Meddig éri meg harcolni a szerelemért? (beszélgetős fórum)
Én is tapasztalatból beszélek... most nem harcolok. Aki az enyém akar lenni, úgyis jön. Nem erőlködöm, nem görcsölök. Ha engem akar, az enyém lesz és keres, és velem akar lenni. Persze, amikor jön akkor viszonzom a szerelmet :)
Ha szabadon hagyom, és számára az a szabadság, hogy jöhet hozzám; akkor megtaláltam, akit egész életemben kerestem :)
Nagyon egyetértek!
Én kétszer "harcoltam"...és nem sikerült.Bár az én harcom inkább a távolság volt... kivárni, szabadon hagyni....türelemmel,csak közben én pusztultam bele....
Azt tanultam ebből,hogy soha többet az életben nem fogom megtenni.Elmegyek..és magamon dolgozva minnél előbb útjára engedni azt mi nem hozzám tartozik.
Ha ezt a harc - szituációt kicsit tovább gondolom, akkor, amint írtad is, van ott egy nyertes... a harc ha létezik, akkor ott többnyire van egy nyertes meg egy vesztes.
Harc és küzdelem, ezek a fogalmak a szerelemmel összeegyeztethetetlenek.
A szerelem csak akkor jó, ha kölcsönös, és viszonzott, ha nem az, csak egy plátói szenvedés jön ki belőle, ami még ha valamilyen szinten és valamennyi ideig úgymond be is teljesül, akkor sem sok jó sül ki belőle.
Egy igazi szerelemben a harc fel sem merülhet; csak a béke. Együtt, egymásért, de önmagunkat nem feladva.
Aki engem szeret, olyannak szeret, amilyen vagyok és persze fordítva is igaz. De idővel mindkét fél egy kicsit, néha akaratlanul is, alkalmazkodik (idomul) a másikhoz.
De a harc az már más. Ha harcolsz és tegyük fel még győzöl is, akkor könnyen átmegy a dolog egy birtoklási helyzetbe."harcoltam érted, jogom van hozzád, az enyém vagy!" Én ezt a helyzetet nem díjazom!
Kb. nekem egy hónap kell ahhoz, ha találkozgatok valakivel rendszeresen, elkezdünk randizgatni, stb, hogy elkezdjen hiányozni, érezni akarjam a közelségét, sűrűbben akarjam látni, hallani.
Azaz: ha nálam ez kb. egy hónap alatt nem alakul ki maximum, akkor már nem is fog. Nem azt mondom, hogy ennyi idő után ki merném jelenteni, hogy Ő életem legnagyobb szerelme, de valamiféle érzelemnek már jönni kell iránta, mert ha nem, akkor később sem fog.
Nagyon igazad van.
Annyi negatív dolog éri az embert a mindennapokban, legalább otthon békesség, boldogság, nyugalom, szeretet és szerelem legyen..
Szerintem várni sem érdemes senkire, ha szerelmes, úgyis ott van, ha meg várni kell rá, akkor a másik ember mégsem fontos neki.
Harcolni... eleget harcol az ember az élet egyéb területeinek megoldása miatt, a párkapcsolat, amely ideális esetben szerelmen alapul, egy biztos, stabil hátteret ad, feltölt, hogy az egyéb területeken meg tudjuk vívni a kis küzdelmeinket. Semmi harc, mert ha harcolni kell, az azt jelenti, bizonytalan a szerelem, márpedig akkor az nem szerelem.
Mindennek ara van. Van , ami az olunkbe hullik van amiert kuzdeni kell.
En mindig mindent megkaptam, most eloszor nem mennek ugy a dolgok ahogy en azt elkepzeltem.
Nem erzem megalkuvasnak, megalazasnak, akarminek. A buszekeseg es a harag sok esetben a legrosszabb tanacsadok.
Semeddig.
Ha harcolni kell a szerelemért, abból legalábbis számomra az jön le, hogy kevés az esély egy életre szóló kapcsolatra. Akkor meg minek???
Igen, igazad van. Lehet a megfogalmazást is máshogy értjük.. :)
Mert várni lehet valakire (valameddig), de harcolni..?
Harcolni, várni, remélni, akarni, elérni, magunkat megalázni és feladni, változtatni, megváltozni megéri?
Egy olyan miatt, aki nem is veszi észre, hogy mennyire különlegesek vagyunk? Nem éri meg szerintem.. Így harcolni sem a szerelemért.
Vagy van és kölcsönös, vagy nincs..
"Meddig éri meg?"
Mert ez üzlet? Ha pozitív a mérleg akkor jó, ha nem, akkor inkább nem is szeretem?
Nem éri meg harcolni.
Ha harcolsz és úgy kapod meg a szerelmet, annak sokkal másabb az "íze"...