Megcsalás-túldramatizálás (beszélgetés)

Azért szerencsére jópáran képesek voltak elvonatkoztatni,sok érdekes,értékes gondolat felmerült.

"ha egyáltalán érdekel"-ez nem az én privát klubom,mindenki beírhatja,amit szeretne mondani a témához.Ha véletlenül engem nem is érdekelne,lesz 10 másik ember,akit igen,úh hajrá:)

((az "üdv beléd!"-et viszont hanyagold,kérlek.))

Gondolkodtam-gondolkodtam,hogy hogy fogja ez kivenni magát nálad,ha iylet írok,de arra jutottam,hogy leírom így,ahogy gondolom:

köszönöm,hogy megosztottad velünk a saját tapasztalatodat,és gondolataidat.

Tanulságosnak,és valószerűnek találom.Ritkán találkozom ilyennel.

Leírom neked még egyszer,mert te figyelmesen olvasol és civilizáltan vitázol:)tehát érdemes koptatnom a betűt.

A túldramatizálás alatt azt értem,hogy a saját érzelmeiken felüli mértékű fájdalmat érez valószínű a legtöbb ember,mikor megcsalják.Azért,mert erre "tanult rá",hogy ez egy mekkora tragédia.A saját fájdalomra rakódik csalódottság,az önértékelés gyengülése,a hiúság sérülése,és a szégyenérzet kifelé,a közösség irányába.Akik persze legtöbbször nem fogják kihagyni,h csámcsogjanak a témán,és látványosan megvessék/kicikizzék akár a csalót,akár a megcsaltat,mindenképp plusz rossz érzést okozva ezzel kettejüknek,akikre ez valójában tartozik.És a megcsalt félnek értékes energiák vesznek el az életéből ezáltal,hogy rátanult erre a viselkedésre.

A hirtelen felindulás persze teljesen érthető..nem állítom én,h Buddhaként kéne tudomásul venni,ha megcsalnak.Csak nagyobb méretekben,az egész élet szintjén jó volna,ha nem rombolna le embereket ennyire a megcsaltság.És ha nem kezdenének el rutinból kételkedni a megcsaló összes pozitív emberi tulajdonságában,amit eddig feléjük mutatott..

Igen,ez eddig nem került szóba,hogy mekkora a megcsalt fél egyéb kiszolgáltatottsága a másik irányába.De ha vki kiszolgáltatottabb,végülis akkor sem pusztán a megcsaltság fájdalma nagy,hanem attól nagy,hogy rárakódik a maradék biztonságérzet megingása,és az,h ő,a helyzeténél fogva nem mer kilépni.

Messze nem tudok minent tudatosan irányítani. Főleg nem eléggé magam :D De asszem ezzel így van a legtobb "tudatos" ember.

Egy rossz periódusnál semmi garancia nincs, hogy utána megint lesz jó. Ez olyan megelőlegezett bizalom, mint másnál az alap hűség. Csak én máshogy jártam be.

Amúgy szerintem minden összetartója és elrontója a szex.

Értelek.Tudatosan tudod irányítani, ez nem kis dolog.Nagyon sokszor elég is a boldogsághoz!

Azért sem akarlak olyannal győzködni,amiről úgy érzed tőled távol áll,mert valóban igaz az is, nem mindenki éli át ugyanazt.Manapság egy jó kapcsolat nagy kincs,én is biztos őrizném:)

Persze, lehetnek dolgok, amikre nem számítunk, de most a kiindulási alap, hogy van egy férjem, akivel elismerem, nem tökéletes mindig minden, hanem hol fent, hol lent. Mind érzelmileg, mind szexuálisan. Nagy vonalakban előre, bár vannak dolgok, amiken sokszor buktam ki, hogy nem oldottuk meg. Belé már sokszor voltam szerelmes. Nem kevés szexuális partnerem volt, de egyik sem volt ilyen jó. Sokat nyefegtem már életemben, hogy nem eleget, így nem jó, úgy nem jó... és sokszor gondoltam rá, hogy elhagyom, mert szexelni megin sokat és igazán szenvedélyeset, de ezzel a döggel jött össze megint úgy igazán a vágyam (és ebbe beleértem azt is, mikor csalfa voltam).

Szép szempár van körülöttem, és lehetőségem van még munkában is flörtölni idegennel, de nekem itt a stop. És mivel itt stop van, nem jutok el arra a szintre, ami szerelem és dobbantok. Nem hiszek a csak lelki szerelemben.

Ki írta azt,hogy ez a szerelem úgy születik hogy az a agyadat nem használod?Pontosan attól válik igazzá és széppé,hogy agyaddal,lelkeddel,testeddel érzed és születik meg....

Amúgy te miért rögtön mindig így fogsz meg dolgokat az helyett hogy kicsit átgondolnád?

Ez egy igen érdekes kérdés, de fogok válaszolni hosszabban erre!!:-))

Ez több szinten működik!

1. Érzelmi szinten!

2. Önbecsülés szintjén

3. Erkölcsi szinten

4. Önértékelés szintjén

5. Belső önértékelés szintjén

6. Fizikálisan, hogy mások számára még megfelelőek vagyunk vagy sem.

7. Önmagunk hogy értékeljünk önmagunkat.

8. Egyáltalán mit nevezünk megcsalásnak.

Tehát tényleg érdekes a kérdés de valóban nem egyszerű mivel mindenki másképp éli meg!..és mindenki a maga élethelyzetéből ítéli meg! Itt lehetnek teljesen szöges ellentétek!...de gondolkodom rajta, ha lesz időm majd írok róla, hogy én hogy gondolom, de ez bizony az én szemszegemből nézve, az én élet tapasztaltamból kiindulva!

Bele olvasgattam de azt látom, hogy nem tudnak elvonatkoztatni önmaguktól, pedig ez lenne a legfontosabb!.-))

..lényeg a lényeg, ha lesz időm akkor majd válaszolok, de sajnos ez is csak az én élettapasztalatom lesz!.-))...ha egyáltalán érdekel!:-))

Üdv beléd...és érezd jól magad!:-))

Bocs, hogy ezt mondom, de sajnos halvány lila fogalmad sincs arról, hogy miről beszélek!...tudod gugli..nem ártalmas!.-))

Tehát kezdj hozzá nyugodtan, ha valamit is megértettél akkor szólaljál meg!:-))

Tudod a tudatlanság nem bűn,csak információ hiány!..de megbocsájtható!:-))

..ha ez sem működik,akkor leírom priviben kivételesen neked!

Üdv!

A nemiséget biokémiával lehet objektíven magyarázni, minden más tapasztalás és érzés. Ha én már valamit többször átéltem az életben, akkor mind érzelmi, mind biológiai úton valószínűbb, hogy hasonlóan fogom megélni, nem pedig egy teljesen más módon.

És ugye egy elképzelt szituról beszélünk.

Jaja, sajnos ez is egy óriási baj a nőkkel. Rózsaszínköd, lebegés, csoda és ezt mind ész nélkül, aztán felismerés, megérzés, megcsalás, hiszti, nem élem túl, miért pont velem történik ez, nincs normális pasi, stb.

Hát azért történik pont veled, mert az agyadat nem használod, mert gondolom olyan mintát kaptál a szerelemről is, amitől szenvedni kell, holott azt élvezni kellene, de közben tisztán látni.

Te sosem fogod meg tudni, hogy mi az a szerelem, csak elképzelésed van róla....

Igen, az borította ki a bilit, hogy lebuktam a csalással.

Kompromisszum, de abszolút mindent nem hiszem, hogy megkapnék. Gondolok itt arra, hogy egy legalább olyan pasit, mint a férjem, ami még ráadásnak azt is elnézné, hogy másokkal is henteregjek, hobbiból.

Meg most már (bár még messzinek tűnik), de csak battyogok afelé, hogy majd utódot szeretnék, és nem valami jött-ment idiótától, szal pár év szabad kufircolás nem érné meg, hogy utána nekiálljak egy másik férfit keresni, akire rábíznék egy gyereket. Utána meg már úgysem lehet kellemesen rbanckodni :P

Aztán ki tudja... Mostanában épp nem áll olyan jól a szénánk, úgyhogy még az is lehet, hogy fél év múlva majd arról okoskodik itt, és bi-bi-bííízek neked, hogy milyen király a szingli életem.

A kibekules.

De mnden jo, ha a vege jo :)

A balhé vagy a békülés?

Mindkettő. Sok minden gyűlt már, amit helyre kellett rázni, és máshogy nem került volna rá sor. Meg sokat léptünk előre mindkettem ezáltal, de főleg a férjem.

Ez nagyon kompromisszumosan hangzik.

Megcsaltad, igaz? :)

En pl. total vak vagyok, nem csorgatom a nyalam mas ferfiakra, nem mert nem tehetnem, csak nincs ra igenyem.

Eleg, ami van itthon.

Amikor pedig balhe van, almodozom milyen jo lehet szinglinek lenni :D arrol nem, hogy mas pasas kellene, mert en mar valtozni nem akarok (fonyeremeny se vagyok), az igenyeim minden teren magasak, azt nem sokan utnek meg, valami huszadhimmel pedig nem allnek le soha.

:D

Megerte?

Kuldd el ferjedet is gyurni!

Amugy alacsonyabb, konnyebb, eleg felejtos az ilyen pasas.

Az ongyilkossag tenyleg tulzas es eleve egy primitiv gesztus (de foleg akkor, ha ez volt a motivacioja)...

A tobbi, tuldramatizalas? Ki hogy eli meg. Ha te meg nem voltal megcsalva, akkor nem tudhatod, kinek mekkora drama ez, kivulrol szemlelve meg nem latni a lenyeget soha.

Egyetertek azokkal, akik ezt egy uj kezdetnek latjak, szemely szerint egy hozzam kozel eso targyat odavagnek, ez tuti, mert kihasznalhatom a kifogast, hogy "hirtelen felindulasbol" tettem:)

De amugy meg hagynam, hadd vigyek, a sarcot igy is leszedem, a jog garantal, ezert vagyok ennyire nyugodt.

Nyilvan minel kiszolgaltatottabb valaki, ezt annal nehezebben eli meg, hogy pl mar eleve nyomorognak is, vagy ki van semmizve anyagilag, es meg a tetejebe meg is csaljak. Szerintem ilyenkor mergesebbek magukra, mint a masikra, hogy nem biztositottak be magukat elore.

Megjegyzem, engem a kor kevesbe zavarna, szoval 50-60 evesen sem azon aggodnek, hogy talalok-e egyaltalan egy ugyanolyat, vagy egyaltalan valamilyet, mert az a korosztaly megint mas szemmel szelektal, mint egy fiatalabb, hiszen a celok is masok (nem kell gyerek, nem kell kozos egzisztencia, mert mar van, csak kozosen a szabadido eltoltese a cel, nincs gorcsoles)

Lehet, hogy ez a történet nem úgy fog összejönni, ahogy elképzeltem, ez benne van a pakliban.

Változó. Valamikor minden jó, valamikor kevésbé.

Sok szerencsét hozzá,de ehhez még fiatal vagy...nem?

Vagy megkapsz ilyen téren akkor ha már elvárja a párod mindent? Kielégítő,szenvedélyesek az együttlétek és persze mennyiségben is megfelelő?

Én is szerencsés vagyok:)

Velem viszont már történt olyan, hogy megkérdezte egy nő, hogy a férjem e a pasi, aki velem van? Mondtam, hogy igen. Erre csak annyit mondott, hogy szép! Tudom:))))