A Te párod már rég nem volt boldog. Hogy miért? Azt neked kell kiderítened, méghozzá magadba nézve. Tudod az álló vízbe jön a 3. Boldog kapcsolatot kívülről nem lehet tönkre tenni. Ha te úgy érezted, hogy minden rendben volt, Te szeretted, Ő viszont szeretett! Akkor tévedtél. Szerintem járj utána (ha kell fordulj párterapeutához), hogy mikor keletkezhetett a baj. Mikor történt meg, hogy már nem locsoltátok együtt a szerelem szép virágát. Ez nagyon fontos!!! Hidd el, rá fogsz jönni, hogy a baj sokkal előbb kezdődött. Azért fontos kiderítened, mert, ha nem teszed könnyen hasonló cipőben találod magad. Csak olvass el egy-két könyvet a párkapcsolati problémákról. Nagyon sajnálom, ami Veled történt. Volt nekem is egy hét és fél éves kapcsolatom (még régebben) és egyszer csak jött egy harmadik. Teljesen kikészültem, derült égből a villámcsapás. De így sok év távlatából nem volt az olyan hirtelen. De elkényelmesedtem(tünk), nem figyeltünk, nem vigyáztunk egymásra. Sok időbe tellett, mire rájöttem, hogy én is nyakig benne voltam. Oly sok ember van, kiknek a sokadik házassága megy tönkre. És mindig ugyan azt a hibát követik el. Te ne tedd, tanulj ebből a szörnyű esetből. Mert igazad van. Hogyan is bízhatnál meg egy férfiban ezek után? Hát úgy, hogy tudod, a párod miért tette, és ezáltal tudod, hogy a következő miért nem fog ilyet tenni. Te is kellesz hozzá. Mindig kettőn áll a vásár. Most a férjed részéről jött a "valaki", aki rendesen megzavarta az álló vizet. És ennek megoldása nagy kihívás, akár egy életen át tarthat. A szerelem virágát öntözni kell, el ne hervadjon, hiszen nincsen csodálatosabb dolog az életben. Ez feladat férfinek, nőnek egyaránt. Remélem leszel még boldog az életben. Én sok sikert kívánok Neked. Balázs

Szia!

Nem nagyon olvastam vissza még a fórumot, a tieddel kezdtem, de döbbenetes és nagyon szomorú. :(

Ezek után én sem lennék képes újra bízni, újra boldog lenni.. úristen... én egy éve vagyok a párommal, de most meghalnék, ha elhagyna, és külön kéne válnunk. :(

Sziasztok!

Ahogy olvasgatom a sztorikat, vannak elég durva esetek! Leírom nektek az enyémet, az sem piskóta!

10 csodálatos év után az exem beleszeretett egy másik lányba. Két hónapig tartott, mire a gyanús jelekből rájöttem, hogy mi a helyzet. A mai napig nem tudja egyikünk sem, hogy miért, olyan tökéletes volt minden, együtt akartuk leélni az életünket. Sajnos az élet másként akarta. Utólag sokat beszélgettünk és kiderült, hogy egy közös nyaralásunk alatt ismerte meg a lányt, szerelem volt első látásra és 5 éjszakát töltöttek együtt, amíg én aludtam a szállodai szobánkban!!!! Döbbenetes! Azt hittem, ilyen csak filmen vagy regényekben létezik, és nem! A lány külföldi, és jelenleg is folyik az ügyintézés, hogy ideköltözhessen hozzá Magyarországra. Férjnél volt, de az exem miatt elvált, mind a ketten feladták a másikért addigi életüket. Ha megírnám az egész történetet, lehet, hogy sikerem lenne a könyvemmel, olyan dolgok történtek velünk az elmúlt 3 hónapban.... Keresett magának egy külföldi üzleti ügyet, csak azért, hogy 2-3 hetente elrepülhessen hozzá, és én azt hittem sokáig, hogy tényleg csak üzleti útról van szó! Komolyan kérdezem tőletek, hogy hogyan lehet ezek után bármelyik férfiban megbízni? Mikor én feltétel nélküli bizalmat és szerelmet adtam neki (és viszont), mégis ilyen csúnyán átvert!? Nem tudom, milyen élet vár rám ezek után, de kétlem, hogy még egyszer az életben leszek olyan boldog és kiegyensúlyozott, mint amilyen voltam...

Efike

Rettenetesen nehéz bevallani a saját szerepünket, nekem is 2 év és segítség kellett hozzá. Majd egyszer, ha újból belekerülsz egy hasonló szituba, jobban kielemezheted. Jó, ha van visszaút, de az is lehet, jobb, ha nincs. De az biztos, hogy ugyanaz már nem lehet a kapcsolatotok.

Amiről a cikk szól, nem sablon. Éppen ezért tartottam figyelemreméltónak, mert nem intézi el a szokásos szeretői háromszöggel a problémát. Annyi minden munkál egy ilyen dologban, hogy nem is gondoljuk elsőre. Aztán ha a látszat mögé nézünk, kutatjuk az okokat, a hibákat, rájövünk, hogy bizony, semmi nem történik véletlenül, legfeljebb váratlanul. Ezért jobb tudatosan élni - már ha igényünk van rá és megadatik.

1 sablon, amit vki vhol kitalált, nem húzható rá mindenre és mindenkire állandóan.

Amúgy meg persze, biztosan én is hülye voltam vmiben, csak éppen azért nem érzem magam ebben a dologban hibásnak, mert azt hiszem, hogy egy kapcsolat csak akkor "menthető", ha megbeszélik a felek, hogy mi az, ami nem tetszik a másik viselkedésében, vagy hozzáállásában. Ez pedig nálunk egyáltalán nem történt meg akkor! Azt hiszem megrémült R az összeköltözés lehetőségétől, ami akkoriban került igazán szóba (és ezt vhol be is vallotta). Akkor a páromnak 1szerűbb volt lelépni vkivel...

Na, ezért nem igaz az a sablon, amire felhívtad a figyelmem az akkori eseményekre, amik velünk történtek!

olvasgattam a hozzászólásokat. Sokan leírták, hogy velük hogyan, és mint követték el a "lelépést", "megcsalást". Hát, akkor íme az enyém, ahogy az tavaly megtörtént. Elég szaftos, de már rég túl vagyok rajta, már nem érdekel.

Van egy szórakozóhely, ahol én is, párom is és a 3. szeméyl is dolgozik minden nyáron (pontosabban, mi még ott vagyunk, a 3. fél a bomba robbanása után kilépet. Valyon miért :))) )

Mi Bp-n lakunk, itt van a munkánk, páromnak a suli is, a leányzó viszont vidéki, és az iskolája is vidéken van. Előző években ő a párjával bérelt nyaranta 1 lakást, de a tavalyi nyárra párját vidékre szólította a munka. kislány azonban suliszünetben jönni szeretett volna dolgozni, így aztán kaptam tőle iwiw-en egy levelet, hogy nem aludhatna-e nálam 1-2 éjszakát, hogy jöhessen melózni, aztán majd vhogy megoldja. Persze én marha írtam neki, hogy nyugodtan aludjon nálam, van hely, sőt, még azt is felajánlottam, hogy üres az 1-ik szoba, lakjon ott egész nyáron. Részarányosan pedig fizeti, amit kell. Így is lett. Jött, dolgozott, eleinte csak hétvégeken, aztán a suli végével gyakrabban. Aztán a hétvégekre már a pasija is odaköltözött. Végignéztük párommal, hogy hogy viselkedik a pasijával, hogy beszél vele (hiába ismertük őket már évek óta, de nagyon igaz a mondás, hogy lakva ismeri meg...), párom is teljesen fel volt háborodva, hogy mekkora paraszt, tapló picsi ez a "nő". Aztán eljött június közepe, és a párom se szó, se beszéd lekoccolt. Értetlenül álltam, és néztem ki a fejemből kb. 2 hétig. Akárhogy kérdeztem tőle, hogy mégis miért, semmi értelmeset nem mondott. Kérdeztem, van vkid? A válasz csak annyi, hogy miért kellene? Vagy 1 egyszerű nincs. Így egy kicsit nehezebb volt nekem legalábbis, mert semmit nem értettem, nem tudtam összerakni a dolgokat, a miérteket. Aztán csúnya gyanúm támadt. Furcsa mód a kisasszony is szakított a pasijával, és ócska kifogások mellett, csak annyira jött haza meló után rendszeresen, hogy 1-2 dolgot összeszedjen, aztán rohamosan távozott, másnap este pedig jött. 2-3 hete folyt már ez az egész, amikor az 1ik kollegánk a közös munkahelyünkön azzal fogadott, hogy vigyázzak a kislánnyal, mert előtte hajnalban ott enyelgett a pult végében a páromnak. Ekkor állt végleg össze a kép. Másnap reggel, odamentem a kisasszonyhoz, és konkrétan rákérdeztem, hogy akar-e vmit a páromtól. Mire a válasz, egy lekezelő "mé? Baj?" (ezt most szó szerint idéztem! Bevésődött ez a kérdés) Közöltem vele, hogy mire én hazaérek, semmilyét ne találjam a lakásban, és takarodjon, ahova akar. Így is lett. Én még elmentem a kollegákkal bánatűző iszogatásra, vártam pár órát, hogy véletlenül se találkozzak vele, ő meg szépen elpakolt. De persze az albipénzt nem hagyta ott... Úgy gondolta, hogy ő akkor most ingyen lakott nálam, sőt, még fel volt háborodva azon, hogy én pénzt merészelek tőle kérni :))) Kb. 2 hónapig tartott a "románcuk". Utána párom, nyüszítve oldalazott vissza hozzám. Lehet bunkóság, de az albipénz azon részét, ami a lotyójára esett, lehúztam róla :) Ezt ők se gondolták komolyan, hogy még én fogom kifizetni azt is, miközben ők megcsinálták a fesztivált? :) A kisasszony agusztus közepén mondott fel, de azt is úgy, hogy vissza többé már nem jöhet dolgozni :)

Írta itt vki, hogy a férje lotyója írogatott neki, képeket küldött, stb. Nos, ez nálunk is megvolt. Mint kiderült, a kislánynak állandó fóbiája volt, hogy a párom úgyis visszajön hozzám. Azt képzelte, hogy bizonyos dolgokkal elejét veheti az egésznek, így az pattant ki a buksi fejéből, hogy mikor párom elmegy wc-re, vagy hasonló, akkor párom telefonjáról, párom nevében mocskolódó sms-eket küldözget nekem. Kaptam is 1 párat, csak az volt a gond az egésszel, hogy a kislánynak ahhoz már nem volt agya, hogy gondolkozzon! Ugyanis merőben más kettejük stílusa! Párom soha nem használna olyan szavakat, stílisztikai jegyeket, amiket a kisasszony használt :) Az utolsó sms-nél már könnyesre röhögtem magam, hogy hogy lehet vki ennyire ostoba! Pláne, amikor még nekem le is tagadta! Persze, ő nem írt nekem sms-t.... Aztán közöltem vele, hogy itt alapból 2 bibi van: 1., párom is azt mondja, hogy ő írkálta ezeket az sms-eket, 2., nem tudom hallott-e már róla, de stílisztika is létezik a világon. Több üzit nem kaptam tőle :)) M

Mi a párommal tavaly agusztus óta ismét együtt vagyunk. Neki viszont azóta is írkált. Amikor tavasszal megelégeltem a dolgot (mert annyira buta szegény lány, hogy nem veszi észre magát. Hiába nem válaszolnak neki az e-mailjeire, hiába tiltják le msn-en, ő akkor is írkál), fogtam magam, és szóltam a pasijának, hogy mostmár állítsa le a nőjét, mert a kutya nem kíváncsi rá! Na, azóta nincsenek levelek se tőle! :)

Amúgy a verésről annyit, hogy nekem is sokan mondták, hogy meg kellett volna cibálnom, meg nem ilyen "szépen" elküldeni, hanem kib@szni a cuccát az emeletről, aztán hagy szedegesse, amit a csövik hagynak belőle, de ez nem én vagyok. Nagyon nem. Nem gyávaságból nem teszem meg, hanem egész 1szerűen nem illik az ilyesmi hozzám! Én akkor is emelt fővel jártam, nem volt miért szégyenkezni. pontosabban nem nekem volt miért...

Úristen,hát itt van annak az ominózus cikknek a címe,csak mostmár jó lenne a témáról fórumozgatni!!!

[link]

Viszont vannak, akik egyáltalán nem is akarják átgondolni, hogy hibásak-e, hanem maradnak mélyen az önsajnálatukban és úgy érzik, sosem kapnak választ a mértjükre.

Természetesen, akinek nem inge... oké?

Azt a bizonyos "jó gyerek módját" én is pont így idézőjelben gondoltam, csak nem tettem, mert szinte egyértelmű, nem?

Én is nagyon sokat szenvedtem... ahogy mindenki. Az egyik oldalon, a másik oldalon és a harmadik oldalon is. Jól tudom, milyen érzés, bármelyikről legyen szó és nem jó egyik sem. :(

Kedves Papaya!

Bárcsak "Jógyerek módjára" lehetne tanulni! De, sajnos, mint a cikkből is kitűnik, itt akkora érzelmek korbácsolódnak, hogy csak düh, sírás, önmarcangolás, önvád és megsemmisülés érzése által lehet feldolgozni. Legalábbis nekem nem sikerült megúsznom enélkül.

Úgy éreztem, a föld és az ég összeszakad, amikor elárultak. Aztán rá kellett jönnöm, én provokáltam, nem tudatosan, mert kerestem valami kiteljesedést. Végülis megtaláltam, de ennek ára volt. És csaknem feldúltam egy házasságot - pedig tagadtam, hogy én szerelmes lennék, és álmomban nem gondoltam, hogy el akarom venni az illetőt a feleségétől.

Elolvastam. Vannak részek, ami soha eszembe nem jutott volna. De rám például igaz, hogy nem csak egy másik nőre vagyok olyakor féltékeny, de időnként zavar, hogy a párom nagyon sokat dolgozik... féltékenység? Végülis igen.

Viszont én is úgy gondolom, hogy ha kialakul a háromszög, annak van oka és nem kizárólagosan a mindig a másik kettő a hibás, hanem tanulni valónk van belőle. Van aki ezt észreveszi és jógyerek módjára tanul, valaki meg inkább marad örökre az áldozat szerepében (legyen az az áruló, az elárult, vagy a vadász...)