Második helyről elsőre (beszélgetős fórum)

Gratulálok a tökéletességedhez!

De hallottad már a tökéletes nők, nagyon unalmasak. :)

Lehet a párjukkal van tele az párkereső oldal :)

Írhatsz rám bármit, én már nem fogok válaszolni Neked, okos enged szamár szenved alapon! :)

Szerintem racionalista vagyok.

És nem puncsolok bocsánatkéréssel, ha leírom a véleményem, mert nem érzem szükségét. ;)

Ettôl kezdve minden szeretô így magyarázhatja meg a szennyesét.

Camilla asszonyságoknak nem jár felmentés!

Mindenkinek mást mond, ahogy a hozzászólások is mutatják.

Írni szeretek, eddig csak saját naplót írtam, hagyományosan papírra... ez az első olyan, amit megosztottam bárhol.

Nincs különösebb indok... nem akartam senkitől felmentést, bátorítást semmit... csak megosztani a történetemet. Ennyi

Ez így van, mindenki a maga portáján sepregessen. Csak egyszerűen butaságnak tartom, hogy végigvezeti a cikken, hogy ő valami különb fajta. Ugyan már? Szerető? Igen. Nős pasivak állt le? Igen. Akkor mi a francot futtatja magát, hogy ő nem ooolyan? Dehogynem! Mire föl ez a pátosz, istenem? A szokásos klisés szeretősdit olvastuk. Mindig az ex egy banya ugye, mindig a szerető egy szent, és a pasi meg az űzött vad, aki menekül a sárkánytól. Oda ne rohanjak. Annyira naív nők vannak...

A többivel egyetértek, mindenki hibázhat. De nem mindenki adja elő ùgy, hogy áh, itt valami merőbem különleges sztori, nem a szokásos.

Én sem az orális élvezetre gondoltam.

Viszont azt vettem észre, hogy van a dologról véleményed, ok! a tiéd ez, le is írhatod, de miért kell erőszakoskodnod , hogy a másé is az legyen amit te gondolsz?

Az hogy én mit hiszek el, és mit nem, az én dolgom, és ugyan úgy leírhatom a véleményem mint Te.

Ezért fórum!

De Te már, beteges ellentmondó vagy, minden fórumba!

De én látod azonnal elnézést is kérek a kijelentésemért, pedig így gondolom!

Kérlek ne haragudj!

Mert mielőtt másokról mélyreható véleményt alkotunk ismeretlenül, előtte söpörjön mindenki a maga portáján, Te is Panna!

Mindegy, hogy milyen köretet adsz neki, ez is a szokásos történet. Nem értem, hogy miért gondolod, hogy a tied más?

Amúgy meg olyan rövid ideje vagytok együtt, hogy semmi különös nincs abban sem, hogy teljes az összhang. Általában teljes szokott lenni az összhang másoknál is, nem kell ezt valami isteni közbeavatkozásnak venni. Aztán kinèl hamarabb, kinél később jönnek majd a játszmák, konfliktusok, amikor is mindenki a maga módjàn igyekszik megoldani. Vannak kapcsolatok, ahol sikerül, és megmarad a szerelem, vannak kapcsolatok, ahol meg nem. A pasid problémamegoldási taktikájából is kaptunk ízelítőt: neki a társkeresőzés a legjobb stresszlevezető.

Én csak egyet kérdeztem, de még nem válaszoltál.

Az volt a kérdésem, hogy mi indított arra, hogy megírd ezt a történetet, mint cikket, vagyis mi a mondanivalója.

Csak a félrelépés lehet indok?

Van rosszabb is, mint hogy valakit megcsalnak....

Ne velem vagdalkozz.

Élj le közel 40 évet egyedül, utána mutasd meg mit tudsz!

A szeretôséghez nem kell se ész, se kitartás!

...én pedig mielőtt megkövezném mindkét felet, mindig jobban érdekel a 3. személy véleménye, hozzáállása, gondolata.

Azt gondolom, lehet fújogatni rá, de magát a történetet akkor sem fogjuk teljes valójában megismerni! Lehet, hogy ő is úgy fog járni, mint a feleség, de lehet, hogy nem. Lehet pálcát törni a fejük felett is ...deee... szerintem előbb mindenki nézzen szét a saját portáján, mert lehet van mit sepregetni.

Nem védem egyik felet sem, mert ők élnek benne. Megosztott az életéből egy történetet, ...gondolom nem 2 hónap alatt jutott a férj arra a döntésre ahogy döntött. A legtöbb férj mindent megtesz, hogy a házasságát megmentse, nem a társkeris oldalakra fut fel az első összezörrenés kor. Kényelem szempontjából is sokkal jobb, ha a feleséggel ki tud békülni.

De bocs.... (nem olvastam, mit vétett az asszony) olyanról még nem hallottatok, hogy a feleség is képes megcsalni az urát? Vagy képes átmenni igazi pénzéhes sárkányba? Vajon hány van ilyen köztetek is? hm?

El lehet(ne) ezen is gondolkodni...

Ahogy írtam beleszeretni valakibe, vagyis szerelmesnek lenni nem választás kérdése, de szeretni valakit szívből, de nem szerelemmel, az már igen. Sajnálom, ha nem érted a különbséget.

Értem, hogy tönkrement a házasságod, van olyan, hogy az ember tényleg nem tehet róla, de sikerült kiragadnod a kis monológom legjelentéktelenebb részét.

Nem írok minden mondatodra választ, mert azt gondolom felesleges.

Amire reagálnék. Igen, voltam férjnél. Nem azért ugrottam ki a házasságból, mert találtam mást vagy mert nem akartam megjavítani. De egy kapcsolat vagy egy házasság két emberen múlik. Ha csak az egyik dolgozik rajta, akkor az nem fog működni akkor sem, ha belegebed. És igen, jobb volt egyedül, mint az exférjemmel. Az exférjem csupán lelkileg terrorizált... kezet nem emelt rám, de ez sokkal rosszabb lett volna, mint egy pofon. Felépítettem az életemet férfi nélkül. Persze nyilván próbálkoztam, ahogy más is, ha elválik. De nagyon nagy fenttartással fogadtam a férfiak közeledését, ha meg házas volt, akkor főleg.

Ami ebben más volt az az, hogy levelezés során teljes összhangban voltunk. A mai napig ez van, szinte egymás gondolatait ismerjük.

Abban viszont tévedsz, hogy te döntesz, hogy kibe szeretsz bele... ez csak olyan próbálkozás a részedről, hogy minden rajtad múlik...

Nem tudom hallottál-e már az isteni elrendelésről... sőt van olyan, hogy isteni időzítés is... szóval igen, dönthettem így és úgy, de akkor is találkoztunk volna.

Ahhoz képest, hogy a cikkben többször ismételted, hogy házas pasi nem, szeretősség nem, te ne vagy olyan, hát ehhez képest azonnal belementél, noha tudtad, hogy házas, de sorban belementél a levelezésbe is, a szexbe is, a többet akarokba is.

Ennyi. Általában akit ilyen kontesztusban ismersz meg, hogy megcsalósdi, az veled is ezt fogja tenni, csak akkor a szeretőjének majd rólad mondja, hogy hárpia. Hiszen gondolom, a feleségét is valamikor szerette, utólag mégis képes volt ilyet tenni, nem kizárt, hogy megteszi máskor is. Mert mint ember, ilyen, bizonyos időnként új élményekre vágyik.

A társkeresőről lejött, vagy már egy másik néven van fenn?

nekem ez egy borzasztóan ellenszenves történet egy csalfa férfiről és egy nőről, aki azzal áltatja magát és másokat, hogy á, ő soha nem venne el senkitől senkit.

nem szeretem az álszent embereket.