Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Matyi Manó születése cikk

Matyi Manó születése


Mielőtt belekezdenék a nagy "sztoriba", engedjétek meg, hogy minden kismamának hasonló szülést kívánjak, mint amilyen az enyém volt.

Ne keressetek iróniát a mondat mögött, mert nincs, inkább olvassátok el a cikket, hátha eloszlatom néhányotok félelmét.

Matyi Manó születése

Kezdjük az elején: 10, várakozással teli hónap után, 2010 augusztusában végre pozitív lett a teszt. A terhességem minden nehézségtől és komplikációtól mentes volt, persze az első trimesztert nem viseltem könnyem, és a habitusomból adódóan gyakran aggódtam feleslegesen.

De a lényeg: április 22-re voltunk kiírva, ám én tudtam, és a biometriai adatok is azt mutatták: kb. egy héttel fiatalabb a terhesség. Ettől függetlenül egy főorvosi kukkolást követően úgy döntöttek, hogy beindítják a szülést. Ennek én nagyon nem örültem, de rábíztam magam az orvosomra (jól tettem). Ráadásul a szülésznőmnek sikerült minden aggályomat elhessegetnie, nagy köszönet jár neki is!

Egyébként valószínűleg megindult volna magától a szülés, mert a "beavatkozást" megelőző éjszakán már voltak enyhe, de rendszeres fájásaim.

Reggel hétre mentünk be a kórházba, nyolckor megrepesztették a magzatburkot, és szinte azonnal elkezdődtek az öt perces fájások. 10-kor jött a szülésznő a dokival, hogy bekössék az oxitocint...na, itt kétségbe estem kicsit, nem értettem miért van rá szükség. A szúrás után kb. fél órával már egy perces fájásaim voltak. 11 óra volt, mikor megkérdeztem Katit a szülés várható kimeneteléről, és közölte: délután négy körül már biztos lesz baba... Megrémültem csöppet.

Fél órára rá leszálltam az ágyról, ráültem a labdára, és felgyorsultak az események: Matyi szívhangja lelassult, visszaraktam magam vízszintesbe, jött az orvos, feltették a bakot, jöttek a tolófájások, és néhány nyomás után, 12.10-kor világra jött elsőszülöttem, rengeteg hajjal, 3000 grammal és 53 cm-rel.


És hogy miért kívánok mindenkinek hasonló szülést? Mert nagyon gyorsan zajlott, és őszintén mondom: a fájások abszolút elviselhetőek voltak, mindig vártam, mikor lesz rosszabb. A kitolás persze nem egy lányregény, de azon pikk-pakk túl estünk.

A történethez hozzátartozik, hogy edzettem a könnyű vajúdásra... Rengeteget relaxáltam, elképzeltem a szülésemet kellemes környezetben (kvázi agykontrolloztam), elsajátítottam egy pár légzéstechnikát. Meglett az eredménye! Ja, jógáztam is.


A neheze a szülés után jött, de ez már egy másik történet...


Minden kismamának boldog babavárást, és minden anyukának boldog babázást kívánok.




Írta: 7c27d66f45, 2011. augusztus 4. 10:08
Fórumozz a témáról: Matyi Manó születése fórum (eddig 14 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook