Még az anyaméhben lett volna a helye... (beszélgetés)

Amit írtam, az neked támadás???

Alig várod, hogy vitatkozhass, vagy inkább, hogy veszekedhess!

Egyetértek Ágival! Bármilyen témában minden résztvevő, akár itt a fórumon, akár az életben, sokkal inkább a SORSTÁRSAK véleményére, együttérzésére vágyik, és fogadja el.

Borzasztó visszás, hogy te, aki nem érintett, valami idealizált "együttérzés" címszó alatt, de gyakorlatilag csámcsogni akarsz más nyomorán, elemezni az érzéseit, megkérdőjelezni, vagy egyetérteni bármilyen döntésével.

Szerintem egy koraszülött szülője sem igényli az ilyen fajta együttérzést.

Veled ellentétben, én nem bocsátkoztam feltételezésekbe, tényt közöltem. Nem azt írtam, hogy te nem vagy együttérző (igen, ez feltételezés lett volna), hanem hogy amit csinálsz, az nem az! Ez nagy különbség. Ne láss többet a mondatok értelme mögé, mint ami. A való életben is lerohanod azokat, akik szerinted együttérzést érdemelnek? Odaszaladsz egy sérült gyerek anyukájához, hogy ugyan meséljen már, milyen érzés?

Azt írtad, együttérzőként statisztálsz. Miért kell statisztálni? Tudod, a poklot megjárt emberek nem vágynak statisztákra, sőt néha együttérzésre sem ELFOGADÁSRA, arra inkább. És az nagyon nem egyenlő az empátiával. Még valami, ha már ilyen témát feszegetsz, használd a helyes kifejezéseket! Nem szellemi fogyatékos, hanem értelmileg akadályozott. Enyhe esetben tanulásban akadályozott. A szellemi fogyatékos kifejezés sértő és degradáló.

Megkérlek: hagyd abba! Nem vágyom semmiféle rémsztorikra!

Képtelen vagy átérezni, hogy miért indítottam a témát, egyáltalán nem értesz. Csak vádaskodsz, sértegetsz.

Nekem meg ez nem szimpi.

Hiába próbálkozol sárba taposni. Nem fog menni!

Előre mondom: ha még valami sértőt írsz,

nem fogok reagálni rá. Volt már vitám mással is. Nem fogok még egyszer parttalan vitába bocsátkozni. Ne is próbálj majd azzal jönni, hogy nincs érvem, azért nem válaszolok. Eljön az idő, amikor betelik a pohár. Attól fogva megszüntetek mindenféle kommunikációt a velem gáncsoskodókkal. Egyszerűen megszűnnek létezni számomra.

Ez a te véleményed.

Én meg tudom, hogy nem így van.

Minden hozzászólásom arról szólt, hogy örültem a hozzászólók sikerének, és pontosan a küzdőkről írtam én is elismerően.

De nyugodtan támadj!

Általánosítasz.

Nem úgy gondolják. Nem hiszem, hogy bárki azt gondolná, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, az mosolyogva hozná meg a döntését.

Értem. Te azt, hogy iszonyú sötétség árad belőlem, ezt abból állapítottad meg, amelyik háeszemre reagáltál.

Gratulálok! Belőled meg csak úgy árad a melengető fénysugár.

Megkérlek, ne vonj felelősségre! Már megbocsáss, de mi az, hogy minek írok véleményt?

Azért, mert van véleményem. Az enyém. Nem kell egyetérteni vele, de miért ne írhatnám?

Az a nagy helyzet, hogy inkább te kelted a feszültséget, épp az ilyen, és más, a közvéleményt erősen megosztó témákban indított fórumaiddal.

Nem vagyok érintett.

Minden olyan szülővel, családtaggal, alannyal együttérzek, és sok örömöt és erőt kívánok, akik minden nap küzdenek, vagy küzdöttek.

Úgy gondolják, hogy ez úgy van, hogy mosolyogva hoz az ember egy olyan döntést, hogy otthagyja a kórházban, vagy beadja intézetbe, vagy hagyja meghalni, netán egy kicsit pityereg utána. Hiszen ez a racionális, és ez a gyereknek is jobb, meg neked is, hiszen nem lesz gondod, neki meg nem kell szenvednie.

A valóság az, hogy még ha kivételes esetekben születnek is ilyen lépések, utána már soha semmi sem lesz ugyanolyan, és nem, nem lesz jobb úgy sem az élet. Voltak ismerőseim, akik meglépték, akár még abortusz, akár egyéb formában, de a legtöbben évekig jártak pszichológushoz, meg kezelésre a tragédia feldolgozásához, és még akkor sem sikerült teljesen. A keresztet nem lehet csak úgy eldobni.

Igen, Te valóban nem szoktál direktben bántót írni.

Viszont az általad indított témák vastagon alkalmasak arra, hogy mások írjanak. Valahogy úgy van feltéve mindig a kérdés, amivel jó előre lehet tudni, hogy mások, - a nagy többség - mit fog írni.

Én nem feltételezek semmit, legfeljebb annyit, hogy egy pár dolgot még nem láttál elég közelről, ez meg nem rossz, sőt. De ennyi, és nem több. Mi, érintettek, jeleztük amit jeleztünk, ez is egyfajta válasz a kérdésedre. Részemről semmilyen harag nincs, megyek rajzolom a forgácsvédőt a zuramnak...

Szívből küldöm.

Nem meggyőzés miatt. Csak úgy...a 47. hozzászólásomban linkelt mellé.

[link]

Az utolsó mondatodra reagálva: amikor azt írtam, hogy aki úgy érzi, sértő számára a téma, egyszerűen kerülje el a topikot, és nem lesz feszültség - személy szerint nem rád gondoltam.

Ez azoknak szól, akik pusztán feszültségkeltésből szólnának hozzá a témához. Azok inkább kerüljék el. Nem a hozzászólások száma számít nekem, sokkal inkább a tartalma.

Az első gondolatodhoz pedig: mindenki azt és annyit oszt meg, amennyit szeretne. Volt itt egy ilyen hozzászólás: „Volt benne részünk sajnos:(

Tudnék mesélni,hogy mi játszódik le ilyenkor egy szülőben...:(((„

Én erre annyit írtam: "Én szívesen hallgatnám.

Persze csak akkor, ha tényleg tudsz róla beszélni, és nem okoz hatalmas fájdalmat.”

Többet nem írt. Ha én tapintatlan kőbunkó lennék, tovább firtattam volna.

Sajnos arról nem tehetek, hogy téged zavar a téma. Amikor nyitok egy fórumot, akkor nem az a célom, hogy emberek lelkébe tapossak. Láthatóan a többi hozzászóló nem ellenérzéssel fordult felém.

Írod: "megérteni az én álláspontomat nem fogod, így fölösleges próbálkoznom." Ezt akár én is írhattam volna neked. :)

De hidd el, én azt szeretném, ha az álláspontok kicsit közelítenének egymáshoz.

Nem mindegy, hogy ki szól hozzá. Egy olyan bejegyzés sincs, hogy mindennap küzd az anya, mert látja a gyermekén, hogy nem olyan, mint a többi. De ez van, ezt kell elfogadni, még akkor is, ha mindennap egy kicsit belehal.

Nemrég volt egy olyan fórum, hogy miért nem öli meg magát a depressziós ember, mert semmit nem él az élete. A fórumindító nem értette, hogy miért nem tudjuk sokan elfogadni a témát.

Akasztott ember házába vinni kötelet nem empátia, hanem tapintatlanság. Engem a téma zavar, nem a személyed. S igazad van, nem kell ide jönnöm, elmondtam, amit akartam, megérteni az én álláspontomat nem fogod, így fölösleges próbálkoznom.

Most is csak azt tudom mondani: nézd meg azok arányát, akik anélkül írtak hozzászólást a témában, hogy rossz szándékot feltételeztek volna rólam.

Ha bármelyik reagálásomban rosszat, bántót látsz empátia és öröm helyett, hogy nekik sikerült - akkor írhatod, hogy támadóan reagáltam.

Azt pedig most is fenntartom, hogy aki úgy érzi, hogy sértő számára a téma, egyszerűen kerülje el a topikot, és nem lesz feszültség.

A szándékodra kérdeztem rá, mert nem értettem, hogy miért tetted fel ezt a kérdést. Főleg azért nem, mert mi mást tehet egy anya a már megszületett gyermekével, mint felneveli. Nem mindenki képes lemondani, eldobni magától....

Azért reagáltam úgy ahogyan, mert érintett vagyok. Bocs, hogy megkérdeztem, hogy miért érdekel a téma, s feltételeztem a jó szándékot, amire támadóan reagáltál. Én még soha nem jártam úgy, hogy valakiből kinéztem a segítő szándékot, az meg nekem ront, hogy hogy feltételezem róla.

Ehhez képest furcsán értelmezed az empátiát.

Nem is értelek.

Soha - hangsúlyozom: soha nem írtam sem az

általam nyitott, sem más által nyitott fórumban bántó szándékú hozzászólást.

Ezt a témát sem bántó szándékkal nyitottam. Hogy merülhet fel benned az, hogy "fikázás" lenne a célom? Hogy ítélkezhetnék én bárki fölött, aki beteg gyereket tart meg? Soha, de soha nem használtam a "hülye" szót (ezt már írtad az itteni, előző háeszedben is). Nem tudom, honnan veszed. Egyébként sincs a szótáramban ez a szó, élő beszédben sem használom. Persze ezt sem kell elhinned. És ez nem álszenteskedés. Élő beszédben sokkal inkább használom az idióta, bunkó, ősbunkó szavakat, de itt ezeket sem láthattad leírva tőlem.

Mélyen együttérző ember vagyok. Nagyon mellélő az, aki ebben a témában ennyire félreért.

Azért nyugodtan elgondolkodhatsz azon, hogy a sok hozzászóló közül összesen ketten voltatok, akikben megint valami negatív szándék jött le ezzel a topikkal kapcsolatban.

Már mondtam: az ír ide, aki akar. Senkit nem kényszerítek rá. Aki olyasmit magyaráz bele, amit te is, hogy bántó lehet az érintettnek, az keressen más témát.

Láthatóan a többiekben ez fel sem merült, hogy én más keservén élvezkednék.

Nézd, engem a érint úgy szőrmentén a téma, ezért tudom, hogy mit érzek, és nagyjából a sorstársaim mit éreznek.

Nem is akarom a teljes személyedet megítélni, egész biztosan rendes csaj vagy, csak finoman jelzem, hogy amit többször is láttam itt a fórumon, hogy ami "érdekel", és ahogy ezt teszed, az pont az érintetteknek egy feloldhatatlan ellentét, ezáltal bántó, provokatív.

Könnyű úgy a világban írogatni ezekről, hogy jaj én betegen biztos nem vállaltam volna, de amikor ott állsz a saját gyereked felett, akkor azért ez nem így van.

A másik gondom meg, hogy ma ez nem kérdés igazából, hanem fikázás, mert előre kész a PC ítélet, hogy aki netán beteg gyereket tart meg, az hülye, és a társadalom nyakán élősködő, vagy netán fanatikusan vallásos, tehát jó meg normális már nem is lehet. És kész. Apelláta nincs. Ennek kell a végkifejletnek lenni, mert ez olyan "logikus".

Az élet szerencsére nem ilyen, és az élet győz.

Ha valaki megkérdezte volna, hogy egy NT, vagy egy autista gyereket akarok felnevelni, nyilván nem az autistát választom. De akkor csak annyit tudtam volna, hogy "egy autista gyerek". Így meg tudom, hogy ő az enyém, ő Fecó, és annak ellenére, hogy ez a diagnózisa, szavalóversenyeket nyer, modellkedésre készül, és 18-20 éves korára valószínűleg te se veszed észre rajta, és lehet hogy éppen a vejed lesz. No most akkor meg kellett volna tartani, vagy sem?

Ebben pont az az érdekes, hogy nem tudod előre, hogy mi lesz. Még azokban az esetekben sem, amikor "biztosra mondják".

Tehát mondhatunk ezekre a dolgokra valamit, csak szerintem kár.

Szép napot, és jó fórumozást.

Nyugodtan legyél felháborodva. Szíved joga háborogni.

Te már csak tudod, hogy milyen vagyok!

Én is fel vagyok a fórumon háborodva, de ő ilyen, nem ez az első ilyen fórumkiírása. Ugyanis mindig azt hozza ki ezekből a dolgokból, hogy mindenki hülye, aki nehézséget vállal. És teszi mindezt úgy, hogy neki ez csak egy múló kis élvezkedés, másnak meg az élete, a gyereke. Sokan leírják, hogy ő á nem vállalná.. Aztán amikor meg ott vagy...

Egy hirtelen nehéz helyzetbe került ember döntésmechanizmusa soha nem leírható, és külső személélő számára soha nem lesz "racionális". És még azt nyomkodják lefele, aki amúgy is lent van? Ez nem csak a fórumindítóra vonatkozik, hanem úgy erre az egész hozzáállásra.

Hogy mi az ok?

AZ ÉLET

Ami úgy van kódolva, hogy meg akar maradni. Még a legnagyobb sz.rban is.

Attól, hogy le mered írni a véleményedet, és ezzel talán egyesek szemében nyersnek tűnsz - pillanatig se aggasszon.

Én becsülöm azokat az embereket, akik egyenesen beszélnek.

Örülök, hogy nálatok is minden jól alakult a nehézségek ellenére. És íme, újabb példa, hogy az extrém koraszülöttekből is teljesen egészséges gyerekek válnak - mint ahogy írtad is.

Az, hogy tartod a kapcsolatot olyan szülőkkel, akiknek a babája igazi kis túlélő volt, szerintem nagyon jó. Gondolom, erőt ad a mindennapokhoz.