Megcsalás-túldramatizálás (beszélgetős fórum)
Én is azt gondolom,hogy ritka az olyan pár,akik akár több 10 éven keresztül nem is akarnak másra nézni.vagy csak egy 10 éven keresztül.
A hűség nálam is döntés kérdése.Tudnék másra nézni,de nem akarok.
Most nem tudok veled egyet érteni.
Én nem hiszem, hogy a szex a mozgatórugója (mármint a házasságnak, tartós kapcsolatnak ... sokkal inkább egy szexkapcsolatnak, de most nem arról van szó.)
A szerelem elmúlhat, vagy fel - fellángolhat, minden kapcsolatnak van dinamizmusa ... de felváltja a mély szeretet, tisztelet, megbecsülés, törődés, figyelem ... amikor a köd már nem borítja el mindezt ... :) - ha mindez létezik, nem fér bele a hűtlenség. Szerintem.
Na ezt az oldalát még nem is gondoltam végig.
Azt sem gondolom,hogy a megcsalót kéne pártolni,egyáltalán nem.
Az egész témának nem kéne ekkora fontosságot tulajdonítani-ezt általánosságban írom,és nem azért,mert én már megvalósítottam..Állítom,hogy egy csomó energiát levesz a legtöbb emberről,vagy az,hogy feldolgozza a megcsalást,vagy az,hogy elkerülje,akár foggal-körömmel..
De az odaadást,a hűséget,és a szeretési képességet asszem mindenki elvárja a párjától.Ezek alapjóságok,amiről beszéltem alább.És már erre sem képes szerintem nagyon sok ember,tehát egyáltalán nem biztos,hogy valaki talál jobbat az aktuális rossznál.Ezzel együtt én is azt mondom,h érdemes próbálkozni,legalábbis azoknak,akik úgy gondolják,hogy ők is tudnak nyújtani valamiket a másiknak.
A többiben igen,persze,hozzáillőnek kell lenni.
Van a szép része az életnek,amíg még be tudjuk tartani a szabályainkat,és büszkén nézhetünk tükörbe.Utána jöhet egy rázósabb rész,szerencsére tán az emberek többségének nem lesz iylen szituáció
(((pl.depresszió,amikor a tükröd van bepiszkítva..akkor mások lesznek a normák belül,de ebbe nem mennék bele))
Túlélést kellett volna írnom,az pontosabb.
Mondjuk,ha valaki egy nagyon elromlott kapcsolatban él,de még nem tud kilépni belőle mondjuk anyagilag függő,és nincs hová mennie gyerekekkel,akkor én megértem ,ha kintről meríti magának energiát ahhoz,hogy képes legyen elviselni,amit,amíg még muszáj.
"Én nem azért tekintem bűnnek a megcsalást,mert a társadalom is annak tekinti"
Gondolom, nem a pusztában nőttél fel egyedül, így egyértelműen a társadalmi elvárásokba nőttél bele.
Ami a bejegyzéseddel kapcsolatban legelőször megfogalmazódott bennem, az az, hogy szerintem különbség van a nők és a férfiak között abban is, hogyan élik meg a hűséget - hűtlenséget.
Nagy általánosságban lehet mondani (amit nagyon nem szeretek, hiszen minden ember egyedi a maga örömével és bánatával), hogy a férfiaknak sokkal kevésbé van szükségük a szexet lelki síkon is megélni, mint a nőknek.
Éppen ezért a nők nem is a testi hűtlenséget élik meg fájdalmasan, hanem a lelkit.
("Úgy ölelte, mint engem, azt suttogta neki, mint nekem ... " stb.)
Ezért nem lehet mondani, hogy a "szex köré van csoportosítva a házasság", legalábbis én szeretném azt hinni, hogy nem így van:)
"ezek érzelmileg vesznek el az emberektől,valakit ez tönkre is tehet,lehet,h egész életében boldogtalan lesz,"
Pont ez az..hogy sokan hagyják,hogy a megcsalás tönkretegye őket..mert eköré képzelik el a boldogságot,illetve azt gondolják(mert ez a külső elvárás is),hogy ha ez sántít,akkor minden más gázos.
Nyugodtan elítélheted,mindenkinek joga van a véleményéhez.Egyébként tőled ez a hiteles:)
Adtam konkrét választ,hogy én KB mit éreznék,asszem Miss Sárikának írtam.
De egyébként nem tudom,mit éreznék,azon kívül,hogy nyilván fájna.
Én nemcsak érezni,hanem gondolni is szeretnék akkor valamit,mert azt szeretem ,ha az eszem vezérli az életemet.
Ezért teszem fel mindig a fura kérdéseimet,hogy ne egy sablon legyen az álláspontom valamiről,hanem valóban sok érvet ismerve tudjak dönteni,ha kell.
"Mi az,h életeket borogatunk fel azzal,ha a megcsaltat elhagyjuk?" erre nem emlékszem,h iylet írtam volna.
"bocs ha nem tolerálom,h másnak ad,nem nekem"-ezt nyilvánvalóan nem is kell tolerálni.ha másnak ad,és neked nem,akkor nyilván tényleg nem szeret.de az átlag megcsalás nem iylen.
Az alapban meg teljesen igazad van,leírtad az ideális párkapcsolatot,ahol van szerelem,és van elég szex is.és boldog családi élet.
Akik valóban szeretik egymást, azok a hűséget nem érzik nyomasztó elvárásnak...abban az esetben magától értetődő dologgá válik oda-vissza.
Miden esetben kitűzött célunk legyen "embernek maradni" minden körülmények között...:o)
Maga a topik az elvonatkoztatás:)
Az az elvonatkoztatás,ha nem magamról,vagy a nézeteimről,és nem egy konkrét történetről beszélek,hanem összességében nézem a történeteket,és abból próbálok kihámozni valamit,és véleményt alkotni.Objektíven,amennyire lehet.
Pedig biztos vagyok benne,hogy nagyon sok ember nem tud elvonatkoztatni attól,hogy hogy fognak rá nézni,mint fognak róla mondani a család,a baráti kör,ha pro vagy kontra benne van egy megcsalós történetben.
Sőt megkockáztatom,a legtöbb közösségben ez a legerősebb..öö..téma,amiről nem fognak egykönnyen leszakadni,és ezzel keserítik a benne levők életét.
"De aztán következik a valóság,Mikor pl már nem olyan fontos,h bele tudjunk nézni a tükörbe,hanem csak az,h valahogy létezni tudjunk."
Ezt nem értem,egyetértesz vele, hogy az ember beletudjon nézni a tükörbe?........de jön a létezés időszaka.
Ez a létezés mit jelent számodra? Egészség-betegség, nehéz anyagi körülmények, kihűlt kapcsolat?
Örülök,hogy jöttél szakérteni:)
Rólad jut eszembe- nem azért,mert veled pont ez történt! mert annyira alaposan nem olvastam a topikodat- hogy van az a fajta kacifántos helyzet,amikor az ember párját nem is érdekli,h meg van csalva,mert neki jó vele.és egyébként minden más oké.Innen is borzasztó nehéz lehet kimenni-és uyge ez volna az elvárás.
És hiába mondják sokan,szerintem az is csak sablonszöveg,hogy mindenki megtalálja a párját,meg mindenki találhat jobbat.
Ha ez így lenne,akkor ehhez eleve egy csomó jó embernek kéne léteznie a Földön:odaadónak,hűségesnek,szeretni tudónak..stb.de ez koránt sincs így,h annyi lelkileg ép,és szeretni tudó ember volna.
Nem árt eljátszani a gondolattal, nem is kell megfelelni senkinek, aki ilyenen csámcsog, hogy jajj azt megcsalták, szót sem érdemel.
De szerintem olyan dolog ilyenen agyalni, mint milyen lesz a gyerekem, ha megszületik, hiszen lehetnek elképzeléseink, de mindig akkor és ott dől el minden az adott pillanatban.
De igen,a hűség elvárás,azért van iylen kemény megítélése a hűtlenségnek.Ha nem lenne elvárás,akkor senkit nem érdekelne,h ki hogyan éli a magánéletének ezt a részét-és nem szólna ennyi topik a megcsalásról. Ha vki nem hűséges,vagy ha elviseli,hogy a párja hűtlen hozzá,az pellengérre van állítva.
Ami pellengér mögött persze ott áll egy csendesebben-hangosabban mormoló tömeg,akivel ez már pro vagy kontra megesett,és már nem ilyen egyértelműen ítélik meg a pellengérezés szükségességét.
Akik pedig csalják a párjukat,azok így vagy úgy rosszul érzik magukat-persze ettől még csinálják..-,és maguk felé,és /vagy kifelé magyarázkodási kényszert éreznek.
"Azért marad hűséges valaki, hogy emelt fővel tudjon a másik szemébe nézni, és a tükörbe! "
Ezt én is pont így gondolom.
De aztán következik a valóság,Mikor pl már nem olyan fontos,h bele tudjunk nézni a tükörbe,hanem csak az,h valahogy létezni tudjunk.
Igen.. Minden ember másként éli meg a helyzetet..
Valaki csak lazán szakít, valakinek pedig ez jelenti a világ végét.. Nem vagyunk egyformák!
..de mint mindent az életben, ezt is meg kell tanulnunk kezelni!